Sok hasztalan próbálkozás után ezúttal a pénzügyminiszter igyekszik közvetíteni a reálgazdaság szereplői és a monetáris politika irányítói között abban a vitában, amely az erős forint hatásai kapcsán alakult ki az elmúlt hetekben. A gazdasági kabinet mai, rendkívüli ülésének hasznát megkérdőjelezi, hogy a felek eddig képtelenek voltak közös nevezőre jutni a kívánatos kamatpolitika kérdésében. A munkaadók szerint a versenyképességüket nagymértékben rontja az inflációs célokat szolgáló erős forint, míg a jegybank szerint az elmúlt évekre jellemző dinamikus béremelés nagyobb károkat okozott a versenyszektorban. Egyes vélemények szerint a mai ülés arra is jó volna, hogy a jövő évi inflációs célt - ami sokak szerint túl optimista - a ténylegesen várható folyamatokhoz igazítsák. A jegybank és a kormány közösen módosíthatna az Európai Unió számára készített, négyéves makroprogramban megrajzolt inflációs pályán, egyben jelezhetnék, hogy a jövő évi kitérő után az eredeti irányba terelik vissza az árszínvonal alakulását. Ezzel a lépéssel az MNB is megőrizhetné hitelességét, és a kormánynak sem kellene megelégednie a kamatcsökkentést sürgető megnyilvánulásokra az inflációs cél betartásával replikázó jegybanki reakciókkal. Kormány közeli forrásunk azonban kizártnak tartja, hogy a találkozón ilyen összefüggésben kerüljön elő az infláció kérdése. Sokkal valószínűbb, hogy a jövő évi béremelések mértékéről próbálnak meg újra egyeztetni a versenyszektorral. A kormány 5,2 százalékos bruttó keresetnövekedés mellett elérhető 4,5 százalékos reálbér-emelkedési javaslatát a munkaadók és a munkavállalók felülírták, és 4-7 százalék közötti bruttó növekedési ütemben állapodtak meg. A jegybank pedig rögvest jelezte, hogy ilyen mértékű bérkiáramlás veszélyezteti a 2003. december végére belőtt legfeljebb 4,5 százalékos inflációs célját (bár legutóbbi inflációs jelentésében 4,6 százalékos mértéket adott meg legvalószínűbb értékként). Forrásaink szerint a kormányoldal arról igyekszik majd meggyőzni a másik két felet, hogy a javaslata megfelelő vásárlóerő-növekedést eredményez, de nem fenyegeti az inflációs terveket. Az infláció alakulása körül folyó vita eközben érdekes fordulatot vett: a kormány ugyanis bizonytalan időre elhalasztott több, 2003. január elsejére időzített hatósági áremelést. Nem emelkedik az áram-, az úthasználat díja, legalább egy hónapot csúszik a gyógyszerárak emelése és a gázárak növelése sincs egyelőre napirenden. A lépés hátteréről vajmi kevés információ áll rendelkezésre, politikai motivációk a választások után fél-háromnegyed évvel nem játszhatnak közre, s az energiapiaci liberalizáció helyzete sem befolyásolhatta a döntést. Ráadásul az elhalasztott áremelés nem javítja az államháztartást sem. A növekvő árak az infláción keresztül emelik a bevételeket, miközben a kiadások rögzítettek. A mostani helyzetben ráadásul állami cégnek, jelesül a Magyar Villamos Művek Rt.-nek keletkezik újra vesztesége, amit a büdzsének kell pótolnia. A jelenlegi kormány korábban azt ígérte, hogy nem fogja mesterségesen leszorítani a hatósági árakat. Elemzők szerint egyébként az első hónapokban 20-30 bázispontos csökkenést is jelenthet az inflációban a tegnapi halasztás. Az utóbbi napokban a forint kurzusa minden eddiginél közelebb került az árfolyamsáv erős széléhez, és a jegybank hétfői kamatvágása ellenére is stabilan 14,9 százalék körüli szinten áll. A piaci folyamatokat szemlélve szinte bármikor a sáv széléhez érhet a kurzus, ebben az esetben pedig intervenciós kötelezettség terheli a jegybankot. Az erős oldali devizapiaci intervenció - amelynek a gyenge oldali beavatkozással ellentétben nincsenek a devizatartalék nagyságából adódó korlátai - költséges módszernek számít. A jegybank ugyanis a forgalomban levő hazai pénz mennyiségének felduzzadását elkerülendő sterilizációt hajt végre, azaz kiszívja a piacról az intervenció nyomán a gazdaságba került pénzt. A sterilizáció költsége lényegében az eurókötvények és a forintkötvények kamata közötti különbség, ami jelenleg 5 százalékra tehető. Ezt a költséget meg is lehet takarítani, ha a jegybank egyébként is felmerülő devizakiadásait, például a devizában fennálló államadósság törlesztését oldja meg belőle - mondta lapunknak Kerekes Márton, az OTP Treasury munkatársa.