A NAPI Gazdaság cikke Addigra a 65 éven felüliek népességen belüli aránya a mostani 15-ről 26 százalékra emelkedik, vagyis egy aktív korúra kétszer annyi 65 év feletti jut majd, mint most. A kormányzat egyéves munkáját értékelő dokumentum szerint a reform célja, hogy hosszú távon igazságos, finanszírozható és biztonságos ellátást nyújtson az idős embereknek. A kormányzati munkaterv értelmében még ebben a ciklusban dönteni kell a nyugdíjrendszer hosszú távú átalakításáról (a rövid távon egyensúlyt biztosító lépések egy részét már megtették). Ehhez szükség lesz a Nyugdíj és Időskori Kerekasztal (NYIKA) javaslataira, amelyek a műhely korábbi vezetője, az MNB-alelnökévé való kinevezése miatt leköszönő Király Júlia szerint leghamarabb 2008 végén születhetnek meg (NAPI Gazdaság, 2007. június 6., 3. oldal). A kerekasztal felvetése szerint a mai nyugdíjrendszert elsősorban a romló demográfiai szerkezet és a magyar gazdaság rendkívül egészségtelen foglalkoztatási szerkezete feszíti szét. A szakértők úgy látják, számolni kell azzal, hogy mind kevesebben lesznek az egész életpályán át tartó rendszeres, járulék- és adófizetés mellett munkát végzők, mind többen lesznek viszont azok, akik semmilyen jogosultságot nem szereznek vagy csak nagyon csekélyet. Szűk a járulékfizető bázis és rájuk aránytalanul nagy teher hárul, míg a nem fizetők a nyugdíjba vonulásukkor szembesülnek azzal, hogy minimális ellátásra lesznek – ha egyáltalán – jogosultak. Számítások szerint évente 550 ezren nem szereznek félévnyi biztosítási jogviszonyt sem, vagyis nem tudják összeszedni a minimális nyugdíjhoz szükséges munkaviszonyt. A kerekasztal ezért nemcsak az öregkori ellátásokra koncentrál, hanem az adórendszer vizsgálatára, vagyis a nyugdíjgyűjtő, aktív évekre is kiterjeszti a munkát. Figyelemre méltó, hogy egy másik, egyebek közt az adózás versenyképességi vizsgálatát végző kerekasztal elé egy olyan szakértői tanulmány került nemrégiben, amelyben a szerzők (akik a Pénzügyminisztérium munkatársai, de nem a tárca álláspontját képviselik ebben az ügyben) a bérre rakódó terheknél látnak legnagyobb teret a csökkentésre. Ez feszültséget okozhat a kerekasztalok javaslatai között, mivel javíthatja ugyan a foglalkoztatást, viszont az alacsonyabb járulékkulcsok kisebb felosztható nyugdíjkasszát eredményezhetnek – a kulcskérdés az, hogy sikerül-e úgy belőni a tb-járulékokat, hogy a tehermérséklést bőven ellensúlyozza a bővülő foglalkoztatásból származó bevétel. Információink szerint a kerekasztalokon kívül a kormány berkeiben is folynak a nyugdíjrendszer hosszú távú stabilitását célzó munkálatok. A növekvő várható élettartam miatt olyan megoldást kell találni, amely megőrzi az aktív és a nyugdíjban töltött évek mostanra kialakult arányát. Többféle elképzelés is megfordult már a hivatalok asztalain a nyugdíj-megállapítás módjára, az egyik szerint például a nyugdíjkorhatárt nem meghatározott életkorhoz kötnék, hanem a várható élettartam arányában állapítanák meg. A nyugdíjkifizetés módjáról a NYIKA előtt is vázoltak már elképzeléseket, ezek közül az egyik mindenkinek biztosítana egy alapnyugdíjat, amit az állam finanszíroz – függetlenül attól, dolgozott-e az illető, vagy sem –, mellette létezne a munkanyugdíj (ami a ledolgozott éveket is figyelembe venné). Ez még kiegészülhet egy újabb pillérrel, a tőkefedezetivel (ami a mostani magánnyugdíjaknak felelne meg). Ezek különböző kombinációja jöhet számításba, mint ahogy megvizsgálják az egyéni virtuális számlák alkalmazásának lehetőségeit is. Ekkor egy nevesített számlán gyűlnek a biztosított járulékai, és ez az összeg nyújt fedezetet a későbbi nyugdíjkifizetésekre. Bár a NYIKA az idén valószínűleg még nem rukkol elő javaslatokkal, elképzelhető, hogy a kormány még az ősszel a parlament elé visz egy törvényjavaslatot, ami a nyugdíjrendszer rövid távú pénzügyi egyensúlyát biztosítaná. Számítások szerint ezzel már 2010–2011-re elérhető lenne a nyugdíjalap kiegyensúlyozott gazdálkodása (jelenleg ugyanis a költségvetés finanszírozza a GDP 0,6-0,7 százalékát kitevő évi hiányt). Az elképzelés szerint a nyugdíjszámítás, a finanszírozás bizonyos paraméterein módosítanának, például átalakítanák az évenkénti nyugdíjemelés módját. Jelenleg a svájci indexet használják, azaz felerészben a nettó keresetnövekedés, felerészben az infláció határozza meg a nyugdíjemelés mértékét. Kormányzati szakértők szerint ismét meg kellene nyitni a visszalépés lehetőségét a tb-nyugdíjrendszerbe mintegy 150 ezer ember előtt, akik pórul jártak a magán-nyugdíjpénztári rendszerbe történő átlépéssel. A nyugdíjrendszer szakértői azonban nem támogatták a javaslatot, mondván, annak idején világos tájékoztatást kaptak az érintettek, s egyéni döntésük felelősségét nem lehet ráterhelni a rendszerre. Mások azt fűzték hozzá, hogy időközben a tb-rendszerben olyan intézkedések - 13. havi nyugdíj, egyszeri nyugdíjemelések - történtek, amelyek torzítják az arányokat. Megoldásként azt javasolják, hogy a pénztártagok meghatározott köre esetében az állam a nyugdíj megállapítása során egy képlet alkalmazásával pótolja ki a magán-nyugdíjpénztári és az elméletben megszerezhető tb-nyugdíj közötti különbséget. Figyelembe véve az 1997-es nyugdíjreform hibáit (legyenek azok szakmai vagy politikai természetűek), a legfontosabb feladatának azt tartja a NYIKA, hogy miként lehet a szóba jöhető modelleket a magyar viszonyok között adaptálni. Rövid távon ható, már megtett lépések - áttérés a teljes valorizációra, az szja mellett a tb-járulékokat sem veszik figyelembe a nyugdíjalap számításakor - nyugdíj melletti munka utáni járulékfizetés - korkedvezményes nyugdíj mellett munka legfeljebb a minimálbér összegéig vállalható