A Napi Gazdaság keddi számának cikke Orbán összeállított egy jó csapatot, erős, prominens személyekkel nemcsak a miniszteri, hanem az alsóbb, államtitkári szintet is megerősítve - véli Antal Attila, a Méltányosság Politikaelemző Központ munkatársa. Az erős kormány tehermentesíti a leendő miniszterelnököt, mintegy védőfalat építve Orbán köré, felfogva mind az ellenzéki, mind a parlamenten kívüli támadásokat. Két szempontból közelíthető meg az államigazgatás tervezett átalakítása: egyrészt népszerűségi - tehát pártpolitikai -, másrészt szervezeti-szakpolitikai irányból - mondta Juhász Attila, a Political Capital Institute igazgatóhelyettese. Az első értékelhető üzenet - és egyben támadási felület - az a népszerű gondolat, hogy a kevesebb tárcával az állam magán kezdi a spórolást. A korábban önálló minisztériumként működő egységek összevonása azonban bizonyos területek leértékeléseként is beállítható. Szervezeti-igazgatási szempontból csak a működésnél derül ki, hogy az új struktúra képes-e megfelelően összehangolni a kormány működését; a centralizáltabb működés azt is jelentheti, hogy a kormány érdekérvényesítése nem tagolódik szét túlzott mértékben, a vitákat már a tárcákon belül fel kell oldani - véli Juhász. Az átalakításokkal együtt a magyar államigazgatás szerteágazó bürokráciára, a hivatalnokok magas létszámára és a lassú ügyintézésre alapozott kultúráját kell megváltoztatni, látványos és gyors eredmények nélkül pedig egy újabb támadási felület nyílhat a kabinettel szemben. A csúcsminisztériumok előnye, hogy Orbán a kormányüléseken könnyebben érvényesítheti elképzeléseit, mivel lényegesen kevesebb miniszterrel kell megküzdenie - mondta a Napinak Gyömöre Máté, a Progresszív Intézet elemzője. A brit típusú kabinetrendszer politikai értelemben és a munkaszervezés szempontjából is hasznos lehet a kormányfőnek, a túlzott központosítás azonban a hatékonyságot csorbíthatja, többek között az esetleges hatásköri viták miatt. A csúcstárcák ellenére az ellátandó területek száma nem csökken.