Magyarország szétszakad, a vidék a délolasz mintát követi

Az elmúlt két évtizedben a magyar gazdaság EU14-hez történő felzárkózása a csehekétől jócskán elmaradt, de nagyjából hasonló a másik három országéhoz, főleg a lengyel gazdaságéhoz. Nem kiemelkedő, de nem is leszakadó. Az viszont szembetűnő, hogy a térségek közötti egyenlőtlenségek nem módosultak, holott az EU kohéziós támogatási forrásainak jelentős része a kevésbé fejlett térségeket célozta - írja egyebek mellett a G7-en megjelent cikkében Lengyel Imre, a Szegedi Tudományegyetem Közgazdaságtani és Gazdaságfejlesztési Intézetének egyetemi tanára, az MTA doktora.

A multinacionális cégek lényegében bérmunkát végeznek, kevés helyi beszállítót alkalmaznak, így egy-egy kapacitásbővülés csak átmenetileg növeli a kibocsátást. Ráadásul ezekben a térségekben a műszaki felsőoktatás is szinte hiányzik, egyedül Győrben található számottevő létszámban és képzésekben, így az Ipar 4.0 és robotizáció hatására nem valószínű, hogy élénkül gazdasági növekedésük. Esetükben tipikus közepes jövedelmi csapda körvonalazódik, stagnáláshoz közeli gazdasági növekedéssel.

Hogy fenntartható és integrált, a helyieket bevonó gazdaságfejlesztési programok működhetnek-e Magyarországon, az erősen kérdéses. A fejlesztésben érintett kormányzati és gazdasági szereplők közötti együttműködés gyengeségei, a bizalom hiánya a hazai térségek többségében előrevetítik a délolasz fejlődési pályát. A fővárosi gazdaság fejlődése nem képes az ország kétharmadát „magával húzni”, de ha a vidéki térségek nem fejlődnek, akkor a fővárosi cégek piacai sem bővülnek. A főváros és a vidék egymásra van utalva.