- Több mint 10 éve a magyar energiapiac aktív résztvevője, ezért kérdezem: mit gondolt, amikor megtudta, hogy július elsején mégsem történik meg a háztáji napelemes rendszerek elszámolására vonatkozó szaldó/bruttó rendszerváltás?

- Az, hogy visszaigazolódott: ez az egész struktúra sokkal bonyolultabb annál, mint ahogy azt sokan, a szabályozási, a kormányzati vagy a szakértői oldalon gondolták és hirdették. Alapvető változás történt, mert a háztetőre napelem telepítése elérhető divattá vált, ami ellen, vagy aminek a módosítása érdekében csak nagyon határozottan lehetett volna fellépni. És ez lám, nem sikerült.

Úgy látom, a legfőbb problémát az jelentette, hogy a háztartási méretű napelemes kiserőművek létesítése bekerült a lakásfelújítási támogatási körbe anélkül, hogy ennek a pozitív hatásait igazán felmérték, felbecsülték volna. Valószínűleg, eredetileg nem erre szánta a kormány ezt a támogatási programot és hitelt, és amikor ez a lehetőség is képbe került, nem mondott nemet. A napelemes rendszer telepítése nem tartozik a klasszikus lakásfelújítás kategóriájába akkor sem, ha energetikai értelemben kétségtelenül modernebb megoldás felé tolja el a lakóépületet. A gond az, hogy nem, vagy nem teljesen jól mérhették fel az igényt, és mivel az utolsó pillanatig nagy volt az igény az 50 százalékos támogatásra, az ilyen projektek adminisztrációs átfutási ideje pedig gyakran 3-6 hónapot is igénybe vesz, a már folyamatban lévő ügyintézésre július 1-jével nem merték rázárni az ajtót. Akkor se, ha így, mostanra túl lett katalizálva a helyzet.

Karrierív

Az 50 éves villamosmérnök, közgazdász az energiaiparba lépés előtt a magyarországi telekommunikációban dolgozott termékfejlesztési, majd különböző portfóliómenedzsment területeken. A Matáv, Magyar Telekom, Déltáv, CG-Sat, Invitel szakembereként 17 év után szerződött át az E.On-hoz, ahol 2013-tól a cégcsoport energiakereskedelmi vállalatánál lett a lakossági és kisüzleti szegmensmenedzsment értékesítési szervezetének vezetője, majd 2019 őszétől az E.On Energiakereskedelmi Kft. ügyvezető igazgatója. Az új tulajdonos a cég irányítását Fejes Tiborra bízta.

- Akkor se, ha ebből baj lesz? Mármint abból, hogy a szakpolitika, a szabályozás mégsem merte meglépni a szükségest, így tovább nyílik az olló a szabályozásban, a kiegyenlítésben, az energiatárolásban a szükséges és a rendelkezésre álló potenciálok között. Én úgy látom, hogy most gyáván kint hagyják a szellemet a palackból, pedig tudható, hogy ez a hálózati rendszer így, ebben a formában már nem bír el sokkal többet.

- Azért az biztos, hogy más országokban sem volt ez a lépés egyszerű. Németországban is volt hasonló boom, sőt: az állam dotálta is a napelemes háztáji telepítéseket, és ott sem volt egyszerű a váltás.

Azt gondolom, hogy ott ezzel a lépéssel az embereknek a tudatát, a hozzáállását próbálta megformálni a kormányzat. A kérdés az, hogy itt Magyarországon ténylegesen mennyire formálódik ez ügyben az emberek tudata, mennyivel válnak energiatudatosabbakká – avagy mennyiben reked meg azon a szinten, hogy ennek a lehetőségnek kizárólag a gazdasági hasznát tartsák szem előtt. Ennek a kérdésnek a megválaszolására szerintem nem kell már sokat várni, mivel a hálózatok leterheltségének kezelése, az energiatároló egységek telepítése mind olyan költség, amit valakinek fizetnie kell.

Kép: Németh Dániel

- Van egy másik friss hír is, amire az első reakcióját szeretném visszaidéztetni. Ez úgy szólt, hogy az energiahivatal közölte: a szabályozási piacon elszállt árak ügyében vizsgálódni kezd, és jaj az ügyeskedőknek, a helyzettel manipulálóknak!

- Ezzel kapcsolatban először arra gondoltam: milyen jó, hogy mi nem azon a piacon dolgozunk, ahol ez lehetséges lenne, hiszen mi közvetetten az energiatőzsdéről vesszük meg az áramot, amivel így nem is tudunk manipulálni.

A tisztánlátás érdekében: mi a szabad versenypiacon dolgozunk, az egyetemes szolgáltatói piac egyelőre részünkről érintetlen; a lakossági fogyasztók kiszolgálása jelenleg sajnos nem üzlet a számunkra. Pontosan azért nem, mert az a fajta támogatás, amit az állam a szabályozott értékesítési árakkal és a Pakson termelt villamos energia lakosság általi felhasználásával jelen pillanatban biztosít, az számunkra elérhetetlenül alacsony árakat eredményez. Elérhetetlen volt eddig is, és akkor is az volt, amikor úgy négy évvel ezelőtt még a régi tulajdonosunk irányítása alatt megpróbáltunk belépni a lakossági versenypiacra, de akkor is az látszott, hogy ennek egyedül akkor van esélye, ha bizonyos fogyasztási szint fölötti lakossági fogyasztókat céloznánk meg. Ami viszont nagyon limitálja a lehetőségeket a piacra való belépésre, és így, közel 1 év gondolkodás és elemzés után azt kellett mondanunk, hogy ilyen körülmények között nem éri meg ezeket az ügyfeleket sem kiszolgálni.

Mindezekből eredően a szabályozói árampiac figyelmeztetése valószínűleg nem nekünk szólt. Az, amiért kiadták, az viszont számunkra is új helyzetre adott reakció, mert az árampiacon ilyen fokú drágulást, mint ami most van, mi még nem tapasztaltunk. Elgondolkodtató, hogy most már 80 eurós is tud lenni az áramtőzsdén a megawattóránkénti ár, miközben egy éve még 50 euró körül billegtünk, és elemzők szerint a 100 eurós egységár is benne van a helyzetben. Ahogy a megújulók egyre nagyobb arányban lépnek be az áramtermelő rendszerbe, és ahogyan a fogyasztók egyre inkább változtatnak a szokásaikon, úgy megy ezzel az drágulással együtt a kiegyenlítő áram ára is - egyre csak feljebb. Ebből aztán az következik, hogy mi megvesszük a fogyasztónak az áramot egyfajta, rá jellemző fogyasztási görbe alapján, ám az attól való bármiféle eltérés iszonyatos mértékű plusz költségeket indukál. A fogyasztó oldaláról is, a szolgáltató oldaláról is. Az a fajta kiegyenlítő energiamenedzsment, amit jelen pillanatban az erőművek végeznek, olyan mérvű drágulást eredményezett a piacon, amivel már rendszer szinten kell foglalkozni.

- Nem kell bennfentesnek lenni ahhoz, hogy világosan látható legyen: a mostani helyzet nem máról holnapra alakult ki, és hogy ez a probléma bár előre látható volt, csak nem késztették fel rá a rendszert. A szabályozói áramról (ami a termelői és fogyasztói oldal közötti gyors kiegyenlítést végzi) tudni lehetett, hogy az eddigi marginális szerepkörből az energiaipar teljes átalakulásának iránytűjévé léphet elő, mert minél több nap-, és/vagy szélenergia kerül be az energiamixbe, annál fontosabb, hogy legyen elég ezek hektikusságát kiegyenlítő áram és potenciál a rendszerben. Erre a szabályozási és a beruházási oldalról éppúgy készülni kellett volna, mint például jobb helyzetbe hozni a Mavirt és a hálózati cégeket, hogy normális szinten (és áron) kezelni tudják a megnövekedő rendszeregyensúlyban tartási feladataikat. Az, hogy a kiegyenlítő áram ára most kilőtt, az nem ok, hanem az okozat. Azt jelzi, hogy a kínálat-kereslet viszonylatában itt nincs meg a kellő rugalmasság és árubőség. Ami van, az a nagy rácsodálkozás – és az energiahivatal részéről az alig burkolt fenyegetőzés.

- Igen, de itt az történt, hogy a tőzsdei árak is emelkedtek, és a fogyasztási szokásokból eredő eltéréseket, kilengéseket menedzselő energiatermelői árak is drasztikusan megemelkedtek. Ez az, amire a hivatal reagált.

- Tovább ütöm ezt a vasat, mert nem hiszem, hogy csak én emlékszem rá, hogy már 2015 előtt jelezték az elemzők - amikor mindenki azt tudakolta, hogy 2030-ra mennyi lesz az áram ára - az európai áramtőzsdén, amikor már elég sok megújuló energiás termelő dolgozik a rendszerbe, emelkedni fognak az árak. A prognózisok rövid távú emelkedésről szóltak, arról, hogy az új energiatermelő és szolgáltatói rendszer miatt az infrastruktúrát át kell alakítani, és mivel a termelői és fogyasztói súlypontok is eltolódnak, és ez nagy költséget generál, csak azután lesz olcsó az ár, hogy mindezt a fogyasztóval megfizettetik. Éppen itt tartunk most, szóval: mi ez a nagy rácsodálkozás?

- Annyiban finomítanám az érvelését, hogy a szabályozó-kiegyenlítő árak elszállása csak egy tétele a teljes drágulásnak, illetve, hogy ez nem csak magyarországi probléma, mert egész Európa ennek a nyomása alatt áll.

Kép: Németh Dániel

Más tételek is vannak, például a szén-dioxid-kvóta ára, ami szintén fölfelé lépked. De nem úgy, ahogyan az elmúlt bő egy évtizedben megtanulták az áraikba beépíteni az ágazati szereplők, mert senki nem tudja megmondani, hogy miért lett ilyen meredek ez a görbe is. A következménye ennek viszont az, hogy drasztikus tempóban válnak gazdaságtalanná és üzletileg fenntarthatatlanná a szénerőművek, amelyeknek bejelentik a bezárását, és így minden beruházás a zöldenergiára fordítódik. Ami viszont még több és nagyobb terhet pakol a hálózatokra, további költségeket a fogyasztóra. Azzal eddig senki nem számolt, hogy ezen árfelhajtó tényezők együttes eredőjével most, a pandémiás időszak után fogunk szembesülni.

- Valójában azért kértem, hogy ezt a két hírt kommentálja, mert jelezni szerettem volna, hogy milyen gyökeres változás zajlik aktuálisan is az energiaszektorban. És azért is, hogy kellően alátámasztva megkérdezzem: amikor az Audax a Magyarországra jövetele mellett döntött, nem ilyen lóra számított?

- Az Audax kilenc különböző európai országban szerzett tapasztalata és tudása biztosan előnyére lesz a cégnek ebben a helyzetben, de az elmúlt néhány hónap gyors piaci és szabályozási változása a spanyolokat is meglepte, de az biztos, hogy alapos vizsgálatok és elemzések után vágtak bele ebbe az üzletbe. Az energiaszektor évtizedeken keresztül egy lassan, kiszámíthatóan változó és szerveződő, monumentális iparág volt, ahol mostanra „teljes lett a felfordulás”. De ez nem csak Magyarországra igaz, hanem az egész európai régióra is.

A tulajdonosainknak is teljesen át kell gondolniuk az eddigi stratégiájukat, de úgy érzékelem, hogy ez már nemigen rendítette meg a cégvezetést. Az Audax teljes európai működésén finomhangolást végeznek, de a növekedési célok ettől még nem változtak. Ahogyan az sem, hogy miközben a magyar Audax az évi 5-6 TWh kereskedett árammennyiségével a cégcsoport teljes energiakereskedelmének a harmadát produkálja, az energiakereskedelem mellett Magyarországon is a megújuló-energia termelést is mihamarabb meg akarjuk kezdeni.

Azt is látni kell azonban, hogy a spanyol tulajdonos számára most és itt piacra lépni jó lehetőség volt. Mint az egyik pályázó mondta az eladási processzus alatt: ilyen változásra, arra, hogy egy ekkora méretű cég gazdát cseréljen, jó, ha 20-25 évente egyszer van lehetőség. Most, hogy az E.On-Rwe portfóliócserék következtében az EU kötelezte az E.On-t ennek az üzletágnak az értékesítésére, az Audax elérkezettnek látta az időt, hogy erre a piacra is belépjen itt, Magyarországon is.

- Az Audax Spanyolországban és Portugáliában már az az energiakereskedő, amely már 100 százalékban a maga által megtermelt zöld energiát értékesíti. Célként ez Magyarország esetében is megfogalmazódott?

- Jelenleg a cél az a magyar vállalat számára, hogy megtartsa az energiakereskedelemben a pozícióját, és onnan a kis-, és középvállalati szegmensben kezdjen el növekedni. Az Audax Renewables Kft. cégnév ugyan utal a megújuló energiára, de mi áramkereskedőként indultunk el, amihez szeretnénk mihamarabb gázkereskedőként is felzárkózni, majd folyamatosan növekvő üzletágat építeni.

Az energiakereskedelem mellett azonban már keressük a lehetőségeket az energiatermelésbe való beszálláshoz is. Ott állunk a kapuban: sok KÁT-os és METÁR-os engedélyes, aki még nem kezdett bele az építésbe – ezeket meg lehet venni, ezekbe a projektekbe be lehet szállni. Az is a kezünkre játszik, hogy ez ügyben a szabályozás szigorított az engedélyezésen annak érdekében, hogy az engedélyt, építési jogot szerzőket a beruházások felé kényszerítse. Amire nem mindenki áll készen, így ők arra lettek ösztönözve, hogy értékesítsék e jogaikat. Az Audax Renewables Kft. úgy számol, hogy az első ilyen bővülésére 2022-ben már biztosan sor kerülhet. Egyelőre eddig látunk előre.

- E.Onosból lett tavaly ősszel audaxos. Eltelt már annyi idő, hogy érzékeltetni tudja a két cég, a német és a spanyol szemlélet közötti különbséget?

- A német cég egy tipikusan olyan szereplő, amely már nagyon hosszú ideje van ezen a piacon, európai szinten is jelentős szereplő, míg a spanyol cég csupán 2008-ban indult el, akkor történt az első felvásárlása. A két mentalitás között akkora különbség van, hogy nekem is fejtörést okozott, hogyan tudok átállni az egyikről a másikra. Mert a német gondolkodás, ami szerint több mint 10 évig itt dolgoztam, az nem csak annyit jelent, hogy az energiaiparban, hanem hogy mindenben hajlamos a nagyon megtervezett, végletekig előkészített és átgondolt lépések megtételének helyességében hinni. Abban, hogy még mielőtt bármiről döntenék, megpróbálom felmérni az összes lehetőséget és válaszreakciót, és mindent nagyon alaposan az asztalnál megtervezve próbálok felkészülni minden eshetőségre, és ezen ismeretek függvényében megteszem azokat a lépéseket, amiket akarok. Ennek a szisztémának egy érzékeny pontja van: az, hogy időrabló. Amíg egy gondolat tetté érik, az három-öt év. Ráadásul éppen az energetikában, éppen az utóbbi években az is bebizonyosodott, hogy soha nem lehet minden eshetőségre felkészülni. Márpedig, amikor az következik be, akkor a rendszer nem elég gyors és rugalmas olyan értelemben, hogy a megfelelő válaszokat gyorsan kidolgozza magából. Ha azonban – ahogyan az manapság is történik – nagyon meg tud lepni egy-egy külső piaci körülmény, akkor az megkérdőjelezheti az egész tevékenység és munkamódszer alapját.

Kép: Németh Dániel

A spanyol mentalitás teljesen más. Az első dolog, amit megtanultam az eddigi közös munka során az, hogy a spanyol cég inkább lép azonnal, kicsiben, és megnézi annak a következményeit. Ha ilyenkor nem sikerül a kellő eredményt elérni, akkor pedig korrigál. Elsőre ezzel nagyon nehéz volt azonosulni...

Magyarországon a jelentős hátterű, nagy múltú cégekre ma is inkább az alaposan megfontolt elemző-tervező gondolkodás a jellemző. De ettől még a gyors válaszok kora felé tartunk. Azt remélem, hogy ebben a gyorsan változó környezetben az Audax eredményesen tud megkapaszkodni és növekedni. A cég ilyen környezetben szocializálódott, ez a terep számára nem idegen, így van arra valós esély, hogy a cég ennek a korszaknak a nyertese legyen.

- Elárulna néhány „mesterfogást” amiben az Audax mássága tetten érhető?

- Amikor az előző tulajdonosától átvették a céget, arra számítottam, hogy megnézik, mi a helyzet, hogyan stabilizálhatók a tulajdonosváltás után a pozícióink és aztán majd valamikor ezután kerülhet sor az integrációs lehetőségek feltérképezésére. Ehhez képest már az első pillanattól kezdve a közös gondolkodás ment, így ma pontosan tudom például, hogy Hollandiában mivel szenvednek a kereskedők, vagy hogy Németországban a számlázási rendszer átalakítása és a hollanddal egy közös platformra vitele jelenti a legfontosabb feladatot. De ugyanígy, az első pillanattól kezdve közös kockázatkezelő cégünk is lett, így a spanyol kollégák is naprakészek azzal, ami a magyar árampiacon történik.

Szeretnék implementálni azokat az üzleti működéseket, amik Spanyolországban, illetve a többi nyugat-európai országban, ahol megjelentek, hatékonynak bizonyultak, de a hatékonyságnövelés náluk nem a magyar köztudatba beégett költségcsökkentést jelenti, hanem azt, hogy a működés béli folyamatok változásával hogyan lehet hatékonyabbá tenni egy energiabeszerzést, hogyan lehet harmonizáltan működtetni egy kockázatkezelést, és így tovább.

- Nemrég megírtuk, hogy az Iberdrola beszáll a lengyelországi szélenergia boomba, és hogy aktív részese akar lenni az Északi-tengerre épülő skandináv-lengyel energia hubnak is. Kiragadott példák, de jól látom azt, hogy ezek is azt bizonyítják, hogy a spanyol energiaipari expanzió kifejezetten a közép-európai régióra fókuszál?

- Az észrevétel pontos, a spanyol energetikai ipar olyan felfűtött állapotba került az utóbbi években, hogy bármennyire is meredek az az út, amit a spanyol kormány az ország és benne e cégek elé kijelölt, a tudás, a tapasztalat és a tőke megtalálja a maga termékeny területét az országhatárain kívül is.

A régiós fókusz sem véletlen: Lengyelországtól Szerbiáig az egész közép-európai régió most ért el a zöldenergiás befektetési láz állapotába. Ami részben az Európai Unió károsanyag-kibocsátási reguláiból következik, részben pedig abból, hogy a megújuló energiatermelőkbe való beruházás nem csak elvárás, de jobb üzleti lehetőség is, mint bármilyen más energiatermelő beruházásba fektetni.

Fosszilis erőművekre nem adnak az európai pénzintézetek támogatást vagy hitelt, szélre, napra pedig kis túlzással, de egymásba könyökölve tolonganak. Ezt nem csak a spanyolok látják, de a jelek szerint az Iberdrola vagy az Audax nyomatékosabban oda akarja magát tenni ebben a témában. A spanyol cégek azt gondolják, hogy mindaz, amit eddig tanultak, azt ők ebben a régióban hasznosítani tudják, és ha talán egy picit hamarabb is, mint mások, akkor ez egy jó üzlet tud lenni. Ez érződik a mentalitásukban is, minden tapasztalatukat igyekeznek átadni, ugyanakkor nagyon nyitottak is arra, hogy a számukra új helyzetekből tanuljanak és beépítsék a maguk rendszerébe.

Audax

A latin “merész” kifejezéssel energiakereskedő céget indítani sorsszerű, a Spanyolországból induló Audax e jelzőt meg is szolgálta az elmúlt évtizedben. A ma már kilenc európai országban dolgozó Audax az elmúlt évtized egyik látványosan növekvő energetikai szolgáltatójának számít, amely nap- és szélerőműveket telepített, főként Európában, és energiakereskedelemmel foglalkozik: Előbbi összkapacitása eléri a 2,5 GW-ot, utóbbi tavaly meghaladta a 15 TWh-át. Az Audax hosszútávon világszerte arra törekszik, hogy olyan villamosáramot értékesítsen, ami kizárólag megújuló energiából származik. E feltételnek Spanyolországban már meg tudnak felelni. A magyarországi leányvállalat - melyet az E.On Energiakereskedelmi Kft. 2020 júniusi felvásárlásával hoztak létre - 22 ezer újabb ügyféllel gyarapítja az Audax által kiszolgáltak körét. A 2021. július 1-jétől Audax Renewables néven működő cégnek 2000 közigazgatási, 3000 nagyvállalati és 17 000 kis- és középvállalati ügyfele van.