A NAPI Gazdaság cikke

Rövid időn belül másodszor körözte le Lengyelország Magyarországot: néhány hete a 2012-es labdarúgó-Eb rendezési jogáért folytatott küzdelemben, most pedig a május 16-án kezdődő Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon kerültek elénk. A sport- után a kultúrdiplomácia sem tudott jeleskedni, pedig informátorunk – és az Index értesülése – szerint Hiller István kulturális miniszter egy fél tucat levélben igyekezett beprotezsálni a szervezőknél Andrew Vajna Szabadság, szerelem című filmjét abba a programba, amelynek célja, hogy a kiválasztott ország egy napig Tous les Cinémas du Monde (A világ filmművészete) program keretében megismertethesse filmművészetét a cannes-i publikummal. Fenti értesülésünket viszont a kulturális tárca cáfolta, állítólag a miniszter személyesen nem vállalkozott semmilyen szerepre, nem írt sem levelet, sem e-mailt.

A cannes-i szervezők olyan alkotást látnak szívesen, amelyet náluk mutatnak be először nemzetközi közönség előtt, s amely jól reprezentálja a küldő ország filmművészetének kilátásait. E kritériumoknak nem teljesen felelt meg a Vajna-film: a rendező Goda Krisztina okán még helye is lehetett volna Cannes-ban, a filmnek viszont nem ez lett volna az első nemzetközi bemutatkozása (a berlini fesztivál közönsége ugyanis idén februárban már láthatta). Ezzel pedig a formálisan ajánló Magyar Filmuniónak is tisztában kellett lennie, valamiért mégis a Vajna-filmet „nyomatták”. (Filmes körökben elterjedt vélemény szerint talán Hiller viszonozni igyekezett Vajna 2004-es gesztusát, amikor is épp Cannes-ban jelentette be a miniszter társaságában az etyeki megastúdió építését.)

A hivatalos, vagyis a minisztériumi okfejtés viszont úgy szól, hogy a Tous les Cinémas du Monde rendezvénysorozatra a Magyar Filmunió állított össze egy filmes csomagot – igazodva a cannes-i fesztivál kritériumaihoz –, ebben szerepelt Goda Krisztina Szabadság, szerelem című alkotása is, amely egyébként 2006-ban a legnézettebb magyar film volt a hazai mozikban. Mivel azonban a fiatal filmeseink legkiválóbb alkotásai már más rangos külföldi filmmustrán is szerepeltek – sikerrel – a francia fesztivál előtt, ezért a magyar szervezők nem tudták teljesíteni a cannes-i feltételt, vagyis azt, hogy a nemzetközi „fesztiválpremier” náluk legyen.

Vezér Évától, a Magyar Filmunió ügyvezető igazgatójától megtudtuk, hogy a cannes-i Tous les Cinémas du Monde programba az elmúlt 3 év első, második, esetenként harmadik filmes rendezőinek munkáit ajánlották fel, amelyek közül a Berlinben, korábban Cannes-ban vagy Velencében már fontos szekcióban bemutatott filmek nem jöhettek szóba. Miután emiatt számos színvonalas film kiesett a programból (például a Kontroll, a Dealer, a Johanna, a Taxidermia, a Fehér tenyér, a Friss levegő, az Iszka utazása, a Boldog új élet), a szervezők úgy döntöttek, hogy célszerű az idei bemutatkozásról lemondani. (Az előbbi filmekhez hasonlóan a Szabadság, szerelem sem felelt meg a cannes-i kritériumnak, a Filmunió mégis az ajánlatok között tartotta azt, aminek oka továbbra sem ismert).

A kulturális tárca végül így összegezte a történteket: a felkérés ahhoz már túl későn érkezett, hogy lett volna elegendő jó, ám más fesztiválokon még nem szemlézett filmünk, ezért tettek egy próbálkozást. (Ami után Magyarország helyett Lengyelország mutatkozhat be a Tous les Cinémas du Monde programban.) A történet annál is inkább nagy blamázs, mert végre – tizenkilenc év után – ismét szerepel magyar alkotás a Cannes-i Filmfesztivál versenyprogramjában: Tarr Béla filmrendező A londoni férfi című művével versenyben van az Arany Pálmáért. Az idei elszállt remények után pedig mind a kulturális tárca, mind pedig a Magyar Filmunió reménykedik: talán majd jövőre sikerül az, ami az idén nem. Arra a kérdésünkre pedig, hogy ennek érdekében bevethető-e lobbitevékenység is, Vezér Évától azt a választ kaptuk, hogy jó értelemben vett lobbizásra természetesen szükség van, ami folyamatos informálást, kapcsolattartást, piacismeretet, ps+- és sajtómunkát, korrekt együttműködést jelent a fesztiválokkal.
QP | Quality Placement