Bírósági esetek és a NAV által korábban kiadott 2014-es és 2017-es határozatai alapján a következő álláspont körvonalazódik: nem felel meg az egyes meghatározott juttatással kapcsolatos törvényi előírásoknak az olyan utalvány, amely:

  • pénzre visszaváltható, vagy
  • más termék- és szolgáltatáskörre felhasználható utalványra cserélhető.

Vízer József adószakértő bejegyzése szerint ez a szabály a korábban adómentesen adható utalványok piacán megjelenő cégek tevékenységét volt hivatott korlátozni, akik utalványok pénzre váltásával, illetve más utalványokra való átcserélésével foglalkoztak üzletszerűen, de nem feltétlenül jogszerűen. Az ilyen típusú visszaváltható, vagy másra átváltható utalvány az NGM és a NAV álláspontja szerint a juttató és a magánszemély közötti viszonylatban adókötelessé válik.

Az utalványforgalmazói piacon kialakult gyakorlat viszont afelé tendál, hogy a meghatározott termék- és szolgáltatási kört tágabban lehet értelmezni. Erre mutat a széles körben hirdetett ajándékutalvány, vagy - az ennek elektronikus változataként működő - kártya ajándék zsebe, amely nagyon széles körben, a szolgáltatót idézve "szinte korlátlanul" felhasználható.

Ez az - egy bankkártya-forgalmazó céggel közösen létrehozott - elektronikus kártyás konstrukció "kvázi bankkártyaként" funkcionál, a kártyakibocsátóval szerződött partnereknél használható fel a meghatározott "szinte korlátlan" termékkörben.

A megnevezett termék és szolgáltatáskörben szerepelnek sokak között; élelmiszerek, vendéglátóhelyi étkezés, könyv, szálláshely szolgáltatás, játékok és ruházat is.

Sok a kérdőjel még mindig

A felhasználhatóság tekintetében folyamatosan egymásra licitáló új és innovatív megoldások széles spektrumon értelmezik a meghatározott termék- és szolgáltatáskör fogalmát, egy átlagos vásárló jellemző kiadásainak akár 90 százalékát is lefedik.

Meddig mehet ez így és mikor fog az adóhatóságnak eszébe jutni, hogy részletesen megvizsgálja, hogy e konstrukciók megfelelnek-e a rendeltetésszerű joggyakorlás elvének? - írja Vízer József

A NAV által most kiadott 2017/38. Adózási kérdés kiadvány sem igyekszik egyértelműen eloszlatni a kételyeket. Csak azt mondja meg, hogy:

  • A bármire korlátozás nélkül felhasználható utalvány nem felel meg a törvényi előírásnak. Szintén nem megfelelő az olyan utalvány, amely például az adott hipermarketben bármely termék megvásárlására jogosít.
  • Fentieken túl a NAV Adózási Kérdés nem ad érdemi fogódzót a probléma megnyugtató rendezésére.

Érdekes kérdések vetődnek fel ezek kapcsán:

  • Elég egy bizonyos termék-, vagy szolgáltatáskört kizárni és máris teljesül a meghatározott körben való felhasználhatóság kritériuma?
  • Ha az utalvánnyal nem lehet például egészségügyi szolgáltatást igénybe venni, de bármi mást igen, akkor az már megfelel az egyes meghatározott juttatás feltételeinek?
  • Ha a hipermarketben a vásárlási utalványból nem lehet sajtótermékeket venni, de bármi mást igen, akkor az már megfelel a törvényi feltételeknek?
  • A legfontosabb kérdés pedig, hogy az Adóhatóság miért nem ad ki egyértelmű tájékoztatást a téma kapcsán?