A magyar jogalkotás már évtizedek óta adós egy olyan fizetésképtelenségi eljárás hazai bevezetésével, amely egyrészről szolgálja az átmenetileg bajba került vállalkozások túlélését, ugyanakkor megfelelő hangsúlyt kapnak a hitelezői érdekek is - véli Győrfi Attila, az Euler Hermes kár- és követeléskezelési igazgatója.

A csődeljárásoknál - amelyek reorganizációs célú, azaz a vállalkozás megmentését szolgáló eljárások, és formailag lehet csődeljárás, a veszélyhelyzet alatt bevezetett és 2022. december 31-ig fennmaradó, főszabály szerint nem nyilvános reorganizációs eljárás, valamint a júliustól élő szerkezetátalakítás - a biztosítékkal rendelkező (tipikusan pénzintézetek) és a biztosítékkal nem rendelkező (tipikusan szállítók) érdekeire egyaránt tekintettel kellene lenni, hiszen egyik a másik nélkül nem értelmezhető. Elviekben ezeknek a céloknak a megvalósulását egyszerre kellett volna szolgálnia a hatályos csődeljárásokra vonatkozó jogszabályoknak, de sajnálatos módon ezt a célt nem tudták elérni – állítja a szakértő.

Kapcsolódó

Évente legfeljebb pár tucat csődeljárás indult el, ami nemzetközi összehasonlításban nagyon kevés. Ráadásul a csődeljárások döntő többsége egyezség hiányában, eredménytelenül, azaz az adós cégek felszámolásával, majd megszűnésével zárult. Ilyen formán a szállítói hitelek megtérülési esélyei is a nullához közelítettek, az értékesítésre kerülő vagyon ellenértékét szinte minden esetben a bankok kapták vagy felemésztették a felszámolás eljárási költségei.

Főként a bankok miatt buknak el a cégmentő eljárások

Az, hogy csődeljárások nem tudták betölteni a nekik szánt szerepet, sokrétű okokra vezethető vissza a szakértő szerint. Az egyik legfőbb ok, hogy a bajba került vállalkozások az eljárásokat csak a legvégső esetben, túl későn kezdeményezték maguk ellen, többségében akkor, amikor a reorganizációnak, a túlélésnek már nem volt reális esélye, és a cég értéke már jelentősen lecsökkent.

A másik ok a pénzintézetek hozzáállása. Az Euler Hermes hitelbiztosítói tevékenységénél fogva az elmúlt évtizedben több csődeljárásnak volt részese és a vállalat tapasztalatai szerint a csődegyezségek létrejötte a legtöbb esetben a bankok ellenállása miatt hiúsult meg. A probléma a szállítók és a bankok érdekei közötti eltéréssel magyarázható. A szállítók szinte mindig érdekeltek abban, hogy a csődeljárások eredményesen záruljanak, mert az automatikusan bekövetkező felszámolásból nem számíthatnak megtérülésre. Ugyanakkor az adósok teljes vagyonán zálogjoggal rendelkező bankok motivációja értelemszerűen teljesen más.

Ezt az évtizedes problémát lenne hivatott megoldani a 2021. július 1-jén hatályba lépő, szerkezetátalakításról szóló törvény, amelynek kereteit több európai parlamenti és tanácsi irányelv határozza meg. Ezek hazai jogba való implementálása kötelező a tagállamok számára. A törvénytervezet szövege alapján a szakértő úgy látja, hogy bár kétségtelenül a jó irányba tett lépésként értékelhető az új jogszabály, ám számos kérdést továbbra is nyitva hagy.

A bankok érdeke érvényesülhet továbbra is

Az egyik ilyen kérdés, hogy az új jogszabály a bankok érdekviszonyait, még inkább az érdekérvényesítő képességüket alapvetően nem változtatja meg. Amennyiben a bankok részesei lesznek a csődeljárásnak, akkor az eljárás eredményessége elsősorban ugyanúgy tőlük függ, mint eddig, vagyis a szállítók kiszolgáltatottak maradnak a bank döntéseinek - hangsúlyozza Győrfi Attila.

A másik nyitott kérdés a jóhiszeműség kérdése. Ha egy eljárás egyszerűbb, olcsóbb, kevésbé szabályozott és felügyelt, akkor az valószínűleg több vállalkozást fog sarkallni szerkezetátalakítási eljárás kezdeményezésére. Ugyanakkor a szakértő nem látja a törvénytervezetben azokat a garanciákat, amelyek szavatolnák, hogy csak a jóhiszemű, arra ténylegesen rászoruló adósok fogják kezdeményezni az eljárást.

A beszállítók hoppon maradhatnak

A legfőbb problémának a szakértő azt találta, hogy a szerkezetátalakításról szóló törvény a szállítókat sokkal kiszolgáltatottabbá teszi a vevőik vonatkozásában. Emiatt a törvény hatálybalépését követően a hitelezői oldalon növekvő szállítói kockázatok lesznek, ugyanakkor azt még nehéz megjósolni, hogy milyen széles körben, kik, mikor és milyen céllal fogják az adósi oldalon használni az új törvény nyújtotta lehetőségeket. (Az új eljárás lehetővé teszi, hogy az adós csak az általa kiválasztott hitelezővel vagy hitelezőkkel tárgyaljon és fogadtassa el a szerkezetátalakítási tervet, és ha nem kért általános fizetési moratóriumot, akkor az eljárás nem nyilvános - a szerk.)