Az ESG (Environmental: környezeti, Social: társadalmi, Governance: vállalatirányítási területek) a fenntarthatóságért végzett munkát teszi láthatóvá és mérhetővé a közép- és nagyvállalatok esetében. Az UniCredit Bank és a SteiGen közös kutatása szerint az ESG fogalmát a magyarok mindössze 12 százaléka ismeri, annak társadalmi, vállalatirányítási vonatkozásait pedig még kevesebben, valamint a magyarok adományozási szokásaival kapcsolatban is meglepő eredményekre jutott a kutatás.

Az ESG fogalmát a vállalatok szintjén a válaszolók kétharmada a környezetvédelemmel kapcsolja össze. Mire gondoltak pontosan ezalatt? Például arra, hogy a cégek energiaigényüket megújuló forrásból fedezzék, csökkentsék ökológiai lábnyomukat. Ezekhez szorosan kapcsolódva pedig folyamatos modernizálást, új technológiai vívmányok bevezetését, újrahasznosítást és a hulladékcsökkentést értették. A kutatók szerint ennek az az oka, hogy a fogalomhoz mind a médiában, mind a közösségi médiában leginkább a környezetvédelmi dimenzió kapcsolódik.

A válaszadók több mint kétharmada (67 százalék) keveset vagy semmit nem tud munkáltatója társadalmi kezdeményezéseiről.

Nem tudják a munkavállalók, kiknek adományoz a cégük

Az eredmények alapján elsősorban a nagyvállalatoktól várják el az emberek, hogy társadalmi ügyeket támogassanak, ám csak 35 százalékuk gondolja úgy, hogy ez meg is valósul.

A válaszolók mindössze 30 százaléka hallott már valamilyen lokális vállalati támogatásról, de közülük sem mindenki volt kellően tájékozott: „Adományoz a cég, de fogalmam sincs, hogy kinek és mennyit, mert egy perc alatt átfutottam a leírást, nem figyeltem oda” – mondta egy megkérdezett.

Mi a helyzet a ,munkavállalói jólléttel?

Meglehetősen negatívan ítéli meg munkáltatóját a lakosság a dolgozók jólléte szempontjából. A megkérdezettek 72 százaléka szerint a hazai munkáltatók nem nagyon foglalkoznak a kérdéssel, így inkább a kézzelfogható tényezőket – elsősorban a fizikai szükségleteket (korrekt, időben érkező fizetés, bejelentett foglalkoztatás), majd a fizikai biztonságot (megfelelő munkakörülmények) – helyezik előtérbe mint elvárást a vállalatokkal szemben.

A konkrét elvárások – mint a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása, a kisgyermekesek, családosok vagy a női munkavállalók helyzetének figyelembevétele, illetve a dolgozók fizikai, szellemi jóllétének biztosítása – szinte egyáltalán nem jelennek meg a magyar munkavállalók gondolattérképén.

Mindössze a nők 22 százaléka gondolja úgy, hogy a férfiakkal egyenlő feltételekkel tud dolgozni.

A vizsgált dolgozói juttatások csak a munkavállalók kis hányada számára elérhetőek: utazási támogatást 47 százalékuk kap, részmunkaidős foglalkoztatásra 33 százaléknak van lehetősége, míg a távoli munkavégzés 29 százalékuk számára adott. Utóbbi arány a versenyszférában egyébként jóval magasabb, az erre alkalmas munkakörök esetén 72 százalék.