A londoni kormány jelezte Berlinnek, hogy kész megkötni a kompromisszumot az Európai Unió következő hétéves költségvetéséről − tudta meg a Financial Times. David Cameron kormányfő a takarékosság jegyében azt akarja, hogy reálértéken fagyasszák be az uniós büdzsét 2020-ig, amit a német vezetés korábban úgy értelmezett, hogy a november 22-ére összehívott költségvetési csúcsértekezleten kész lenne megvétózni a 2014−2020-as keretről kötendő megállapodást. Ez azonban félreértés volt, azon egyszerű oknál fogva, hogy London a vétóval céljával éppen ellentétes hatást érhet el. Az uniós szabály ugyanis úgy szól, hogy ha nincs megállapodás, akkor 2014-re az infláció mértékével növelt 2013-as költségvetés lép érvénybe. Ezt kell összeadniuk a nettó befizetőknek, köztük Nagy-Britanniának. Ez 152 milliárd euró plusz inflációt jelentene, míg Cameron azt szeretné, ha a kiindulási alap a 2011-es 126,5 milliárd euró lenne, amely 2020-ig csak az éves inflációval bővülne.

A költségvetés reálértékének befagyasztásával London a legradikálisabb álláspontra helyezkedett a nettó befizetők között, vele szemben a nettó kedvezményezettek képviselője az Európai Bizottság (EB), amely trükkös módon bővítené a közös költségvetést. A kompromisszumot Berlin képviseli, amely azt a formulát ajánlja, hogy az unió GDP-jének egy százalékában maximálják a keretet.

Az EB javaslata szerint a közösségnek 1033 milliárd euróból kellene gazdálkodnia 2014 és 2020 között, ám bizonyos tételeket, például a fejlesztési alapokra és a fúziós energia felhasználási lehetőségeinek kutatására fordítandó összeget ezen kívül számolná el. Így német kalkulációk szerint ténylegesen összesen 1090 milliárd eurós keretet javasol, ami nagyjából az uniós GDP 1,1 százaléka. Berlin egyszázalékos kerete ezzel szemben 960 milliárd eurót jelentene, a brit indítvány pedig 200 milliárd eurót vagy valamivel többet faragna le az EB költségvetési főösszegéből.

Német és brit forrásokból egyaránt azt szivárogtatják ki, hogy a felek intenzíven keresik a kompromisszumot és megegyezésre törekednek. Herman Van Rompuy, az Európai Unió elnöke azt szeretné, ha a novemberi csúcson létrejönne a megállapodás, mert az unió döntéshozóinak vissza kell térniük sürgősebb feladatukhoz, a válságkezelés folytatásához. Ez az érdeke a közös forrásokra erősen ráutalt kelet-közép-európai uniós tagországoknak is: a megegyezés híján esetleg életbe lépő 2014-es rendkívüli költségvetésből ugyanis nem folyósítanák az uniós alapok támogatásait.