Számításaik szerint a dolgozók 32 milliárd forintnyi láthatatlan forrással járult hozzá az egészségügyi rendszer működéséhez (pontosabban az itt dolgozók egy részének jövedelmi viszonyának javításához).

A hálapénz nagyságáról már sok, jelentősen szóródó (12,7 milliárd forint és 114,6 milliárd forint közötti) adat jelent meg. Legutóbb a Patikapénztár reprezentatív, meglehetősen széles körű felmérésre alapozottan 73,4 milliárd forintra tette a paraszolvenciára fordított kiadásokat (ők nem csak az aktív korú népességet vizsgálták). Érdemes megemlíteni, hogy ez a Tárki évekkel korábban publikált kutatásával egybecsengett.

Párhuzamosságok a mostani felméréssel kapcsolatban is adódnak. Az AXA és a Patika is arra jutott ugyanis, hogy nagyon sokan vélik úgy: hálapénz nélkül az emberek nem kapnak megfelelő ellátást az egészségügyben. Az idei felmérés szerint az aktív korú lakosság inkább egyetért azzal a kijelentéssel, hogy a hálapénzzel különleges figyelmet, kedvességet kap az orvosától, bizonytalan azonban a tekintetben, hogy az emberek a jó minőségű ellátásban bízva adnak-e hálapénzt.

A háziorvosok aktív korú pácienseik negyedétől, a szakorvosok közel harmadától, míg a kórházi orvosok betegeik közel 80 százalékától számíthatnak paraszolvenciára. Különösen meglepő, hogy a magánorvosok - bár szolgáltatásaikért fizetni kell - a betegek közel felétől számíthatnak hálapénzre, ami valószínűleg az állami, illetve önkormányzati intézmények és a magánrendelések összefonódásának is következménye.

A kutatás azonban rávilágította arra is, hogy az orvosok a hálapénz tekintetében kevésbé támaszkodhatnak az egészségpénztári tagokra, ők ugyanis harmadannyi időt sem töltenek kórházban, és 56 százalékuk akkor sem ad hálapénzt a magánorvosnak, ha "állami" minőségben kap kezelést tőle.
QP | Quality Placement