A szervezet több más fogyasztóvédelmi társadalmi szervezettel együtt már többször jelezte a jogalkotónak - így például a 2007 júliusában hatályba lépett, az üzletek működési rendjéről, valamint az egyes üzlet nélkül folytatható kereskedelmi tevékenységek végzésének feltételeiről szóló kormányrendelet előkészítése során is -, hogy a tartós fogyasztási cikkek kötelező alkatrész-ellátásáról nem rendelkezik jogszabály. A fogyasztók többsége tartós fogyasztási cikket, például egy nagyértékű műszaki berendezést, mondjuk mosógépet, nem két-három évre vesz. Ha az adott masina bedöglik a jótállási, szavatossági idő letelte után, s a szerelők alkatrészhiányra hivatkozva nem vállalják a javítást, a fogyasztó gyakorlatilag kénytelen új készüléket vásárolni. A tárca álláspontja meglehetősen érdekes, illetékesei szerint a mi érdekünkben nincs is szükség ilyen kötelezettség előírására. Feosz közleménye alapján a minisztérium arra hivatkozik, hogy a kötelező alkatrész-ellátás előírása nagymértékben sértené a vállalkozás szabadságát, emellett bármilyen kormányzati szintű előírás olyan mértékű beavatkozást jelentene, amely adott esetben többletköltséget eredményezne a vállalkozások számára - következésképp drágulnának a termékek. Másfelől a tartós fogyasztási cikkek piacán kialakult erős verseny miatt gyakori, hogy a fogyasztónak inkább megéri új készüléket vásárolni. Végső soron tehát a fogyasztókat védik azzal a magatartással, hogy nem írnak elő kötelező alkatrész-ellátást, és adott esetben háromévente lecserélheti a fogyasztó a tartós fogyasztási cikket. Ezek után viszont értelmezhetetlen a "tartós" megnevezés. Sajnos, az átlag fogyasztó nincs abban a helyzetben, hogy háromévente lecserélje műszaki cikkeit, a környezetvédelemről már nem is beszélve, hiszen arra akarják rávenni a fogyasztókat, hogy a készülék megjavíttatása helyett, dobják ki a régit és vegyenek újat - fogalmaz a Feosz-közlemény.
QP | Quality Placement