A multicégek által uralt magyar járműipar körülbelül 10 százalékos arányban tarthat igényt magasan képzett szellemi alkalmazottakra, nagy többségében viszont alacsony szaktudást igénylő betanított munkaköri feladatokat kínál - becsülte a Napi.hu-nak Kozma.

Ennek ellenére a vállalatok pr-csoportjai képtelenek relevánsan szólni ehhez a réteghez, amit már rögtön az álláshirdetések is jól tükröznek. A "folyamatos szakmai kihívás", "változatos tevékenységi kör", "remek, összetartó csapat" és egyebek ígérete után, amikor a munkavállaló a felvételt követően szembesül a monoton feladatokkal, a 3-4 műszakrendű, heti 50-60 órás munkavégzéssel, az éjjel-nappal rendelkezésre állás követelményével, a sok túlórával és a nem családbarát, tervezhetetlen munkarenddel, akkor finoman szólva nem annyira lesz kedve dolgozni - vélekedett.

Miközben sok szó esik az állami szférából való elvándorlásról, nincs reflektorfényben, hogy gazdaság húzóágazatát jelentő járműipar munkahelyeinek népszerűsége milyen nagyot zuhant.

A multinacionális vállalatok összeszerelő-üzemei az 1990-es évek második felében és a 2000-es évek elején azt a munkavállalói csoportot tudták fölvenni, amely a saját szakmájában nem tudott elhelyezkedni, illetve a foglalkozása a járműiparénál alacsonyabb jövedelmet biztosított számára - magyarázta Kozma. Sokak közt asztalosok, esztergályosok, vendéglátósok, bolti eladók, hentesek és pékek érkeztek a gyártósorok mellé, miközben a multik körülbelül 30 százalékkal magasabb bért biztosítottak nekik a hivatásukhoz képest.

Ma inkább az Aldi, a Lidl és a Tesco a cél

Az elvándorlás trendje az elmúlt néhány évben megfordult: a jelentős kereskedelmi, építő-, illetve vendéglátóipari béremeléseknek köszönhetően most már az ottani kis- és középvállalatok is kezdik utolérni az iparág bérszínvonalát - főként a sori összeszerelő operátorok szintjén.

Ennek következményeként a "régi" dolgozók nagy többsége visszatért az eredeti szakmájához. Ők még akkor is elmennek, ha ott tízezer forinttal kevesebbet kapnak, hiszen akár árufeltöltőként is könnyebb munkát végeznek, nem szalag mellett dolgoznak és nyolctól fél ötig tartó "normál" munkarendben dolgoznak, így elkerülhetik az éjszakázást és nem kell adott esetben 1-1,5 órát a céges busszal oda és vissza utazniuk.

Mindezt megfejelik még a "kizsákmányolásra alkalmas jogszabályok", hiszen a számos autóipari cég és beszállító esetében a munkaidő-keretre vonatkozóan az Munka Törvénykönyve csak azt írja elő, hogy 12 órás napi munkavégzési idő mellett, minimum havi egy vasárnapot kötelező csak kiadni.

A szakember szerint a dolgozók most már nem csak fizetési számokban, hanem "csomagban" gondolkoznak: például milyen a munkarend az adott helyen, mennyi pihenőnapjuk lenne, kiadják-e abban az évben a szabadságot, agyon vannak-e dolgoztatva, vagy sem és egyéb tényezők. A járműszektor régi munkásaira ezért már nem jellemző, hogy a multik között vándorolnak. Aki ismeri és egyszer otthagyja ezt a vállalati kultúrát, az jellemzően nem megy vissza még egyszer - tapasztalja az érdekképviseleti vezető.

A "bődületes" munkaerőhiány következményei

Az elmúlt években a járműiparban 13-18 százalék közötti béremelések voltak átlagosan - az erősebb multiknál sikerült megállapodni két évre leosztott 30 százalék körüli bértömeg-emelkedésben. Ennek oka, hogy olyan mértékű a létszám-elvándorlás, a fluktuáció, hogy most már nem az a kérdés, hogy tudnak-e újoncokat toborozni, hanem hogy miként tudják megtartani, illetve elcsábítani a konkurenciától az embereket.

Sok esetben fejvadász cégeket fogadnak, amelyek a saját gyárkapujuk elől próbálják "levadászni" a munkavállalókat. Emiatt óriási feszültséget is okoz, hogy a kezdőbérek az átlagos béreknél jóval nagyobb ütemben emelkednek.

Az évtized közepéig a nagyobb ágazati vállalatok politikája arra épült, hogy munkaerő-kölcsönzőkön keresztül hoznak utánpótlást, például Ózdról vagy Nyírbátorból, és azt gondolták, hogy ezek az emberek kifogyhatatlanok. Ám ez a munkaerő-hátország lényegében tovatűnt - mostanra a kölcsönzött dolgozók elfogytak.

Vendégmunkások: kicsit sem a legjobbak jönnek

A vállalatok szükségintézkedéseinek - illetve a kormányzat hathatós támogatásának - köszönhetően ma már nagyon sok helyen dolgoznak elsősorban ukrán, másodsorban szerb és román munkavállalók.

A korábbi években jellemzően Nyugat-Ukrajnából hoztak munkásokat - akik valamennyire beszélték, vagy törték a magyar nyelvet -, ám abban az országrészben elfogytak az emberek, főként a lengyel és a cseh munkaerőpiac felszívó hatásának köszönhetően.

A magyarországi cégek így most már kénytelenek a fejletlenebb Kelet-Ukrajnából hozni dolgozókat, ahol viszont más a munkakultúra: nincs meg az intenzitás és a kommunikáció is sokkal nehezebb velük. Mi több, a kelet-ukrajnai munkavállalók közül rendszerint azok jönnek hozzánk, akiket Szlovákiába nem vesznek fel. Ezzel a jobb képességű munkavállalókat a szlovák cégek "lefölözik".

Az ukránokkal szemben nagyon vegyesek a tapasztalatok: van ahol könnyen bekapcsolódtak a munkába, de elterjedt vélekedés, hogy a szakmai színvonaluk nem üti meg az elvárt szintet. Egyes cégeknél nagyon komoly problémák vannak, mind a munkavégzésüket, mind a habitusukat illetően.

Ismétlődő panasz, hogy a fizetés utáni napokon 2-3 napig "hullarészegen" fekszenek, így akkor a munkában használhatatlanok. Egyes szállásokon dulakodásokról érkezett hír, volt olyan üzem, ahol a lopások szaporodtak meg, másutt pedig a WC-ben "használati utasítást" kellett kihelyezni, mert a dolgozók dohányoznak és összetörik az ülőkéket.

A gép mellet dolgozóknak pedig "szoknia kell", hogy probléma esetén a szerbek kiabálni kezdenek, ahelyett, hogy elmondanák a bajukat. Nem tipikus, de volt olyan eset is, hogy két szerb dolgozó összeszólalkozott, mire az egyik kést rántott és azzal kezdett fenyegetőzni. Akadtak egészségügyi problémák is, az egyik kolléga például rühes volt - sorolta a kirívó eseteket.

Nem beilleszkedni akarnak, hanem továbbállni

Kozma nem állítja, hogy minden vendégmunkással baj lenne, a gond inkább szerinte abban gyökerezik, hogy a hozzánk érkezők ittlétét nem az határozza meg, hogy be akarnak illeszkedni és le akarnak telepedni, hanem a nyugatra való továbbállást fontolgatják. Így sokan mindössze néhány hétig, vagy hónapig maradnak nálunk és ilyen a hozzáállásuk is.

Ez a fajta munkaerő-leértékelődés valamelyest kiküszöbölhető lenne, ha a bérszínvonal tekintetében legalább Szlovákiával és Csehországgal szemben be tudnánk hozni a lemaradást - értékelt.

Felborult az értékrend a vállalatoknál

A munkaerőhiány a járműiparban "kitermelte", hogy a legtöbb cégnél működik dolgozói ajánló program. Ennek keretében, ha a régi dolgozó beajánl egy újat, aki ott is marad bizonyos ideig - általában 3-6 hónapig-, akkor pluszpénzt kap érte. Ez a legutóbbi időkig rendszerint egy jelképes 100 eurós fejpénz volt, amelyet most drasztikusan fölemeltek 1000 euróra.

Ám a dolog itt nem áll meg, hiszen az új kollégát rendszerint jutalmazzák is: egyhavi pluszbért kap, ha 3 hónapig ott van és nem hiányzik öt napnál többet. Ezt a pénzt viszont a régi kollégák nem kaphatják meg.

A cég jellemzően úgy gondolkodik, hogy ez még akkor is megéri, ha százból csak öt ember marad három hónapig, hiszen a legnagyobb fluktuáció az újaknál van, ugyanis körülbelül a 80 százalékuk elmegy. A törzsgárdánál viszont visszatetszést kelt, hogy miért adnak plusz egyhavi bért 3 hónap után annak, aki csupán kezdő, s az adott időszakban az értékteremtő képessége minimális.

A legnagyobb feszültség gyökere azonban az, hogy a belépő fizetéseket általában a régi dolgozók bérszintjére emelik. Például a régi kolléga ezer forintos órabéren van, a "gyakornoki" díj pedig 800 forint volt korábban, de mivel ennyiért már nem találnak embert, kénytelenek fölemelni a belépő bért is ezer forintra.

Az 3-5-10 éve ott dolgozók tömege viszont azt érzi, hogy "az én munkám leértékelődött, hiszen tíz év tapasztalat után ugyanazt a bért kapja egy kezdő is, kevésbé hatékony munkavégzés okán" - mondta Kozma.

Egy tapasztalt ember magasabb hozzáadott értéket termel, hiszen jóval több munkafolyamatot ismer, több feladatkörre "berakható" - például tud kábelt konfekcionálni, csatlakozókat rögzíteni -, az új ember viszont csak azt tudja, amit éppen betanult, és ez hónapokig nem változik. Mivel a régi dolgozó sok mindenhez ért, adott esetben minden héten más munkára küldik, "dobálják", miközben az új mindig ugyanott lehet. A legkönnyebb munkákat ajánlják nekik: például olyan cégeknél is, ahol többnyire az állómunka jellemző, ülőmunkát kínálnak nekik, csak nehogy távozzon.

Veszély: rossz válaszokat adnak a cégek

Gyakorivá vált hozzáállás, hogy az újoncok kiváltságokat élveznek. Például pár évvel ezelőtt elképzelhetetlen volt, hogy valakit igazolatlan hiányzás mellett ne bocsássanak el, ámde ma már bevett, hogy az újak ezt megtehetik. Van, hogy valaki három-négy napig nem jön, utána megjelenik, mégsem küldik el. Próbaidős és táppénzre megy, mégsem küldik el, csak jöjjön vissza - magyarázta Kozma.

A vállalat üzenete pusztán annyi, hogy "kedves régi dolgozó, én akkor tudlak tehermentesíteni, hogy ne kelljen rengeteget túlóráznod, hogy ha képesek vagyunk fölvenni a piacról új embereket". A régi dolgozó viszont joggal érzi, hogy nincs megbecsülve.

Kozma Zsolt szerint az ilyen lépések abból erednek, hogy a multik magyar leányainak cégkultúrájába nem épült be, hogy a jelenlegihez hasonló válságos helyzeteket munkavállaló-barát módon kezeljék. A dolgozók "csereszabatosságához" szoktak hozzá, most pedig hirtelen ad-hoc, kaotikus húzások követik egymást.

Mindent meghatároz, hogy alapvetően függnek az anyavállalatuktól, akik meghatároznak egy 2-3 éves pénzügyi tervet, amit kötelező hozni. A rendelkezésre álló költségből, vagy minimálisan túllépve kell megoldaniuk mindent. Amit tehet, hogy az anyacéghez fordul és pénzért "könyörög", amit igen nehéz megindokolni, miközben egész Kelet-Európában létszámgondokkal küzdenek a vállalatok.

Az ágazat egyre bonyolultabb - az oktatás ezt nem követi le

Az autóipar nemzetközi folyamatainak megfelelően a csúcsgyártók egyre bonyolultabb technológiájú termékeket hoznának ide. Ehhez kvalifikáltabb munkavállalóknak kellene rendelkezésre állnia - ezzel szemben mégis egyre gyengébb munkaerővel szembesülnek Magyarországon. Így a fő csapásirány, hogy a multik azon gondolkoznak, hogy miként lehetne egy bonyolult termék gyártástechnológiáját egyre jobban "lebutítani", hogy azt gyengébb képességű munkavállalók is el tudják végezni.

Ám, ha egy technológia le van butítva, az egyben azt is jelenti, hogy azt a folyamatot, amit egy német munkás el tud végezni, ahhoz Magyarországon három munkavállaló kell. De még így is alig van munkavállaló, hogyan lesz akkor három? - tette fel Kozma Zsolt a költői kérdést.

A munkaerőhiány miatt túl vannak hajtva az emberek, így nincs idejük képezni magukat, még ha szándékuk, lehetőségük lenne is. (Korábban a dolgozóknak tanulmányi szerződés nélkül is lehetett érettségit szerezni, amelyhez kellett adni bizonyos mennyiségű munkaidő kedvezményt, ezt a rendelkezést azonban kivették a Munka Törvénykönyvéből 2012-ben.)

Mire lehet számítani ezek után?

Kozma Zsolt szerint az iparágban most az fog racionalizálódni, hogy minden cég a meglévő munkavállalói létszámához igazítja a termelési volument és várhatóan nem fog több munkát idehozni. Magyarország "orrvérzésig" tolta az új munkahelyteremtő projekteket, és most már jól látszik, hogy a tervek túlzóak voltak, mert nincs hozzájuk elegendő ember.

A csúcsvállalatok az új munkafolyamatokat Romániába, Albániába, Moldáviába stb. vihetik - főleg a legalacsonyabb hozzáadott-értékű folyamatok esetén. Másik opció, hogy egyáltalán nem hoznak Kelet-Európába termelést, mondván, nincs biztosítva ehhez a szakértelem.