Transelektro, Mal, Carnex, System Consulting vagy Integrál Hexa - ugyan ki emlékszik már ezekre a cégekre ? És a mögöttük álló tulajdonosokra?

Pedig nem is olyan régen még a magyar gazdaságban jelentős szerepet játszottak, s tulajdonosaik épp ezen sikerek következtében kerültek a leggazdagabb magyar vállalkozók közé. A bukás sok esetben borítékolható volt - ilyen volt a Quaestor-cégcsoport sokmilliárdos bedőlése -, máskor viszont meglepetésszerűen érte a sajtó és a közvéleményt is a csőd. Az első, 2002-ben megjelent A 100 leggazdagabb és az idén megjelent 15. számban található nevek között jelentős a különbség. Az akkori százból csak 28-an maradtak 2016-ra. A kiesők között olyan korábban ismert "nagy neveket" találni, mint Szeremley Huba, Pintér Zoltán, Székely Péter. A "hiányzók" egy része nem tudott lépest tartani a változó világgal és gazdasággal - s többek között ennek is betudható a kudarc.

Mamutok, ha kihalnak

A Transelektro valamikor a magyar külkereskedelem meghatározó cége volt. A privatizáció során Székely Péter vezérigazgató tulajdonába került cég egészen 2005-ig remekül működött. Fővállalkozóként a világ számos országában - így Törökországban és Afrikában is - épített energetikai létesítményeket világcégekkel közös vállalkozásban. Az erőművek, trafóállomások, közlekedési berendezések szállítása azonban hirtelen megszakadt. Az ok, a budapesti központi cégben megborult az egyensúly. A cégvezető-tulajdonos Székely - akinek vagyonát 2005-ben még 5,9 milliárd forintra becsültük - "egy perc" alatt elvesztette a kontrollt a cégcsoport felett és a cég zuhanórepülésbe kezdett. A következmény felszámolás és a csoport szétesése lett. A nagy külföldi beruházások leálltak, egyes cégeket pedig a Resonator vállalatcsoport vett át-vett meg a felszámolásból.

Drámai körülmények vezettek a Mal-csoport széteséséhez. Az európai piacon is meghatározó alumíniumipari vállalat a 2010-es kolontári tragédiát követően borult. Három tulajdonosának - Tolnay Lajos, Bakonyi Árpád és Petrusz Béla - vagyonát a vörösiszap éppen úgy elmosta, mint a házakat. A katasztrófa nem csak a magyarországi céget döntötte be, de a Mal külföldi leányvállalatait is. Különös módon a szlovén Silkem lett a Mal felszámolása során az egyik vevő. A Mal meghatározó tulajdonosának számító Tolnay Lajos a 100 Leggazdagabb 2010 tavaszán megjelent kiadásában még 23 milliárd forintos vagyonnal szerepelt.

Döntő hibák, hibás döntések

Rossz piacfelmérés és talán még rosszabb döntések vezettek Az Integrál Hexa és a Carnex-csoport bedőléséhez. Az előbbi a legjelentősebb nyugat-magyarországi építőipari cégnek számított, és egy szerencsétlen, nem kellően megalapozott beruházássorozat nyomán csődölt be, az utóbbi pedig a hazai baromfiipar egyik vezető cégéből lett pár hónap alatt romhalmaz. Az előbbi Imre István vagyonát (2010-ben még 4,3 milliárd forint) nullázta le, az utóbbi Mónos Pétert - akinek vagyonát 2005-ben még 11 milliárdra tartottuk - "lökte ki" a legtehetősebbek sorából. Érdekes módon az elmúlt években egyik csődöt sem elemezték ki a piaci szakértők, de még a gazdasági újságok sem foglalkoztak ezek elemzésével. (Mónos néhány évvel ezelőtt egy autóbalesetben életét vesztette.)

Különleges helyet foglal el a hazai kudarcok sorában Kapolyi László és cégének, a System Consultingnak a sorsa. A pártpolitikusként, miniszterként de filantrópként és akadémikusként is ismert Kapolyi energiakereskedő cégében több tucatnyi magasan képzett szakember dolgozott, s a legjobb években tíz milliárd forintot is meghaladó eredményt ért el. Az egykori szovjet államadósságban is jeleskedő cég azonban az ukrajnai áramszállításokból kimaradva fokozatosan teret vesztett - Kapolyi pedig 2011-ben már nem szerepelt a leggazdagabbak százas listáján.

Rejtélyes csőd, rejtélyes milliárdos

Sokan találgatják azt, hogy vajon mi vezethetett Szeremley Huba cégeinek beborulásához. A kalandos sorsú borász még 2014-ben is előkelő helyen szerepelt a 100 leggazdagabb listáján, de 7,6 milliárd forintra taksált vagyonát egy évvel később már jórészt elvesztette így nem került be a 2015-ös kötetbe.

Néhány hónappal később beütött a krach: bűnvádi eljárás indult az ősz borász ellen. A Szeremley-birtok borászatból, szürkemarha csordából, étteremből és mezőgazdasági tevékenységből álló csoportja egy csapásra megsemmisült, egykori tulajdonosa pedig a hírek szerint egy lakótelepi lakásban várja, hogy ügye bírósági szakaszba lépjen.

A kalandos életúttal rendelkező Szeremley pedig nem akármilyen háttérrel indult. A világjáró üzletember birtokában volt ugyanis a nigériai távvezeték rendszer, amelynek értékét dollármilliókra tartották egykor. De magyarországi birtokának (szőlő, mezőgazdasági művelés alatt álló terület, erdők) értéke is milliárdos értéket képviselt - forintban. Mindez szinte percek alatt semmisült meg - ha hihetünk az eddig nyilvánosságra került információknak.

(Az Első Magyar Borház- Szeremley-birtok kérésére az alábbiakat közöljük:   "Legendás cégek sora tűnt el" címen megjelent írásunkban tévesen közöltük, hogy Szeremley Huba tulajdonában lévő cégek semmisültek meg. Az Első Magyar Borház - Szeremley Birtok Kft., valamint a Szeremley Borház néven működő étterem nem Szeremley Huba tulajdona és mindkét vállalkozás működik, egyik sincs sem felszámolási eljárás hatálya alatt, sem csődhelyzetben.")

Pénzügyi bukták sorozatban

Az elmúlt másfél évtized legnagyobb pénzügyi bukása címért a Quaestor és a Buda-Cash a "felelős". Az előbbi Tarsoly Csabához, az utóbbi Pintér Zoltánhoz köthető. Mindketten stabil tagjai voltak a top-100-nak. Mindkét csoport tavaly év elején bukott - Tarsoly viszont már 2014-ben szerepelt a Napi.hu kiadásában megjelenő listán. A 47 cégből álló csoport mérlegeinek áttekintése során még nekünk, nem szakértő pénzügyi "ellenőröknek" is feltűnt, hogy valami nagyon nincs rendben a Quaestor háza táján. Ez be is bizonyosodott, hiszen a már elkészült vádirat szerint 2007-2012 között 46,6 milliárd forintnyi értékpapírt loptak el ügyfeleiktől és ezen felül nem létező állampapírokkal is megkárosítottak a hiszékeny és gyanútlan ügyfeleket. A vádirat szerinat a sikkasztott vagy elcsalt összeg 77 milliárd forint.

Hasonló nagyságrendű, vagyis akár 100 milliárd forintos bukást jelenthet a Buda-Cash brókerház és a hozzá kapcsolható kisbankok bukása. Az 1995-ben alapított brókercég és az érdekeltségi körébe tartozó DRB-csoport bankjainak felszámolását tavaly márciusban rendelte el az MNB, miután kiderült, százmilliárdos nagyságrendben tűnhettek el ügyfélpénzek a brókercégnél. A bankok és a brókercég felszámolását a Pénzügyi Stabilitási és Felszámoló Nonprofit Kft. (PSFN) végzi, de a mai napig nem tudni a pontos kár mértékét, valamint azt sem, hogy a hatalmas bukásért kik és milyen felelősséggel tartoznak.

A nagy pénzügyi bukások közé tartozik a Széchenyi Bank esete is. A Töröcskei Istvánhoz köthető pénzintézet úgy "futott jégre" 2014 év végén, hogy annak többségi tulajdonosa a magyar állam volt. A kár pontos mértéke egyelőre itt sem ismert.

Voltak nagy ingatlanbukások is

A 2008-2009-es gazdasági válság a pénzügyi mellett az ingatlanszektort rázta meg legjobban. Ezt jól mutatja, hogy a 100 leggazdagabb összesített vagyona egy év alatt 379 milliárd forinttal csökkent - elsősorban a bedőlő ingatlanpiac miatt. Így került ki a leggazdagabbak közül a délmagyarországi építkezésekben jeleskedő Baranyi Sándor és Pistrui László, a budapesti Fashion Streetet fejlesztő és további nagybefektetéseket tervező Csipak Péter. De a nagy bukások közé tartoznak a budai Lánchíd palota, a velencei tavi Velence Termál Hotel és az SCD csoport befektetői is. Ezek egyenként is milliárdos bukásokat hoztak - hogy a többi félig- vagy egyáltalán nem megvalósult ingatlanfejlesztést ne is említsük.