Business Talks '24

Üzleti konferencia

Ne maradjon le az év
üzleti konferenciájáról!

Szerezze be
jegyét most.

A Malév csődjének közvetlen előzménye az volt, hogy 2012. január 9-én az Európai Bizottság a vállalat számára nyújtott állami támogatás visszafizettetésére szólította fel Magyarországot - írja az Airportal.

A légitársaság számára 2007 és 2010 között a privatizációval és a visszaállamosítással összefüggésben nyújtott finanszírozás jogellenes állami támogatásnak minősült, mivel a Malév nem volt képes ilyen finanszírozáshoz jutni a piacról a magyar hatóságok által nyújtott feltételek mellett. A kormány, miután a légicég finanszírozása ellehetetlenült, a légitársaságot stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetnek minősítette. A Malévnak összesen 100 milliárd forintot kellett volna visszafizetnie az államnak.

Február 2-án, egy nappal a leállás előtt, a Fővárosi Bíróság rendkívüli moratóriumról és rendkívüli vagyonfelügyelő kirendeléséről döntött. Másnap reggel 6 órakor sajtóközleményben jelentette be a Malév, hogy a kár minimalizálása érdekében leállt. Limburger Lóránt vezérigazgató azt mondta, a szolgáltató partnerek egyik napról a másikra elkezdték előre kérni az általuk nyújtott szolgáltatások kifizetését. Ez olyan mértékben gyorsította fel a pénzkiáramlást, hogy tarthatatlanná vált a légitársaság helyzete.

A Malév összesen 170 milliárd forintos tartozást halmozott fel és hagyott maga után.

Sokáig futottak pénzük után a károsultak

Amikor a Malév csődbe ment, a Nemzetközi Légi Szállítási Szövetségnél (IATA) maradt 15,7 millió dollár vagyis mintegy 5 milliárd forint. Ez úgy lehetséges, hogy  az IATA szedi be az utazási irodáktól a jegyek árát, majd fizeti ezt ki a légitársaságoknak.

A csőd után ugyan több ezer utas próbálta meg visszakapni befizetett, de le nem utazott repülőjegyének árát előbb az utazási irodáktól, majd a nemzetközi szervezettől, ám hiába próbálkoztak. Az IATA ugyanis éveken át "ült a pénzen" arra hivatkozva, hogy a pórul járt utasokon kívül többen igényt tartanak erre az összegre.

Az utasoknak végül 8 évet kellett várniuk, hogy ha nem is a teljes összeget, de legalább annak 60 százalékát visszakapják. Az IATA érdekes húzása volt az is, hogy a perköltséget - amelyet éppen ellene indítottak - ebből az összegből vonta le. Emellett természetesen kamatot sem fizet a 8 éven át használt pénz után.