Július 7-én, csütörtökön nulla órától a Mátrai Erőmű leállt. Az MVM Zrt. lignittüzelésű erőműve, mely az utolsó magyar példány e műfajban, eltűnt a hazai energiamixből. A leállást nem verték nagydobra, ahogyan azzal sem hencegett az utóbbi években a több tulajdonosváltáson átesett visontai erőmű kapcsán senki, hogy a valaha 950 megawattra (MW) épített blokkok már jó ideje jó, ha aktuálisan 450 MW körüli teljesítményre lépesek. 

Így tehát a Mátrai Erőmű hosszú ideje csak két üzemképes és működési engedéllyel rendelkező szenes blokkja múlt csütörtök és vasárnap között nem termelt.

Ahogyan az a rendszerirányító Mavir Zrt. hivatalos adatközléséből kiderült: a visontai két szenes blokk leállítása gond nélkül – úgy is fogalmazhatunk: észrevétlenül – megtörtént csütörtök reggel; sem az importarány, sem a meglévő, igénybe vett gázerőműves kapacitások nem ugrottak meg, nem kellett más egységeket a Mátrai Erőmű helyébe állítani – és még az sem könnyítette meg a helyzetet, hogy a munkálatokat nem egyszerűen hétvégére, alacsonyabb rendszerterhelési szintekre időzítették. (Mindehhez persze az is kellett, hogy a paksi atomerőmű mind a négy blokkja termeljen.)

Ahogyan az ábrán látható: a piros (Mátrai Erőmű) eltűnt a múlt csütörtökre fordulva, és a rendszer dolgozott tovább: a paksi atomerőmű (kék) a napelemes erőművek (citromsárga) a gáztüzelésű egységek (türkiz) és az import (lila) - az alig látható szeles (zöld) és biomasszás (okkersárga) illetve a nem is látható szemétégetős és vízenergiás termeléssel kiegészülve ugyanazt a fogyasztói igényekhez igazodó hullámzást voltak képesek lekövetni, mint a korábbi napokban.

Kép: Mavir Zrt.

Ahhoz, hogy "észrevétlenül" hiányozhatott az ábrából a piros, Paks mellett jelentős gázerőműves, de napenergiás potenciál is szükséges volt. Utóbbi, a napelemes rendszerméret átlépte a 3 GW méretet, és az ma már különösebb eseménynek sem számít, ha a fotovoltaikus termelés elsőbbsége és mérete okán a paksi atomerőművet kell visszafogni (visszaterhelni). A megújuló energiatermelők térnyerése ráadásul folyamatos, mostanra a szakminisztériumi becslés is az, hogy nem a két éve még 6600 megawattra prognosztizált napelemes rendszerméret valószínű 2030-ra, hanem a 10 GW.

Meg se rezzent a rendszer

A Mátrai Erőmű leállításával azonban hosszú idő óta most először szembesült a magyar villamosenergia-rendszer. És a jelek szerint meg se rezzen, ha a visontai kémények nem füstölnek, s ha Gyöngyös felől nincs energiabetáplálás a hazai hálózatba. Mindez több szempontból is árulkodó. 

Egyrészt rámutat arra, hogy a magyar szénkivezetési terv nem állja meg a helyét. Amikor a kormány arra hivatkozva nem állítja le végérvényesen a szénégetést, hogy arra 2025-ig a villamosenergia-hálózatnak szüksége van.  Korábban ez a deadline volt 2030, sőt: alig három éve 2050 is, de tavaly márciusában Magyarország csatlakozott a Powering Past Coal Alliance-hez (PPCA), ami azzal járt, hogy a magyar kormány vállalta: jelentős, a szerkezetátalakítást segítő pénzösszeg ellenében 2025-ig húzza magához közelebb a magyar szénkivonási dátumot. Ám most akkor íme a mostani helyzet: akár már ma is észrevétlenül kiszedhető a rendszerből a magyar szénerőmű.

Másrészt arra is utal, hogy a német RWE kivonulása óta eltelt időszakban a Mátrai Erőmű állapota és termelési potenciája - diplomatikusan fogalmazva: - nem lett jobb.
Az energiahivatal (melyet az a Horváth Péter irányít, aki maga is eltöltött néhány hónapot a Gyöngyös melletti szénerőmű vezetői székében, mielőtt újra kinevezték a MEKH élére) frissen kiadott, 2021-ről szóló árampiaci jelentésében többek között az olvasható, hogy 

  • az európai trendekkel ellentétben a hazai piacon nem következett be a gáz-szén helyettesítés, mivel tovább bővült (4,9 százalékkal) a gáztüzelésű erőművek termelése,
  • a lignittüzelésű egységek pozíciója tavaly tovább romlott, a termelésük az előző évhez képest is majdnem ötödével (19,2 százalékkal) csökkent. És bár a második félévben kialakult rendkívüli áram-, és gázáremelkedés elvileg teret engedett a szénnek, az energiaárboom ellenére sem növelte a termelését a Mátrai Erőmű,
  • a napelemes erőművek termelése 2021-ben masszívan, nemcsak márciustól októberig haladta meg aktuálisan a szénerőmű termelését, de ez éves összevetésben is így alakult,
  • a napelemes termelőerő mennyiségi méretét jelzi, hogy 2021-ben a bruttó hazai áramtermelési rangsorban a nap – az atom és a gáz után – a harmadik helyre lépett (10,6 százalék) elő úgy, hogy kedvező időjárási feltételek esetén a rendszerterhelés 30–35 százalékát is fedezni tudták, kiszorítva az importot és a fosszilis termelés egy részét.

A Mátrai Erőmű nem állt jól tavaly év végén (sem), 2021-ben is masszívan veszteséget termelt. Mintegy mínusz 6,5 milliárd forint volt az üzemi eredménye, amit gyakorlatilag csak a forintgyengülés és az ehhez kapcsolt különböző pénzügyi műveletek segítettek kiegyenesíteni - így végül sikerült 688 millió forint adózott eredményt kimutatni.

Kar-ban-tar-tás

Az utolsó, még működő magyarországi szénerőmű leállása nem a véletlen műve, azt a tulajdonos MVM Zrt. előre közölte. Az erről szóló 5 és félsoros közlemény azonban nem csak azért érdekes, ami bele van írva, hanem az is, ami nincs.

Az éves karbantartásként hivatkozott, tervezett leállás célja valójában nem karbantartás, hanem egy komplex hibaelhárítás. A rövid közlemény a szövegében meg is nevezi: "a közös füstgázrendszeren levő hibák" kijavítására van szükség, amihez előre tervezetten három-négy napra van szükség. Azt is leírták, hogy a javítások befejezésének tervezett időpontját követően "a kéményen a szokásostól eltérően sötétebb füst fog távozni", mivel az újraindítás ezzel jár. De azt már a közlemény nem részletezi, hogy ez a füst szennyezőbb-e a szokásosnál, a környéken élőknek ezért érdemesebb volna-e erre az időre bezárni az ablakokat, kerülni a szabadban mászkálást - avagy mi a magyarázat arra, hogy mindez miért és: hogy-hogy nem ront a környék levegőjén (a szokásosnál többet).

A széntüzelésű blokkokban keletkező füstgáz környezetszennyezését normál esetben - az eu-s határértéknormák betartásával - megakadályozzák. A pernye- és porkibocsátást elektrofilterekkel mérséklik (optimális esetben 99,5 százalék körüli hatékonysággal), a gázok (szén-monoxid, kén-dioxid, különféle nitrogén-oxidok) keletkezése normál esetben határérték alatti, a kén-dioxidot nedves mészköves eljárással füstgáz-kéntelenítő rendszeren keresztül szűrik. A "sötétebb füst" azonban biztosan a normál értékektől való eltérést jelenti - így nem mindegy, hogy melyik indukátor esetében mennyi az eltérés.

A közleményből az is kiderül, hogy a "sötétebb füst" jelenség akár három napig is fennálló állapot lehet, mivel a III. blokkon végzett nagyjavítás után még "meleg üzemi próbák" követeznek. És mindezt a cég letudta annyival, hogy "Nevezett időszakokban kérjük a lakosság megértését és türelmét!"

A vasárnapi visszakapcsolás komolyabb problémák nélkül sikerült, ahogyan a Mavir áramtermelési diagramján látszik: a kazánok tüzelését a korábbi áramtermelési szintre úgy sikerült visszatornászni, hogy néha bele-belekorrigált a rendszerirányító - főként az importáram nagyságán keresztül (a nulla alá belengő kis lila "pacák" legalábbis erre utalnak). És volt egy komolyabb hullámvölgy vasárnap kora délután is, amit zömmel a gázüzemű erőműveken keresztül "igazítottak ki".  

Kép: Mavir Zrt.

Biztonsági tartaléknak

Az MVM Mátra Energia közleményében felbukkanó III. blokk ezen a ponton némi magyarázatot kíván; a Mátrai Erőműben a termelt árammennyiség zöme ugyanis a IV-es és V-ös blokkból származik. A III-as évek óta leginkább azokra a kis, rövid időszakokra jutott (ha jutott) szerephez, amikor a két, névlegesen 232 MW teljesítmény leadására képes blokk közül valamelyik meghibásodott, a termelésből kiesett.

A III-as blokk kisebb, 220 MW méretű, ha úgy tetszik, tartalék egységként működik. Ha nagyjavítást kell(ett) rajta elvégezni, annak helye és oka is nagy biztonsággal megmondható: noha a szénerőműveknek rendre a turbina a jelenti az Achilles-sarkát, a III-as blokk esetében ez szinte biztosan kizárható. Ezt a turbinaegységet ugyanis még a német tulajdonos idején, Valaska József irányítása alatt felújították, így az - elvileg - kisebb javítások árán akár 2029-ig működőképes. (Más kérdés, hogy az erőművet - mint azt korábban említettük: a PPCA-ban vállaltak miatt 3 év múlva le kell állítani.)

A hibát tehát a kazánházban kell keresni. 

Ezzel együtt is: a III-as blokk nagyjavítása nem azt jelenti, az erőmű átállnak háromblokkos termelésre, hanem azt, hogy ezzel az egységgel továbbra is kisegítő feladatokat akarnak ellátni. Ehhez a jelenlegi, 2022. december 31-én lejáró működési engedélyét meg kell tudni hosszabbítania. Ami pedig csak úgy lehetséges 2025-ig, ha a blokk a szükséges javításokat megkapja.

Ezt erősíti az erőművállalat által hivatalosan közzétett hír is, mely egy tavaly december végén kiadott kormányrendelet alapján felskálázza a Mátrai Erőművel szembeni elvárásokat. E szerint azt várja tőle az állam, hogy 

– 2022-ben legalább 3247,6 GWh, legfeljebb 3572,36 GWh,
– 2023-ban legalább 3318,6 GWh, legfeljebb 3650,46 GWh,
– 2024-ben legalább 3200,4 GWh, legfeljebb 3520,44 GWh

villamosenergia-mennyiséget tápláljon be a hazai áramhálózatba. Ezt a mennyiséget a két, eddig is használatban lévő IV-es és V-ös blokk képes megtermelni, és nincs szükség a III. blokk hozzáadására. Pláne, hogy a szén-dioxid-kibocsátás miatt fizetendő karbonadó eleve magas termelési árakat jelent, és mint az néhány napja bebizonyosodott: a szénszállítás sem lett olcsóbb vagy egyszerűbb. 

A kormányrendelet alapján ráadásul nemcsak a termelt árammennyiséget határozták meg, hanem azt is, hogy ehhez a költségvetésből a cégnek 45,2 milliárd forintos kompenzációt fizet ki az államkassza. Ahogyan ezt a vészhelyzetre hivatkozva már 2021-re is kifizette.

Eközben az Egyesült Királyságban

A magyar széncsendhez hasonló helyzet igen hasonló ahhoz, mint amikor az Egyesült Királyságban láttak a rendszerirányítók (National Grid) 2020 áprilisában, májusában.  A Napi.hu akkor részletesen megírta, hogy mi vezetett a több mint 700 órás, 140 éve nem mérhető brit rekordhoz, és azt is, hogy mindez hogyan vezet el az ottani energiaszektor átalakítási tempójának felgyorsításához.

Nem egészen egy évvel később, tavaly márciusban mindezeknek egy újabb státuszpontját mutattuk be, amikor a folyamat egyik kulcsszereplőjével, Tom Corcuttal készítettünk interjút. A földgáz- és árampiacot szabályozó független nemzeti hatóság (Ofgem) nagykereskedelmi piacokért felelős igazgatóhelyettese azt mondta, hogy az új technológiák megváltoztatják az energiarendszereink működnek, "és igen, ez azt fogja jelenteni, hogy szakítani fogunk a karbon-gáz-atom hármassal. Akkor is, ha ez még azért időbe telik" - tette hozzá a szakértő. 

Meg azt is, hogy mivel az Egyesült Királyság az áramtermelési mixének átalakításában előrébb jár, "Magyarországnak megvan a lehetősége, hogy tanuljon a brit tapasztalatokból" .

Ez a szándék máig nem látszik. 

Érdemes visszaidézni, hogy már 2019-ben azt prognosztizálta az egyik vezető rendszerirányító, hogy az Egyesült Királyság 2025-ig kivezeti a szenet és ezt követően nekilát a földgázarányok megnyirbálásához is. 2021-ben viszont a brit kormány még közelebb húzta magához a szén deadline-t - vagyis azt a dátumot, amikorra a szenet el kell távolítani az Egyesült Királyság energiatermeléséből. Így 2025 helyett már 2024. október 1. lett a határidő, melyet az energiaügyi és éghajlatváltozási miniszter azzal a magyarázattal jelentett be, hogy ezzel üzenik a világnak: az Egyesült Királyság vezető szerepet tölt be a szénenergia történelemkönyvekbe tételéért zajló folyamatokban.

A szigetországban a nagy széncsendes időszakot követően tendenciózusan lefelé faragják a szénerőművek energiamixbeli arányát, amelyet mostanra masszívan 2 százalék alá szorítottak. A National Grid legutóbbi közlése szerint a szén 1 százalékon áll. A nap és a biomassza 6,1; az import 4; a szél 25,3 százalékon.

A szennyezés marad

Idén áprilisban nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségűvé nyilvánította a magyar kormány az erőmű lignittüzelést kiváltó beruházásait, így zöld jelzést kapott egy 500 MW-os, kombinált ciklusú gázüzemű (CCGT) erőmű építése, továbbá a külszíni szénbányák területén (rekultiváció után) két naperőmű (összesen 200 MW kapacitással) és egy 31 MW-os szemét-, és biomassza égető egység is épülhet majd.

A gáztüzelésű erőművek és a földgáz használata ugyan kevesebb szén-dioxid kibocsátást jelent a szénnél, de használatuk jelentős mennyiségű metánt és egyéb káros anyagot enged a légkörbe, ráadásul a magyar energiastratégiában szereplő 2000 MW-os gázos kapacitás már ma is adott, miközben éppen az MVM volt az, amely 2020-ban megvásárolta  a tiszaújvárosi gázerőművet, mely az átépítésével önmagában mintegy 900 MW-ra lehet képes.

A Mátrai Erőmű helyén beharangozott beruházás engedélyezési folyamata nem indult még el (a nulláról 4-5 év lehet felépíteni egy gázerőművet akkor, ha nincsenek akadályok a pályán), a költségek sem ismertek, és a jelenlegi gazdasági helyzetben az sem ismert, hogy az illetékes miniszter által korábban ígért 2-300 milliárd forintos fejlesztési csomagba ez bele hogyan fér bele, honnan lesz rá költségvetési fedezet.

Júniusban, egy szűk körű sajtós háttérbeszélgetésen Steiner Attila energetikai államtitkár szintén arról győzködte a meghívottakat, hogy az orosz-ukrán háború miatt kialakuló európai gázellátási problémák ellenére a visontai gázerőmű építési terve nem került le a kormányzati napirendről. Azzal együtt is sor kerül majd rá – mondta a politikus –, hogy Magyarországnak, ahogyan a többi európai uniós tagországnak is, éppen a földgázról kellene a korábbiakhoz képest hamarabb "lejönnie". Ez ügyben teljes az összhang a tárcánál: a miniszter, Palkovics László a kormány klímapolitikáját dicsérve a Mátrai Erőmű zöld jövőképének megvalósításáról, mint "a legjelentősebb magyar klímavédelmi és egyben kiemelt régiófejlesztési projekt"-ről beszélt. Részletek, határidők és pénzügyi keretek megjelölése nélkül.