A Napi Gazdaság csütörtöki számának cikke

− Hogyan jellemezhető a jelenlegi iparági környezet a nehéziparban?
− Az acéliparban a 2008-as drámai visszaesést nem követte hasonló intenzitású növekedés. Az ágazatot jelenleg lassú és bizonytalan, de bővülő tendenciák jellemzik: a rövid távú emelkedéseket hasonló visszaesések követik. Erre utalnak az összeurópai acéltermelési adatok is: a kontinensen 2008 áprilisában még mintegy 20 millió tonna havi termelést realizáltak, ettől kezdve azonban nem emelkedett 16,5 millió tonna fölé. Idén áprilisban 15,8 millió tonna acélt állítottak elő Európában, ami az előző havi termeléstől három, a tavaly áprilisitól pedig két százalékkal maradt el.

− Az alapanyagok ára és hozzáférhetősége mennyiben változott meg az utóbbi években?
− A világ összes acéltermelésének közel felét Kína adja, az ország ezért az alapanyagok − a vasérc és a kokszolható szén − legnagyobb importőre. A nyersanyagpiac teljesen globálissá vált, minden szektorbeli szereplő Kínára tekint. A piaci mechanizmusok kiegyenlítik a keresletet és kínálatot, ezért hiányról nem beszélhetünk, az ár azonban kulcstényezővé vált. Az a termelő, amelyik hajlandó az aktuális spot áron vásárolni, be tudja szerezni a szükséges termékeket − az azonban más kérdés, hogy ez az összeg hogyan viszonyul a piacon elismertethető önköltséghez, az eladási árhoz. Az alapanyag-vásárlási szerződések a korábbi éves ármegállapodásokkal szemben tavaly óta negyedéves árképzéssel működnek. Ez azt jelenti, hogy a megkötött hosszú távú szerződések árait is háromhavonta alakítják ki. Az idei második negyedévben az alapanyagokért fizetendő átlagos összegek 15-20 százalékkal emelkedtek 2011 első negyedévéhez képest. A végtermékek értékesítési árai ezzel párhuzamosan csökkentek. Ráadásul a vevőkkel havi ármegállapodást kell kötniük a termelőknek, függetlenül a negyedévre rögzített alapanyagdíjakkal. A késztermékek júniusi szállítású ára átlag 8 százalékkal alacsonyabb az áprilisinál.

− Mindez mit jelent a Dunaferr termelése és pénzügyi helyzete szempontjából?
− Az első félévet, és várhatóan az év egészét is nyereséggel zárja a vállalat. A konszolidált adatok szerint 2009-ben 27,4 milliárd forintos veszteséget realizált a társaság az üzemi eredményt tekintve, szemben a korábbi évek 20 és 43 milliárd forint közötti nyereségével. A tavalyi év is veszteséges volt, bár a 2009-esnél jóval kevésbé: az üzemi eredmény 1,7 milliárdos mínuszt mutatott. Az idei eredménnyel  kapcsolatban nem bocsátkoznék jóslatokba, ám a várakozások szerint az előjel mindenképpen megváltozik. Az értékesítésből származó árbevétel 2009-ben több mint 42 százalékkal, 192 milliárd forintra csökkent, tavaly azonban a válság előtti szint közelébe, 258 milliárdra tért vissza. A koksztermelés tavaly némileg meghaladta a 2007-es szintet, de az elmaradás a többi termékkörnél is csak 5−9 százalék között alakult. Az idei első negyedév termelési adatai időarányosan gyakorlatilag megegyeznek az egy évvel korábbival.

− Van olyan specifikus iparág, amelynek visszaesése különösen érzékenyen érintette a Dunaferrt? Földrajzilag mennyiben alakultak át a piacok?
− A társaság értékesítése szerteágazó iparágakat érint, termékeinkkel nem koncentrálunk egy-egy ágazatra. Az építőipar helyzete kevésbé érinti a dunaújvárosi termelést, hiszen ott elsősorban hosszútermékekre van szükség, míg a Dunaferr döntően úgynevezett lapostermékeket gyárt. Az értékesítés szempontjából a magyar, lengyel, szlovák, cseh, német, osztrák és olasz piac súlya összességében 75 százalék, az arányok azonban állandóan változnak. A magyarországi megrendelések mennyisége csökkenő tendenciát mutatott az elmúlt két és fél évben, elsősorban a gazdaság általános helyzetével összefüggésben. A Dunaferr szívesen látna több magyar vásárlót, számuk gyarapodására azonban egyelőre kevés jel mutat, ehhez főként a belső fogyasztás fellendülésére lenne szükség.

− Ilyen körülmények között milyen beruházásokra, fejlesztésekre nyílhat lehetőség?
− A tulajdonos kezdeményezi a kapacitásnövelő beruházások folytatását, de e tekintetben a hitelt nyújtó bankok megkötik a menedzsment kezét. A jelenlegi helyzetben az ezekhez szükséges összeg sem áll rendelkezésre. A válság időszakában bizonyos projekteket azonban nem függesztett fel a Dunaferr, ide tartoznak többek közt a környezetvédelmi, illetve az energiahatékonyságot növelő beruházások. Most egy új, korszerű, hatékony kokszolói biológiai szennyvíztisztító-beruházás megvalósítása folyik, ez várhatóan idén lezárul. A kapacitásnövelés azonban továbbra is szünetel és 2011 végéig biztosan nem is indul újra. Az üzem kapacitása ez idő tájt évi 1,7-1,8 millió tonna, ez azonban a megrendelői struktúra függvényében változhat, a kapacitásnöveléssel 3 millió tonnára növelnénk. Jelenleg úgy látszik, hogy az idei utolsó negyedévben már napirendre kerülhet a projekt folytatása, a hozzá kapcsolódó építési munkák 30-40 százalékban készek, a berendezések bővítése pedig 80 százalékban készen áll. Emellett a tervek között szerepel két időszakos karbantartási munka, amelyek várhatóan jövőre valósulnak meg. A nagyolvasztó nagyjavítása, illetve az úgynevezett konvertertest-csere 10-15 évente aktuális, e két projekt egyenként 40 millió dolláros, azaz 7,2 milliárd forintos beruházást jelent.

− Márciusban adták át a Neo Industries által finanszírozott, több mint kétmillió eurós beruházást a Dunaferr területén. Folynak-e tárgyalások hasonló, partner által finanszírozott fejlesztésről?
− Ilyen tárgyalások jelenleg nem folynak, a Dunaferr azonban készen áll hasonló együttműködések megvalósítására.

− Megépül-e a tervezett saját erőmű, illetve gondolkodnak-e a kikötő bővítésében?
− A Dunaferr korábbi tervei között valóban szerepelt egy saját gázturbinás erőmű megépítése, ezt a projektet azonban teljesen befagyasztottuk, folytatása egyelőre nincs napirenden. Ám akárhogy alakul is a helyzet, a Dunaferrnek előbb-utóbb felül kell vizsgálnia erőművi kapacitásait. A vállalat saját dunai kikötőjének kapacitása jelenleg megfelelő. Más kérdés, hogy időről időre felmerül: Dunaújvárosnak szüksége lenne egy újabb kikötőre − ez esetben nem lenne értelme a létezőtől néhány kilométerre egy új egységet építeni. A Dunaferr készen áll arra, hogy egy potenciális beruházóval tárgyaljon a kikötő kapacitásának bővítéséről, közös tulajdonrész fejében.

− Jelenthet problémát az épülő vagy működő nagy üzemek (Mercedes, Audi, Hankook) munkaerő-elszívó hatása? Tapasztalnak-e problémát az utánpótlásban?
− A Dunaferr dolgozóinak átlagéletkora 42 év, ami optimálisnak tekinthető egy vasműben. A létszám optimalizálása természetesen soha nem kerül le a napirendről. Figyelembe véve, hogy nincsenek a termelés visszafogására vonatkozó szándékok − inkább annak emelésére irányulók vannak −, a létszám csökkentése sem szerepel a tervek között. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a dolgozói struktúra és összetétel adott esetben ne változhatna. Az emberi erőforrás szempontjából nem az említett gyárak elszívó hatása jelent gondot, sokkal inkább a magyarországi felsőoktatási képzés, ami már-már országos problémaként jelentkezik. A Dunaferr a leendő és meglévő szakmunkás dolgozók képzését részben önerőből, helyben, illetve közvetlenül a munkahelyen is biztosítja. Súlyos kérdéseket vet fel azonban a szakirányú mérnöki utánpótlás, mivel bizonyos, a vállalatnál szükséges szakembereket Magyarországon egyáltalán nem képeznek − ilyenek például a kokszolómérnökök −, de egyre nagyobb hiány mutatkozik más műszaki képzettségű szakemberekből is. A Dunaferrnél ez egyelőre nem jelent komoly problémát − éppen ezért a felső vezetésen kívül nem is jellemző külföldiek alkalmazása −, egyrészt Budapest közelsége, másrészt pedig Dunaújváros saját főiskolája miatt. Az ország más területein azonban már most akut gondok merülhetnek fel. A kérdés központi állami kezelést igényel, enélkül ugyanis a következő 5-10 évben kellemetlenül visszaüthet a probléma.

Kvótaproblémák

A globális színtéren nagy kérdést jelentenek a szén-dioxid-csökkentési kvóták, hiszen komoly hatással lesz a piacra, ha az európai acélgyártóknak fizetniük kell ezért, a kínaiaknak azonban nem - mondta Valeriy Naumenko. A Dunaferr az európai acélipar szerves részeként nem vonhatja ki magát a kontinens acéliparának problémái alól. A nyersanyagellátással kapcsolatban nem számít komolyabb problémákra a vezérigazgató, az életben maradáshoz nincs feltétlenül szükség vertikálisan teljesen integrált termelési szerkezetre - azaz közvetlen nyersanyag-hozzáférésre. A Dunaferr ráadásul több versenytársánál kedvezőbb helyzetben van, az európai acélipar jobbik feléhez tartozik - fogalmazott. A vállalat előnyei közé tartozik többek közt földrajzi elhelyezkedése, a Duna közelsége és a saját kikötő. Dunaújváros viszonylag közel van az alapanyagbázishoz: a versenytársnak tekinthető linzi Voest Alpine és a Dunaferr is Ukrajnából, a poltavai üzemből szerzi be a pelletet. A kelet-közép-európai régió a nyugati térségnél nagyobb potenciált rejt Naumenko szerint, a magasabb beruházási igény miatt nagyobb lesz a piac felvevőképessége.