Sokan kizárólag az önkormányzatokra bíznák a társaságok irányítását, jó néhányan az állami tulajdon mellett kardoskodnak, de olyanok is akadnak szép számmal, akik továbbra is a privatizációban látják a megoldást.

Továbbra is éles, rendszerint politikai felhangoktól sem mentes viták zajlanak azzal kapcsolatban, hogy mekkora, hány települést kiszolgáló vízközműcéget érdemes működtetni. Eközben a vízközmű- és csatornaszolgáltató cégek tovább aprózódnak, hiszen csupán az elmúlt év során újabb tucatnyi település döntött úgy, saját kezébe veszi a szolgáltatást - jelenleg is több "válóper" zajlik.

Az úgynevezett dezintegráció különösen az ország keleti részére, az Alföldre jellemző, de dunántúli példák is akadnak. Mindez olyankor, amikor a fejlesztési források egyre szűkösebbek, a hálózatok felújítására, pláne fejlesztésére a legtöbb helyen alig jut pénz, miközben - tulajdonosi szerkezettől függetlenül - a víz- és csatornamű-szolgáltató cégek kintlévőségei - különösen a gazdasági válság beköszönte óta - folyamatosan nőnek, s immár szinte mindenütt napirenden van a szolgáltatás korlátozása.

Az egymásnak olykor homlokegyenest ellentmondó megoldásokat jól jellemzi, hogy míg az egyre nagyobb finanszírozási gondokkal küzdő pécsi önkormányzat a közelmúltban a Pécsi Vízmű (PV) Zrt. újabb, 49 százalékos részvénycsomagját is megpróbálta privatizálni, az ugyancsak jelentős adósságot felhalmozó somogyi megyeszékhely idén februártól ismét száz százalékban tulajdonosa lett a várost kiszolgáló Kaposvári Vízművek (KV) Kft.-nek. Balázs Árpád, Siófok polgármestere szerint miután az ellátási felelősség is a helyhatóságoké, a jelenleg állami tulajdonban lévő cégek irányítását is az önkormányzatokra kellene bízni.

A Békés megyei Kaszaper önkormányzata azért döntött úgy, hogy 2010 januárjától felmondja a Békés Megyei Vízművek Zrt.-vel kötött szolgáltatási szerződést s önállóan működteti tovább ivóvíz-, illetve szennyvízhálózatát, mert - Csürhés István polgármester szerint - a nagy szolgáltatóknál a kistelepülések egyre kevésbé tudják érdekeiket érvényesíteni. A díjak várhatóan jövőre sem csökkennek, ám a nyereség a falut gazdagítja majd - tette hozzá a polgármester. A 69 térségbeli önkormányzatot kiszolgáló társaságnál viszont arra hívják fel a figyelmet: az évente képződő minimális nyereséget eddig is teljes egészében a szükséges eszközfejlesztésre fordították.

A díjak megállapítása a helyhatóságok nem csekély részénél - különösen a választások előtt - politikai kérdés, így aztán egy-egy döntés nemritkán köszönő viszonyban sincs a gazdasági realitásokkal. Ennek nyomán a víz- és csatornadíjakban az ország különböző települései között egyre jelentősebbek az eltérések - bár ezek jó része a területi adottságokbeli különbségekkel magyarázható. Az sem véletlen, hogy a társaságok tulajdonosi szerkezete gyakran változik.