Amikor augusztus végén bejelentették, hogy a 4iG Nyrt. összebútorozik az Antenna Hungária (AH) Zrt.-vel, majd a Jászai Gellért vezette vállalatcsoport a távközlési szuperholdinggá válás útjára lép, a kincstári magyarázat megmaradt azon a szinten, hogy "az állami és a magáncég szándéka, hogy az új céggel versenyképes piaci szolgáltatásokat hozzanak létre", s hogy "az iparágon belül ezáltal kellő súllyal képviselve legyen a nemzeti érdek." Az AH a televíziós műsorszolgáltatási piacon, valamint a Telenorban meglévő 25 százalékos részesedése okán, illetve a DIGI (pontosabban a DIGI Távközlési Szolgáltató Kft., és annak leányvállalatai: az Invitel Zrt. és az I TV Zrt.) megszerzésének szándékát is megerősítő, hvg-s Jászai-interjú miatt a figyelem és a találgatás fókusza mindvégig a telekommunikációs iparon maradt.

Pedig ennek az ügyletnek van egy olyan dimenziója is, amely kevésbé látványos ugyan, ám annál erőteljesebb következménnyel járhat. A 4iG és az AH összeboronálása azonban ennek a kirakónak már csak a legutolsó darabkája, ezért is érdemes annak bemutatását jóval messzebbről, máshonnan indítani. Onnan, hogy az Antenna Hungáriát 2014 májusának legvégén vásárolta vissza az állam.

Ekkor a francia TDF S. A.-nak a magyar kormány több mint 55 milliárd forintot fizetett azért, hogy a televíziós műsorszolgáltatásban újra nyeregbe kerülhessen – azt követően, hogy a digitális átállás befejeztével (2013) elveszítette az országos kereskedelmi tévékre gyakorolt befolyását. Az AH állami tulajdonba vételének magyarázata az volt, hogy a cég nemzetbiztonsági szempontból is kiemelt fontosságú közművagyonnal rendelkezikDe a megvétele mellett szólt az is, hogy az AH egyik fő megrendelője amúgy is maga az állam volt. Ezek azonban nem indokolta, hogy az AH miért a NISZ Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltató Zrt. (NISZ) pakettjébe került.

A NISZ ugyanis az állami infokommunikációs és távközlési szolgáltatások stratégiai vállalata volt, melynek a legnagyobb megrendelői államigazgatási szervek és országos hatáskörű intézmények voltak. Egyáltalán nem volt érthető, hogy mit akarhat kezdeni a NISZ az AH-val.

Vonakodhatott az MVM

A NISZ, mint a kormányzati informatikai és távközlési üzemeltetést és szolgáltatást ellátó állami cég, ekkor szakmailag és személyesen is erős, szoros szálakkal kötődött az MVM informatikai leányvállalatához, az MVM Nethez. annál is inkább, mert a NISZ által működtetett kormányzati informatikai infrastruktúra hálózati alapját ekkor valójában az MVM Net optikai hálózata jelentette. Elméletileg logikusnak látszó következő lépés lett volna, hogy a NISZ-be kerülő AH szervezeti és feladat optimalizálási indokkal megszerezze az MVM Netet. Így egy kézbe került volna a teljes infokommunikációs rendszer működtetése, ám ez a lépés - elsősorban az MVM ellenállása miatt - évekig elmaradt.

A kormányzati döntés, mely szerint az Antenna Hungária megveszi az állami energiaholdingtól az MVM Net egészét, valójában csak 2021. augusztus 4-én született meg. Valószínűleg az sem véletlen, hogy ebből nem lett hír csak azután, hogy a cégeladásra ítélt MVM hivatalosan, de csak egy héttel később megerősítette a döntést.

Az MVM vonakodása mögött az állhat, hogy a kormányzati lépés az állami energiaholding felől nézve nem csak a távközlési rendszerek összeolvasztásáról szól. A céges szerkezetváltozás ugyanis a magyarországi villamosenergia-rendszer működtetésében, illetve az ellátásbiztonságban is radikális változást hozott. Mert bár az állami döntés indoklása optimalizálásról és hatékonyságnövelésről szól, az ellátásbiztonság prizmáján át inkább az látszik valószínűbbnek, hogy az elképzelt új felállás egyáltalán nem teremt majd az eddigieknél kedvezőbb viszonyokat.

Fellegi tereprendezése kellett

Az augusztus elején kialakul helyzethez hosszú út vezetett, de a probléma jobb megértéséhez azt is érdemes szemügyre venni, hogy mit is csinál valójában az MVM Net.

Az állami energiaholding leányvállalata - a saját történetmesélése szerint - úgy született, hogy az energiaipart is utolérő információs robbanásra és a növekvő kapacitásigényekre, illetve, korszerűsítési kihívásokra egy fejlett távközlési hálózat kiépítése vált szükségessé. „Az MVM Zrt. távközlési hálózatának fejlesztése során passzív (optikai gerinc) és aktív (átviteli és IP berendezések) elemekből álló korszerű, nagy kapacitású és kimagasló megbízhatóságú rendszert épült ki, amely teljes mértékben kielégíti a rendszerirányítás távközlési igényeit” – olvasható a cégbemutatkozásban. Az már nem, hogy erre valójában hogyan is került sor.

Az egykor Elektronikus Kormányzati Gerinchálózatnak (2001), majd Nemzeti Digitális Közműnek (2009) , később pedig Nemzeti Távközlési Gerinchálózat (2011) néven ismertté vált, az egymást követő kormányok által felvázolt e-kormányzati rendszerstruktúra vízióihoz - melynek közös nevezője, hogy a digitalizációval egyre csak dagadó kormányzati és közigazgatási adatbázisokat, informatikai rendszereket és hálózatokat összekötő és kiszolgáló országos infrastruktúrát jobb lenne kormányzati kézből, állami tulajdonból működtetni - Fellegi Tamás fejlesztési miniszterként (2010-2011) is csatlakozott. Annyival ment tovább, hogy ehhez sikerült neki a kellő tereprendezés is: az e feladatra korábban külsősként szerződött T-Systems indexre tételével a miniszter megteremtette a szükséges kényszerhelyzetet.

Nulláról ugyan ilyen infrastruktúrát felépíteni akkor sem volt az kormánynak sem ideje, sem pénze, de az állami informatikai gerinchálózat vezetékes hálózatigényét a Mavir  Zrt.-ből azonban ki lehetett hasítani. Ez utóbbi döntés azonban csak onnan nézve tűnik igazolhatónak, hogy a Mavir az országos gerincvezeték hálózatát lefedő optikai kábelrendszere a tényleges kapacitásának csak egy részét használta ki, és az MVM-en keresztül az állam pedig csupán a többire vetett szemet. Ez azonban csak elméletben volt így.

OPGW

A magyarországi optikai gerinchálózat jelentős része úgynevezett OPGW kábelre (Optical Ground Wire) épített technológiai megoldás. Az OPGW tipikusan villamos energiaipari távvezetékes infrastruktúrára profilozott, olyan földelővezeték típusú, sodort kábel, amelyenek a közepében egy optikai vezeték fut. E kábelek többsége alkotja ma is a Mavir által használt adatátviteli hálózatot; ezek a kábelek láthatók a nagy távvezetékoszlopok csúcsára rögzítve. Ezekben természetesen nem áram, hanem eredendően olyan adat "folyik", amely a hálózati rendszerirányítás informatikai szükségleteit fedezi.

A távvezetékekbe beépített technológia (OPGW) az első perctől lehetővé tette, hogy a rendszerirányítási igények mellett rendelkezésre álló masszív többletkapacitásokat értékesítsék. Ezért az ingyen pénzért pedig lényegében már a villamos energiaipar piacnyitásának kezdetén megindult a harc a színfalak mögötti harc. 

A rendszerirányítási érdek - mint az alapfeladat ellátása - már az elején sem emelt tartós és merev gátat a lehetséges távközlési bevételek olykor irracionálisan magasra tervezésének, amit először közvetlenül az MVM Zrt. végzett el, majd 2012-ben a meglévő távközlési tevékenységet és az elvileg különálló és érinthetetlen Mavirból az OPWG-távvezetékes eszközparkot egy önállóan működő távközlési szolgáltató vállalatba szervezték ki. Ez lett az MVM NET Zrt., s ekkor ugyan a Mavir igényeinek biztosítására megírták és elfogadták a szükséges szerződéses és szabályozási garanciákat is, ám ezt az elmúlt évek gyakorlata erősen errodálta. Ahogyan az egyik forrás lapunknak fogalmazott: egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az ezzel kapcsolatos igények kiszolgálása ebben a két önálló vállalatos cégstruktúrában nem mindig biztosította a prioritást a Mavir és a villamos energetika számára.

Eltávolodtak egymástól

Az MVM Net gerinchálózata javarészt saját tulajdonú, kisebb mértékben bérelt szakaszokból áll. E hálózat sajátossága, hogy a topológiája az MVM Csoport saját telephelyeihez igazodik és a Mavir-alállomások jelentik a hálózat legfontosabb csomópontjait. Addig, amíg ez az infrastruktúra a hazai villamosenergia-rendszer működtetéséhez szükséges adatátvitel elsődleges csatornája, ez érthető, logikus és igazolható is, mivel ez az infrastruktúra eredetileg, a hálózati rendszerirányítás korszerűsítése során e feladatra épült meg.

De ez azt is jelenti, hogy a magyarországi villamosenergia-rendszer e hálózat nélkül ma már nem is volna működtethető.

Az áramszektorban a hálózati-, termelési- és kapacitásproblémák tárgyalása során gyakran varázsszóként használt ellátásbiztonság e kérdésben valóban kulcsfogalom; az sem véletlen, hogy a villamosenergia-rendszer működtetésének legfontosabb tételeit leíró úgynevezett ellátási szabályzatok is hosszan, részletesen és terjedelmesen foglalkoznak a távközlési kérdésekkel. Az is indokoltnak tekinthető, hogy e regulák szemléletükben azt tükrözik, hogy a rendszerérdekű távközlés a villamos energetikai rendszerekkel együtt – alapesetben nem külső szolgáltatótól – folyamatosan rendelkezésre kell állnak.

Az az állapot, hogy a Mavir hatóságilag szabályozott tarifájából (vagyis: igazából a villamos energia fogyasztók pénztárcájából) hogyan lehet keresztfinanszírozni egy, a távközlési piacon nyújtott szolgáltatást, igazából akkor vált izgalmassá, amikor az MVM Net hálózata kulcspozícióba került a Nemzeti Távközlési Gerinchálózat kialakításában. Az MVM Zrt. a távközlési hálózatának fejlesztése a korábbiaknál sokkal összetettebb és bonyolultabb rendszert eredményezett: a passzív (optikai gerincvezetékek) és aktív (átviteli és IP berendezések) elemekből álló korszerű, nagy kapacitású és extra módon megbízhatóságú rendszer megépült és bővült.

Az országos optikai gerinchálózat teljes hossza 9000 kilométer, melyet az MVM Net saját közlése szerint 2022-re 15 ezer kilométerre tervezett növelni. Az utóbbi évek folyamatos, dinamikus növekedése azonban azzal is járt, hogy a 2012-ben még erős kötelékben repülő Mavir és MVM Net eltávolodott egymástól. A színfalak mögötti egymásnak feszülésekről és csörtékről az ágazatban több ellenőrizhetetlen történet is szárnyra kapott az évek során, ám bármi is igaz ezekből a vitákból, az tény, hogy az áramhálózati rendszerirányító egyre kiszolgáltatottabb helyzetbe kerülhetett az MVM Nettől.

Feladatmegoldás: kívülről

Az MVM Net kormányzati hátszele növekedést, erősödést, de mindenekelőtt: mindezekhez kellemes pénzügyi helyzet tett a cég számára lehetővé. Olyannyira, hogy az is belefért, amikor milliárdokat elégetve kiépítették a máig kihasználatlan - és valószínűleg soha meg nem térülő - beruházásként létesített LTE 450 hálózatot. A 2016-ban 12,8 milliárd forintos összegből létesült beruházás arra az ötletre épült, hogy a magyarországi villamosenergia-hálózaton az okosmérési igények kiszolgálására külön rendszerre volna szükség. Ez máig nem igazolódott; ahol szórványosan lakossági okosmérés zajlik (például a napelemes háztáji kiserőművek esetében, de az Elmű Zrt. évekkel ezelőtt félbehagyott okosmérősítési programjának kedvezményezettei esetében is), ott a mobiltelefonálásra is használt frekvenciatartományban (900-1800-2700 Mhz) működő antennák és jeladók praktikusan ellátják e feladatot.

Az LTE 450 beruházásnak nem volt valódi energetikai-rendszerirányítási haszna, de  a Mavir és az MVM Net eltérő cégérdekeit a kormányzati döntések végül rendre úgy írták felül, hogy azok inkább mellőzték az energetikai, mint az informatikai racionalitást. Ennek mára az egyik lenyomata az, hogy miközben Magyarországon továbbra sincs okosmérési rendszer, az MVM Net nem sok sikerrel próbálkozik a szabad kapacitásainak piaci értékesítésével. Ezen az állapoton az augusztus 4.-i kormánydöntés annyit módosított, hogy  a villamos energetikai rendszerirányításhoz szükséges távközlési-informatikai kapacitás kikerült a villamosenergia-ipari érdekkörből.

A továbbiakban már lehetőség sincs a Mavir és az MVM Net közötti viták cégcsoporton belüli rendezésére. Külön utakra kerülnek a fejlesztési stratégiák, megszűnnek azok a csoportszintű kényszerek és fórumok, amelyek eddig legalább a lehetőségét biztosítottak a közös nevezőre jutásnak. Az a kötelezvény sincsen már, hogy súlyos érdekkonfliktus esetében úgy születhessen döntés, hogy a csoportszintű vezérigazgató tudatában van az MVM energiaellátásban meglévő kulcsszerepével. Az MVM Netnek az AH-ba olvasztásával a Mavir egy - ugyan állami tulajdonban lévő, de eltérő érdekrendszerben működő - távközlési szolgáltatónak válik kiszolgáltatottá.

A telekommunikációs világában edződött szereplők talán nem látják különösebben veszélyesnek ezt a helyzetet - magyarázta lapunknak egy iparági forrás, hiszen a szolgáltatási szerződésekkel, megfelelő szolgáltatási kritériumokkal rendezhetőnek vélik a helyzetet. Ám azt érdemes nyomatékosítani, hogy e területen egy komolyabb probléma, például a távközlési hálózat üzemzavara esetén nem az a következmény, hogy kis időre leáll az internetszolgáltatás, vagy nem elérhetők, nem működnek a kormányhivatalok, hanem az, hogy teljes sötétségbe borulhat az ország – tette hozzá a szakértő.

Magánosítva

Az MVM Net AH általi megvétele ráadásul az áram árazását is tovább bonyolítja. Mivel a szolgáltatás a hálózatüzemeltetési költségek közé sorolódik - ami viszont azzal, hogy kikerült az MVM kontrollja alól és így az ágazati oldalon már nem befolyásolható -, az mostantól bármikor áremelést eredményezhet. Mert hiába aktív a kormány rezsicsökkentést védő politikája, ha azzal, hogy a villamosenergia-rendszer ellátásbiztonságát egy, az energetikai szabályozás által nem felügyelt állami monopolszolgáltató működésétől tette függővé, a saját kezéből verte ki az eddig használt fegyvert.

Ráadásul ezen a ponton belép a képbe a napokban bejelentett 4iG-AH ügylet is. A forgatókönyv, mely szerint az állami tulajdonú Antenna Hungária és a 4iG megkezdi az együttműködést, de ennek végén a magántulajdonú 4iG többségi befolyást szerez az állami cégben, azt is eredményezi, hogy a villamosenergia-rendszer ellátásbiztonságát a kormány valójában egy, még mindig alakulóban lévő magántulajdonú monopóliumra bízza. Így azt is, hogy az energiarendszereket érő, összetett cyberbiztonsági fenyegetést is kezelje és elhárítsa. Amivel kapcsolatban így már nem csak a miként és milyen hatékonysággal a releváns kérdés, hanem az is, hogy mennyiért.