El sem kezdődött a hónap, sokan még csak munkába tartottak, amikor hajnalban elindult a forint összeomlása: miközben március 10-én még 335 forint alatt zárt az euró/forint kurzus, addig április 1-én végleg elszállt a forint árfolyama. Az előtte levő két hétben is 20 forintot gyengült a kurzus, de aztán felgyorsult a gyengülés: már nyitáskor  362 forint fölött volt az euró árfolyama, de még délelőtt megdőlt a 365-ös szint, délutánra pedig a 370-es lélektani határ is majdnem elesett, 369,54-ig emelkedett a keresztárfolyam.

Bár a Magyar Nemzeti Bank minden alkalommal jelzi, hogy nincs célárfolyama az euróra, a nap vége felé haladva mégis ők mentették meg a fizetőeszközt. A jegybank egyhetes betéti tender rendszeres meghirdetéséről döntött, a hivatalos indoklás szerint az eszköz a bankrendszer likviditásának 0,9 százalékos alapkamaton való lekötésével segítheti a hatékonyabb likviditáskezelést. Azt is közölték, hogy az MNB az egyhetes betéti eszközt mindaddig aktívan használja és rendszeresen meghirdeti, amíg azt a likviditási folyamatok indokolttá teszik. Ez végül már délután 5 órára - alig egy óra alatt - visszahúzta a szakadékból az árfolyamot és már csak 362,82 forintot ért egy euró.

QP | Quality Placement

Érdekes viszont, hogy a pandémia és a járvány hírére is erősödő arany az első hullám közepén veszíteni kezdett értékéből - párhuzamosan a forint gyengülésével.

Aztán megint kikezdték Magyarországot

Még március legvégén fogadták el - ellenzéki tiltakozás és nemzetközi kritika mellett - a parlamentben a felhatalmazási törvényt, amely lényegében rendeleti kormányzást engedélyezett a magyar kormánynak az egészségügyi veszélyhelyzet végéig. Pont utóbbi megfogalmazás miatt kritizálták itthon és külföldön is a Fidesz-KDNP kétharmados parlamenti döntését, ugyanis ez a határidő túlplasztikus, arra pedig senki nem számított, hogy rövid távon eltűnne a koronavírus. A bírálók leginkább egy végdátumot akartak volna a demokratikus teljhatalom mögé, az ügy pedig hamar eljutott odáig, hogy Brüsszelben is vitatéma legyen.

Az elfogadás után már másnap közös nyilatkozatot tett közzé Belgium, Dánia, Finnország, Franciaország, Németország, Görögország, Írország, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Portugália, Spanyolország és Svédország kormánya, hogy aggasztja őket a felhatalmazási törvény jogállamiságot veszélyeztető eleme a határidőtlenség révén. A magyar kormány válaszul felemlegette, hogy egy sor európai kormány kapott hasonló jogköröket a járvány alatt, elutasították a vádakat, jelezve, hogy a demokrácia normakontrolljára még mindig ott van az országgyűlés.

A budapesti érvelés nem nyugtatta meg a kritikusokat sem itthon, sem az EU-ban, így voltak akik egy újabb 7-es cikkely szerinti eljárást kezdeményeztek volna - miközben két év alatt az előző sem zárult le -, mások pedig vitát kezdeményeztek az Európai Parlamentben az ügyről. Az egész kifutása a hónap végére az lett, hogy az Európai Parlament belügyi, állampolgári jogi és igazságügyi bizottsága (LIBE) videókonferencián elemezte a magyar helyzetet.

Közben folytatódott a Fidesz és az Európai Néppárt tusakodása, de minden fél inkább a járvánnyal akart foglalkozni, semmint arról, hogy most ki kell-e zárni a nagyobbik magyar kormánypártot (a KDNP tagságát nem függesztették fel), vagy sem. Orbán Viktor miniszterelnök ettől még szembehelyezkedett a párt vezetőjével, Donald Tuskkal, de igazán jelentősége ennek sem lett, még az év végén sem dőlt el a Fidesz sorsa.

Erdogan elment lezárni Kadafi örökségét

Líbiát kis túlzással a 2011-es polgárháború óta nehéz működő államnak tekinteni, de közel tíz évnyi konfliktus úgy fordult rá az állam 2020-ban, hogy még kisebb esély látszódott a helyzet normalizálódására, mint a háború aktív éveiben. Januárban Fájez esz-Szarrádzs líbiai miniszterelnök, a nemzetközi közösség támogatását élvező egységkormány vezetője és legfőbb ellenfele, Halífa Haftar tábornok, az ország nagy részét uraló Líbiai Nemzeti Hadsereg (LNA) vezetője is Berlinbe érkezett, hogy megpróbáljanak tartós tűzszüneti megállapodást kötni, ez akkor nem sikerült, és ahogy haladtunk előre az évben, ez egyáltalán nem sikerült.

Nehéz is lett volna eredményeket elérni, hogy Törökország már január 2-án eldöntötte, hogy bevonul segíteni a tripoli kormányt, majd a hadsereg január 5-én bevonult az országba. Már március 25-én elkezdődött esz-Szarrádzs parancsára a paradox elnevezésű Béke vihar (Operation Peace Storm) nevű hadművelet, de a török haderő első bevétésére csak április 1-én került sor, amikor a tengerészetük egy fregattja a Haftart pártoló erők drónjait kezdte el levadászni, majd rakétatámadást indítottak el-Ajajlat városa körül a lázadókra. Április folyamán aztán szabadították fel a Földközi-tenger partján a városokat és adták át a kormányerőknek.

Kigyulladt a csernobili erdő

Alig pár héttel a csernobili atomkatasztrófa évfordulója egy újabb veszélyhelyzet alakult ki a területen: április negyedikén ismeretlen okból tűz ütött ki a Pripjaty és a kiszolgált erőmű környékén lévő erdőben, ami aztán tíz nap alatt az egykori reaktor szarkofágjától alig kilométerekre is lángolt. A hatóságok jelezték, a kritikus területeken csak az aljnövényzet lángol, de ellenőrzésük alatt tartják a tüzet. Végül 26-ára sem aludtak el a lángok, de az acél-beton atommauzóleum nem került veszélybe. Később szándékos gyújtogatás miatt kezdtek vizsgálatokat.

Alig szoktuk meg, aztán már látszódni kezdett a vége

Április 29-én bejelentette Orbán Viktor, hogy a védekezés új szakaszba lép: fokozatosan, szigorú menetrend mellett újraindulhat az élet Magyarországon. Első lépésben az idősek vásárlási sávja még maradhatott, de az is eldőlt, hogy az érettségiket a tantermekben tartják majd meg. Kinyithattak végre a virágboltok is május 1-től, aztán látszott a fény az alagút végén, hogy nyáron talán már szabadabban lehet majd élni és létezni.

Közben Budapesten debütált a sok vitát kiváltó nagykörúti biciklisáv is.