Az ügyvezetőkre egy vállalkozás vezetése során nagy felelősség hárul. Nem csak a mindennapi működés személyi és tárgyi feltételeinek, valamint a profitábilis működés biztosítására kell folyamatosan ügyelniük, de arra is, hogy a vállalkozás tevékenysége mindenben megfeleljen a jogszabályi követelményeknek. Amennyiben ez mégsem így történik, a vállalkozás komoly bírságokra számíthat, ami negatívan hathat a vállalkozásnak nemcsak a hírnevére és, de a profitabilitására is.

A magyar jog alapján az ügyvezető felelősségét az határozza meg, hogy munkaviszonyban vagy megbízási jogviszonyban foglalkoztatja-e őt a vállalkozás.

Munkaviszony esetén az ügyvezető úgynevezett „vezető állású munkavállalónak" minősül, és a Munka Törvénykönyve szerint az általa szándékosan vagy gondatlanul okozott kárért is teljes mértékben felel. Nem kell megtéríteni azt a kárt, amelynek bekövetkezte a károkozás idején nem volt előrelátható, vagy amelyet a munkáltató vétkes magatartása okozott, vagy amely abból származott, hogy a munkáltató a kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget.

Megbízási jogviszony esetén a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) szabályai szerint kell megítélni a kérdést, mely szerint az ügyvezetőnek az ügyvezetési tevékenysége során a vállalkozásnak okozott károkat meg kell térítenie. Ez alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a kárt (i) az ellenőrzési körén kívül eső, (ii) az ügyvezetési tevékenység kifejtése időpontjában előre nem látható körülmény okozta, és (iii) nem volt elvárható, hogy a körülményt elkerülje, vagy a kárt elhárítsa.

„A magyar jogban is követelhető az ügyvezetőtől kártérítés az olyan bírságért, melyet valamely hatóság a vállalkozásra azért szabott ki, mert az ügyvezető valamit tett, vagy valamit elmulasztott, és annak következménye az ügyvezető által észszerűen előre látható volt. Tekintve, hogy nemcsak az ügyvezetőktől, de még az átlagemberektől is elvárt, hogy a jogot a szükséges mértékig ismerjék, ezért nyilvánvaló, hogy az előbbiektől is elvárt, hogy tudjon róla, ha a céget valamilyen bírság fenyegeti, és ezt mindenképpen elkerülje vagy elhárítsa” – mondja Hetényi Kinga, a Schönherr Hetényi Ügyvédi Iroda irodavezető partnere.

Általánosságban elmondható, hogy Magyarországon is gyakran előfordul, hogy vállalkozások valamilyen rájuk kiszabott bírság miatt kártérítési pert indítanak az ügyvezető ellen. Ez a leggyakrabban adóbírsággal kapcsolatosan történik meg, ha a vállalkozásnál az adóhivatal valamilyen adózási szabály megszegését tapasztalja és ezért bírságot alkalmaz, de előfordult már olyan bírság esetében is, amelyet a vállalkozásnak a be nem jelentett munkavállalók miatt kellett fizetnie. Az anonim módon nyilvánosságra hozott bírósági döntések között számos ilyen ügyet találunk.

A fenti esethez hasonló versenyjogi bírság miatti kártérítési perből eddig egy került nyilvánosságra. Ebben az ügyben a Gazdasági Versenyhivatal azért szabott ki bírságot a vállalkozásra, mert az a versenytársaival egyeztette az árait, illetve azok emelését. Az árakról történő egyeztetést a vállalkozás ügyvezetője személyesen végezte egy iparági egyesületi ülésen. A vállalkozás először megpróbált jogi úton harcolni a bírság ellen, majd miután az eljárásokat elvesztette, kénytelen volt befizetni a bírságot. Ezekután a vállalkozás beperelte az ügyvezetőt az általa befizetett bírság összegével azonos összegű kártérítésre.

Hollandiában felelős az ügyvezető, Németországban nem

2010 júniusában az Európai Bizottság kartellezésért 71,5 millió euró bírságot szabott ki a különböző kerámiákat gyártó, nagymúltú Villeroy&Boch cégre. A bírságot 2017. novemberi döntésével az Európai Unió Bírósága (EUB) helybenhagyta. Hogy a bírság alól valamilyen formában mentesüljön, a Villeroy&Boch az EUB döntése után Németországban kártérítési pert indított négy korábbi ügyvezetőjével szemben, több mint 70 millió euró kártérítést és a kartelleljárással kapcsolatban adódott jogi költségek megtérítését követelve.

A német elsőfokú bíróság a keresetet elévülésre hivatkozva elutasította. Ugyanakkor kiemelte, hogy azt érdemben sem találta megalapozottnak. A bíróság indokolása szerint az európai uniós versenyjog megsértéséért kiszabott bírságok a vállalkozásokat, és nem az azon belüli egyes természetes személyeket célozzák.
A német üggyel szinte párhuzamosan, egy holland bíróság 2020 szeptemberében viszont úgy döntött, hogy az ügyvezető kártérítési felelőssége fennáll az általa vezetett vállalkozás felé a kartelljogsértésért kiszabott bírságért. A bíróság kiemelte, hogy az ügyvezetőktől magasabb fokú gondosság várható el, így tudniuk kell, hogy a versenyjogi jogsértésekben való részvételt a törvény magas bírságokkal szankcionálja. Az ügyvezetőt a bíróság ezért 13 millió euró kártérítés megfizetésére kötelezte.

Az ügyvezető elleni kártérítési per első- és másodfok után megjárta a Kúriát is, ahol végérvényesen megerősítették, hogy az ügyvezető felelős a bírságért és ezért kártérítést kell fizetnie a vállalkozás felé. Az ügyvezető felelőssé volt tehető azért, hogy a vállalkozásnak ezt a bírságot végső soron ki kellett fizetnie. Miután a vállalkozást a bírság formájában kár érte és erről az ügyvezető tehetett, az ügyvezető a bírság mértékének megfelelő kártérítéssel tartozott a vállalkozásnak.

Az ügyet ugyan még a régi Ptk. és a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény alapján ítélték meg, de az ezek helyébe lépő új Ptk. alapján is ugyanerre kellett volna jutnia a Kúriának, illetve egy hasonló jövőbeli esetben is ugyanerre jut.