A Napi Gazdaság cikke. Az első nap ékszerkínálatában mindenféle korú és értékű ékszer szerepelt, mellettük órák is színesítették az anyagot, de ezek iránt nem volt különösebb érdeklődés, legalábbis arányaiban több óra maradt vissza, mint ékszer. A legdrágább egy modern, arany Omega női karkötőóra lett, 280 ezer forintos kezdőár mellett 380 ezerért kelt el. A férfiórák között egy 1970-es acél Rolex talált gazdára a legmagasabb áron, 300 ezer forintért. A legmagasabb árkategóriájú briliáns ékszerek - fülbevalók, szolitergyűrűk - milliós nagyságrendű ára többé-kevésbé pontosan belőhető (karátszám, csiszolás, tisztaság alapján), így ezek általában kikiáltási áruk környékén kelnek el - ha eljön értük vásárlójuk. Ha nincs ott senki, akinek pont az az adott kő kell, megmaradnak. Most sem volt ez másképp: volt gyűrű 1,8 karátos kővel, amelyik elkelt másfél millióért, és volt nyakék olívazöld 6 karátos briliánssal, amelyik megmaradt 2 millió forintért. A szabályt erősítő kivételként akadt egy platinalánc több kővel, amely viszont megduplázta 900 ezer forintos kikiáltási árát az 1,8 milliós leütésével. A melltűk kapósak voltak, a katalógus címlapjára is kikerült szitakötő formájú briliánsokkal, rubinokkal és gránáttal kirakott darab ára 350 ezerről 440 ezer forintig emelkedett, a XIX. század közepéről való, kék-fehér zománccal és gyöngyökkel ékített arany melltű pedig 65 ezerről indult, végül 400 ezerért lett ajándék belőle. Korabeli volt a másik hasonló érdeklődést kiváltó melltűfüggelék is: a zománcozott, apró brillekkel kirakott ékszer 85 ezres kezdő ára 700 ezerig nőtt. A második nap, az ezüstöké, ugyancsak sikeres volt - a válság és a karácsony együttesen elég okot adtak arra, hogy kapósak legyenek a nemesfém tárgyak. A BÁV-nál ráadásul gondot fordítanak arra, hogy ezek a tárgyak jó állapotban legyenek, azaz nem kell felújítani, elég hazavinni és odatenni őket a vitrinbe vagy jelen esetben a fa alá - ez is növelhette a vásárlási kedvet. Itt a gyümölcstálakért mentek a legnagyobb licitharcok: egy 1940-es magyar gyümölcskínáló tál ára 190 ezerről 500 ezerig, egy húszas évekbeli pesti, üvegbetétes gyümölcstálé 280 ezerről 700 ezerig ment fel, de egy 1900-as osztrák szecessziós desszertkínáló ára is 120 ezerről 460 ezerig szökött. Volt emellett egy hatdarabos, pesti mesterjeggyel ellátott teaszerviz is, ezt 900 ezerért kínálták, s végül 1,3 millió forintot ajánlottak érte. A nagy slágerek közt volt egy szarvasbőr bélésű pesti mesterjegyes, ezüstláncból font színházi táska: a kikiáltási ára 17 ezer forint volt és 150 ezerig gyűrték egymást érte a licitálók.