Egyedül írja a blogot? Hol dolgozik?

Az Áram Ára blog csapatmunka eredménye. A terület annyira szerteágazó, hogy másként nem is nagyon lehetne minden aspektust körbejárni, pedig ez már a 2011. augusztusi induláskor célunk volt, hiszen mi voltunk talán az első, kifejezetten általános energetikai témákkal foglakozó blog. A kezdetek óta összesen 4-5 ember írt több-kevesebb anyagot a blogra, jelenleg is kisebb-nagyobb rendszerességgel hárman írunk a felületre, igaz, az utóbbi időben sajnos egyre kevesebb időnk és energiánk jut erre.

A szerzők között akad nemzetközi elemzői háttérrel rendelkező ember, közgazdász, de jómagam például kommunikációs tanácsadóként dolgozom. Egyikünk sem kifejezetten energetikai szakértő - villamosmérnök például nincs is köztünk, és szerintem a kicsit komolyabb villanyszerelési munkákhoz is inkább szerelőt hívunk, viszont sokat mozgunk az iparágat ismerő, abban dolgozó szakemberek, mérnökök, vállalatvezetők között. Közös bennünk, hogy hisszük, az energetika egyre fontosabb tényezője mindennapjainknak, ezért beszélni kell róla, lehetőleg közérthetően.

A blogon is olvashattunk az ökoháztartások különböző felszereléseiről. Mire érdemes a valóságban költeni vagy befektetni, hogy zöldebbé tegyük otthonunkat?

Első körben nem is zöldebbé, hanem sokkal inkább energiatakarékosabbá kellene tenni otthonainkat. Ha a hazai ingatlanállományt egy jó tündér holnapra energetikai szempontból a megfelelő szintre tudná hozni, évente közel 650 milliárd forintnyi energiát spórolhatnánk meg. Ez borzasztóan sok - mondhatjuk, hogy ezt az összeget eredmény nélkül égetjük el évente konvektorokban, kazánokban, kandallókban, erőművekben.

Teljesen egyetértünk azokkal, akik szükségesnek gondolják valamilyen széles épületenergetikai program elindítását. Egy lakás vagy lakóház energetikai modernizációja persze nem kevés költséggel jár, de a beruházás megtérül. Arról nem is beszélve, hogy ez lenne az igazi rezsicsökkentés.

Emellett persze ott vannak az unalomig propagált energiatakarékos izzók és a minél jobb energetikai besorolású háztartási gépek is.

Mennyire tudatos energiafogyasztók az emberek?

Ha általánosságban fogalmazunk, akkor sajnos azt kell mondani, nem eléggé. Valahogy itt sem sikerült túllépnie a társadalomnak az 1989 előtti berögzültséget, miszerint az energia "van", korlátlanul elérhető. Szerencsére ma már van egy olyan réteg, amely egyre inkább igyekszik tudatosan fogyasztani az energiát, de még mindig ők vannak kevesebben. Ráadásul azt kell mondanom, hogy a kormányzati intézkedések - a rezsicsökkentés, a szociális energiaár-támogatások - az ösztönzőket is elveszik az emberektől. Nagyon sokan vannak úgy vele, hogy minek takarékoskodni, ha a költségektől úgyis megment minket az állam.

Ön szerint hogyan lehet leginkább hatni az emberekre? A médián keresztül, bele kell szőni az oktatásba stb.

Az árakon keresztül. A legnagyobb ösztönző a családi költségvetés és a pénztárca.

De ha a viccet félretesszük, én az oktatásra tenném a voksomat. A felnőttek jelentős része szkeptikus, nem hisz a hangzatos szemléletformáló kampányoknak. A gyerekek viszont még fogékonyak. Ráadásul sokkal értelmesebbek, mint azt mi felnőttek gondolnánk. Már akár egy általános iskolai alsó tagozatos tanulónak fontos lenne - természetesen játékos keretek között - órát tartani fenntarthatósági, energetikai kérdésekről a környezetismeret tantárgyon belül. Fontos lenne már ebben az életkorban tudatosítani bennük, hogy az erőforrásokkal, az energiával takarékosan kell bánni. Aztán ahogy idősebbek lesznek, elő lehet venni a komolyabb témákat is: az atomenergia, a megújulók, a fosszilis energiaforrások előnyeit, hátrányait, működésük természetét. Valahogy közelebb kellene vinni az oktatást az energetika gyakorlati kérdéseihez, ez hiányzik. Én például nem vagyok olyan öreg, de nem emlékszem, hogy bármikor is előkerültek volna tanórán ezek a kérdések.

Egy korábbi cikkben a rezsicsökkenést átverésnek nevezte, mivel "olyan nincs, hogy amennyiben valami pénzért előállított/szállított/szolgáltatott dolgot elfogyasztunk, annak költségeit egy tollvonással egy hatalmas fekete lyuk mélyére lehet küldeni." Ez azt jelenti, hogy egy tényleges rezsicsökkenés valójában soha nem fog megvalósulni?

Nem maga a rezsicsökkentés az átverés, hiszen a lakossági fogyasztók díjait rendeletileg úgy módosították, hogy a mínusz 10 százalék megjelenjen a fizetendő végösszegben. Az átverés - és az említett bejegyzésben is erről írtunk - az, hogy ettől több maradna a családi kasszában. Egész egyszerűen azért, mert ez nem igaz: a költségeket nem lehet eltüntetni, csak átstrukturálni, keresztfinanszíroztatni. Tökéletes példa erre a villamos energia ára.

Ahhoz, hogy a lakossági fogyasztóknak csökkenjen az áram ára, például kivették a nekik felszámolt díjtételek közül a megújuló energiaforrásokból - például nap, szél vagy biomassza - termelt villamos energia magasabb átvételi árának támogatását szolgáló költségelemet. Viszont ezt az összeget valahonnan elő kell teremteni ahhoz, hogy ne omoljon össze a támogatási rendszer. Át is hárították a költségeket a szabad piacon villamos energiát vásárló ipari fogyasztókra, mostantól a korábban a lakosság által fizetett részt is közvetlenül a vállalkozások fizetik. Ők aztán - ahogy azt egy vállalkozás vezető munkatársa blogunkon el is mondta - ezt az árnövekedést beépítik a saját termékeik és szolgáltatásaik árába, ami viszont a lakossági fogyasztót is sújtja. A költség tehát nem tűnik el, csak átalakul, és más szereplők fizetik meg.

Mit takar pontosan a zöldenergia támogatási rendszer?

Nagyon leegyszerűsítve ez egy ösztönző intézkedés, amellyel a beruházókat olyan fejlesztésekre igyekeznek rávenni, amelyek révén a megújuló energiaforrásokból - szél, nap, víz, biomassza - állítanak elő villamos vagy hőenergiát.

A világon számos ilyen ösztönző konstrukció létezik. Magyarországon jelenleg a kötelező átvételi rendszer működik. Ennek a lényege az, hogy a megújulókból termelt minden kilowattóra villamos energiát a beruházások megtérüléséig a piacinál magasabb - jelenleg több mint kétszeres - áron köteles átvenni a Magyar Villamos Művek. Ezt a magasabb árat fizetik be - most már csak a szabad piacon áramot beszerző - fogyasztók az úgynevezett KÁT-kasszába, amelyből a támogatott ár kifizetése történik a termelők felé.

Jelenleg egyébként a piaci szereplők éppen ennek a rendszernek a módosítására várnak. Ennek a koncepciója már körülbelül két éve elkészült, de a rendszer életbe léptetése még várat magára.

A világon melyik országban érzékelhető leginkább, hogy elindult volna a klímavédelem felé vezető úton?

Nehéz kérdés, hiszen ahány szervezet készít erről valamilyen kimutatást, annyi eredményre jutnak. Az biztos, hogy az Európai Unió hagyományosan élen jár a klímavédelem és az energiahatékonysági intézkedések terén. Németország az elmúlt időszakban, a fukusimai atombalesetet követően, nagyot lépett előre a megújuló energiaforrások hasznosítása terén. Hogy ez jó vagy rossz az európai villamosenergia-piacnak, abba most nem mennék bele. Ugyanakkor a hagyományosan nagykibocsátó Kína részéről is látni jeleket arra, hogy amennyire csak lehet, csökkentené az üvegházhatású gázok kibocsátását, igaz a távol-keleti ország elég magas kibocsátási bázisról indult ebben a folyamatban.

2012-ben Magyarország az energiafenntarthatósági indexen a 19. helyen állt. Mi ez az index? Milyen kritériumok alapján rangsorolják az országokat?

Az egyik szervezet, amely készít energetikai fenntarthatósági indexet, és rangsorolja a vizsgált országokat, a World Energy Council, az Energia Világ Tanács. Ennek a 90 országot felsoroló listáján szerezte meg a 19. helyet Magyarország a tavalyi felmérés alapján. A szervezet három - energiabiztonság, társadalmi méltányosság, környezeti szempontok - fő kategóriában, 22 kritérium alapján értékeli az országokat. Az első szempontban azt vizsgálják, hogy mennyire biztonságos az adott ország alapenergia-hordozókkal való ellátottsága, a második szempont az energiához való hozzáférést és az energiaszegénység mutatóit értékeli, míg a környezeti szempontok közé az energiahatékonyság és a megújuló energiaforrások kiaknázásának mértéke került. A fő kategóriák közül az energiabiztonság terén kiemelkedő hazánk teljesítménye, a méltányosság kapcsán viszont vannak még tennivalóink.

Ha most rögtön le kéne cserélnie az autóját, milyen gépjárművet választana helyette? Mennyire befolyásolná az üzemanyaga a döntését?

Maradnék a mostani autómnál. Jelenleg egy euro5-ös normáknak megfelelő, benzines motorral felszerelt, takarékos kisautót használok, amelynek kiválasztásakor bizony fontos szempont volt a várható fogyasztás is. Ezt már nemigen lehetne jelenleg értelmezhető keretek között másra cserélni, hiszen a valóban jó elektromos járművek ma még eléggé drágák, és a szükséges infrastruktúra is fejlesztésre szorul még. Ugyanakkor hétköznapi, városi ingázásra tökéletes megoldás lenne még egy robogó beszerzése. Hétvégente pedig ott a kerékpár.