A hónap gazdasági blogja: Kiszámoló.blog.hu- Interjú Csernok Miklós bloggerrel

„A pénzügyekről egyszerűen és őszintén” a mottója soron következő interjúalanyunknak. A Kiszámoló blog szerzőjének célkitűzése az emberek alapvető pénzügyi ismeretének tágítása és egy tudatosabb életformára való felhívás.
NAPI, 2013. március 8. péntek, 06:16
Fotó:

Csernok Miklós kiszamolo.blog.hu
Napi Gazdaság

Ön szerint hogyan lehetne elérni, hogy jobban tájékozódjanak az emberek, ne lehessen őket ilyen könnyen átverni és ne kezdjenek felelőtlenül eladósodni? A blog egy jó kezdeményezésnek tűnik ezen a téren, vannak nagyratörőbb tervei?

A dolgot két oldalról lenne érdemes megközelíteni. Az egyik az oktatás kérdése. Megtanulunk minden felesleges dolgot az ostoros moszatokról és az Árpád-házi királyok kihalásáról, azonban egy szó sem esik a pénzügyek helyes kezeléséről, pedig pénzügyi tudás nélkül nehéz sikeres anyagi életet élni.

A másik oldala a kérdésnek az emberek hozzáállása. Nagyobb körültekintéssel választják ki a GPS készüléküket, vagy a mobiltelefonjukat, mint a 25 éves lakáshitelüket. Olyan rossz döntéseket hoznak a pénzügyeikben, ami egy minimális utánajárással, vagy független tanácsadással elkerülhetnének.

Ha a blog annyira ismert lenne, amekkora szüksége van az embereknek az alapvető pénzügyi tudásra, már elégedett lennék. Ehhez még hosszú utat kell megtenni, jelenleg havonta 120-150 ezerszer látogatják meg a blogot.
Régebben szerettem volna egy alapítványt, amin keresztül oktathatnánk az embereket, de komoly támogatókat nem sikerült szerezni, így maradt az internetes ismeretterjesztés.

Ön is indít/indított tanfolyamot magánembereknek és cégeknek egyaránt - egy ilyen tanfolyam elvégzése után mennyire fogok érteni a pénzügyi élethez?

Úgy gondolom, aki elvégzi a hatalkalmas tanfolyamot, alapfokon képbe kerül az összes pénzügyi termékkel, illetve sokkal tudatosabban fog hozzáállni a pénzügyekhez. Tudja például, mi az a részvény, kötvény, mi a kockázatuk, mikor és kinek való, vagy mi a különbség a sávos és a küszöbös bankbetét között, mit jelent az EBKM és mit az EHM, milyen biztosítást kössünk és milyet ne.

Természetesen a hat alkalom gátat szab az ismeret mennyiségének, de szerintem a tananyag felölel mindent, amit mindenkinek tudni kellene. Ezért is igyekeztem az árát a lehető legkisebbre szabni, hogy sokan megengedhessék maguknak a részvételt.

Szokott negatív visszajelzéseket kapni egy-egy kritikusabb hangvételű poszt megjelenése után? Gondolok itt például a tanácsadókat bíráló cikkére.

Meglepően keveset. A sok köszönő és bátorító levél és hozzászólás mellett talán egy százaléka lehet a rosszindulatú, vagy ostoba vélemények aránya. Mivel sok ember érdekeit sérti a felvilágosítás, nem is várhatom el, hogy mindenki szeressen.

A posztokban részletest pénzügyi tájékoztatást ad az olvasóknak, hogyan kezeljék megtakarításaikat. Volt már olyan, hogy belebukott valamibe, pl.: rossz bankot választott, vagy rossz számlacsomagot, hitelt, kocsit stb.? Mi az, ami leggyakrabban elkerülheti az emberek figyelmét?

Mióta pénzügyekkel foglalkozom, biztosítónál, majd bankoknál dolgoztam, nem hoztam rossz döntéseket, hiszen a munkám miatt átláttam a termékeket. Azonban előtte én is kifizettem a drága tanulópénzt a hitelből vett és más által összetört autóval, a tolvaj üzlettárs károkozásával, az ostoba módon vásárolt részvényekkel. Úgyhogy én sem csináltam másképp, mint a többiek.

Az embereknek túl sok mindent kellene érteni a pénzügyi termékekkel kapcsolatban, hiszen ismerni és érteni kellene a költségeket, a kockázatokat, a jól hangzó reklámok mögött meg kellene látni a valódi tartalmat.

Ezért lenne fontos, hogy az emberek képezzék magukat pénzügyi területen, vagy legalább valódi szakértő segítségét kérjék a nagyobb döntések előtt. Olyanokét, akik nem eladni akarnak nekik valamit, hanem tényleg valódi tanácsot ad.

Több írásában is javasolta a havi 90000 Ft megspórolását a nyugdíjas korra, gyereknek, autóra. Elmondása szerint, aki nem tud ennyit félretenni, az gondolja át az életét, hogyan tudna többet keresni. Magyarországon az átlagkereset tavaly nettó 150000 Ft volt, ebből lejön a hitel/lakásbérlés, rezsi, élelmiszer, gyerekek és akkor még nem számoltunk semmilyen luxussal. Egy magyar átlagkeresetből képtelenség ennyi pénzt félretenni! - Mi a megoldás?

Azt szoktam ilyenkor ajánlani az embereknek, hogy tegyék el a szükséges pénzt és próbáljanak megélni a maradékból. Ez nem fog menni, de éppen arra akarom rádöbbenteni az embereket, hogy ideje változtatniuk. Ha valaki azért eszik, hogy tudjon dolgozni és azért dolgozik, hogy tudjon enni, annak nincs túl sok értelme.

Ezért kell felébredni sokaknak, hogy változtassanak az életükön, akár költözéssel, akár továbbtanulással, akár másodállás vállalásával.

Amikor panaszkodik valaki, hogy de ő milyen keveset keres, csak annyit szoktam kérdezni, hogy mit tett az elmúlt három évben, hogy a sorsa megváltozzon? Hány nyelvkönyvet vett a kezébe, hány főiskolára jelentkezett, milyen tanfolyamokat végzett el? Ilyenkor mindig csak hallgatás a válasz, mert aki tesz a változásért, az nem szokott panaszkodni.

Tudom, hogy ez sokaknak keményen hangzik, de ideje lenne megmondani az embereknek, hogy leginkább ők a felelősek érte, hogy mi lesz belőlük és mennyit keresnek.

A napi teendőink mellett mennyi időt kell eltöltenünk a pénzügyi világ figyelésével, hogy helyesen tudjunk dönteni?

Úgy gondolom, nem annyira arra van szükségünk, hogy naponta nyomon kövessük a pénzvilágot, sokkal inkább arra, hogy egy alapvető pénzügyi bölcsességre és tudás megszerzésére van szükségünk.

Szakértői vélemények azt mutatják, hogy a választások során tulajdonképpen érzelmek alapján szavazunk, mert nem látjuk át a gazdasági helyzetet, nem ismerjük pontosan a költségvetést. Hogyan tudjuk azt eldönteni, hogy azok a gazdasági víziók, amiket felvázolnak a következő 4 évre, valóban teljesíthetőek-e?

Őszintén szólva, nincs könnyű helyzetben az az átlagember, aki racionálisan akar választani, hiszen közgazdasági ismeretek nélkül kénytelen elhinni, hogy az adott politikus igazat mond, ami gyakran nem így történik. Szerencsére az internet korában azért lehet tájékozódni a különféle portálokon, gazdasági újságokból, jobb és baloldali sajtóból, blogokból, így aki rászánja az időt, azért megérti az összefüggéseket.

Minden év elején komoly vitákat vált ki, hogy a minimálbér mennyi legyen. Egyrészről, ha magasra emelik, akkor vállalkozások dőlnek be, másrészről, ha nem emelik, akkor családok mennek csődbe. A minimálbér nagyságának megválasztásánál milyen szempontokat kell figyelembe venni? Ön szerint mennyi lenne az ideális minimálbér?

Nem vagyok abban sem biztos, hogy kell-e minimálbér. Több európai országban nincs minimálbér és köszönik, jól vannak. Az miért jobb, ha inkább nem vesznek fel valakit, vagy csak feketén foglalkoztatják, ha túl magas a minimálbér? Esetleg lehetne sokkal jobban differenciálni a minimálbért régió és munkakör szerint, így az elmaradottabb régiók az alacsonyabb minimálbérrel vonzanák a munkaadókat.

Az elmúlt hetekben napi szinten közbeszéd tárgya volt a fiatalok sorsa, elég nagy zúgolódásokat okozott a közoktatás átalakítása. Továbbra is eldöntetlen kérdés maradt, hogy diákhitel vagy röghöz kötés. Ön milyen tanácsokkal látná el az egyetemi hallgatókat, fiatal pályakezdőket?

Véleményem szerint az oktatás és egyáltalán minden egyéb "ingyenes" szolgáltatás fizetőssé tétele egy régóta halogatott és jó lépés. Magyarország legnagyobb problémája, hogy nem sikerült a szocializmus ideológiájától továbblépni negyed évszázad alatt sem. Ezért magasak az adók és versenyképtelen az ország. Ugyanis nincs olyan, hogy valami ingyenes. Csak olyan létezik, hogy valaki másnak kell kifizetni a számlát.

Azonban a kivitelezés tragédia volt, ilyet senkivel nem lehet csinálni, hogy egyik napról a másikra hirtelen évi félmilliót kell fizetni az oktatásért. Erre hagyni kellett volna egy ötéves átmeneti időszakot, amikor fokozatosan emelték volna évről-évre az önrész mértékét és bevezettek volna egy előtakarékosságot a tandíjra, valami hasonlót, mint a lakástakarék-pénztári számlák.

Válaszolva a konkrét kérdésére, szerintem a diákhitel 2%-os kamata egy kezelhető összeg, annyira, hogy a kamattámogatás többe kerül az államnak, mint amennyibe maga a tandíj került. De mint mondottam, a kivitelezés tragédia volt.

HOZZÁSZÓLÁSOK