Nyaranta, a Duna egyre gyakoribb tartósan alacsony vízállása idején a meglévő négy reaktorblokk teljesítményét is rendszeresen csökkenteni kell, ezért is jutottak az előkészítést célzó Teller-Lévai projekt vizsgálatai egyöntetűen arra a következtetésre: a bővítés, valamint a régi és új blokkok együttes működtetése esetén a hűtést nem a Duna vizével, hanem úgynevezett hűtőtornyokkal kell megoldani.

A kormány azonban elvetette azt a 400-500 milliárdba kerülő megoldást, és friss vizes hűtést akar, úgy, hogy kibővíti a Duna vizét az erőműbe szállító csatornát. Ez a megoldás azonban súlyos problémákat vet fel, még a környezeti hatástanulmány szerint is gondok lesznek a hűtéssel. A tanulmány - amelynek elemzését Jávor Benedek, a Párbeszéd EP-képviselője kérésére készítette el egy szakértő cég - rendre olyan dunai vízhozamokkal számol, amelyeknél az elmúlt évek bármelyikében lényegesen alacsonyabbak is kialakultak. És még így is rögzíti a tanulmány, hogy szükség lenne egy alternatív hűtésre, kiegészítő megoldásra a régi és az új blokkok együttes működésekor alacsony vízállás idején. Ilyen póthűtéssel azonban a beruházási terv nem számol - írta a napilap.

A kormány szerint úgy kezelik majd a helyzetet, hogy amikor alacsony a vízállás, akkor visszafogják a blokkok teljesítményét - csakhogy ebben az esetben köddé válik az a példátlanul magas, éves átlagban 90 százalék fölötti kihasználtsági mutató, amire a megtérülési számításokat építették. Vagyis abból lehet majd választani, hogy az erőmű visszaterhelt állapotba, veszteségesen üzemel, vagy pedig megszegi a környezetvédelmi és a biztonsági előírásokat.

További részletek a Népszavában olvashatók.