− Nyár végére lényegében beindult az összes devizaadós-segítő program, s persze megszülettek az első kritikák is. Miként értékeli például az árfolyamgátat?

− Talán ez volt a kormánnyal kötött megállapodás legfontosabb és legjobb része, hiszen a termék valóban meg- és időben elosztja a terheket. A bankok számára persze sokba kerül, ám azt is figyelembe kell vennünk a végső számításnál, hogy jelentősen csökkentheti majd a későbbi portfólióromlást, a társadalmi hatásának erényeit pedig talán nem is kell ecsetelnem. A kezdet kezdetén azt mondtam, hogy a program akkor lesz sikeres, ha a potenciális ügyfelek legalább 50 százaléka átszerződik. A legfrissebb adatok szerint szektorszinten mintegy 13-15 százaléknál tartunk, ám a szórás igen nagy.

Ősszel felpörög az árfolyamgát

− Mi lehet ennek az oka?

− Az első ok szerintem a lassú megértés, majd a csatlakozáshoz rendelkezésre álló hosszú időszak, mely általában azt eredményezi, hogy a végén erőteljes a csatlakozás, a harmadik, hogy minden ilyen programban a már hasonló cipőben járók mintakövetése zajlik, így általában nem egyenletes a csatlakozási ütem, hanem gyorsuló. Mi valamennyi csatornánkon hirdetjük az árfolyamgátat, kalkulátorral segítünk a döntésben, azokat az ügyfeleket pedig, akik ügyfélprofiljuk alapján leginkább rászorulnak erre a megoldásra, közvetlenül, személyre szabottan értesítjük. Minden élethelyzetbe nem látunk bele, a döntést az ügyfélnek kell meghoznia. Úgy gondolom, hogy az őszi hónapokban felpörög majd az átszerződők száma és összességében elérjük a kívánatos szintet.

− Ez ugyanakkor komoly sorállást feltételez...

− Várhatóan sokan fognak az utolsó pillanatban ébredni. E tekintetben segít, ha kommunikáljuk, hogy a védelmi időszak végső határideje fix, így minél hamarabb szerződik valaki az árfolyamgátra, annál tovább élvezheti a csökkentett, kiszámítható törlesztőrészletet. Nemcsak a kormányzat vagy az egyedi bankok, de még a magyar bankszövetség is tett azért, hogy ismertesse az árfolyamgát előnyeit és feltételeit.

− Elképzelhetőnek tartja, hogy kitolódik a befogadási határidő?

− A kormány képviselői és a bankszövetség közötti jelenlegi megállapodás szerint a csatlakozási határidő ez év vége. Igen hosszú időszak áll még előttünk, és jelenleg erre még nem kell készülni. Már csak azért sem, mert az erről való beszéd is további halogatást eredményezhet, így ezt inkább most kizárnám.

− Kérdés persze, hogy mi lesz a felszabaduló törlesztőrészlettel: mennyien kezdenek bele majd valamilyen magtakarításba a megspórolt pénzből?

− Komoly reményeink vannak e téren is − a bankok egy része, köztük az FHB, ma már külön terméket kínál a rendszeres, kis összegű megtakarításokra. Az árfolyamgát rendszere e tekintetben kiváló lehetőség, hiszen a védelmi időszak pont olyan időtáv, amikor az ügyfél megtapasztalhatja, hogy a kamatos kamattal a rendszeres megtakarításai is viszonylag "szép" összeget hoznak a konyhára.

Fel kell kelteni az érdeklődést

− Térjünk vissza a hitelekhez. Érte kritika a támogatott hitelkonstrukciót is, amiatt, hogy az utolsó pillanatban a bankok számára kedvezően változtak a kondíciók. Erről mi a véleménye?

− A jogszabály megszületése óta jeleztük, hogy a szabályozásban szereplő feltételek egy korábbi időszak kamatkörnyezetét jelenítették meg: februárban az 5 éves referencia-állampapírok hozama 8,4 százalék volt, a 300 bázispontos felár mellett 11,4 százalék lehetett volna a hitelkamat, miközben akkor az FHB 10,2 százalékon tudott hasonló futamidőre forrást bevonni a piacról. Ekkora marzsból nemhogy a kockázati felár, de a működés sem igen jött volna ki. Most, ahogy kedvezőbb feltételek születtek, a piaci kedv szinte azonnal megnőtt a termék iránt. Aligha véletlen, hogy a hasonló, támogatott konstrukciókkal korábban komoly tételben operáló bankok − köztük mi − azonnal a piacra léptünk.

S bár most még csak háromszereplős a piac, a verseny már érezhető: az FHB nem ment el a kamatplafonig az árazásban, s ahogy a piaci hiteleinkhez, úgy a támogatott konstrukcióhoz is kapcsolódik a teljes futamidőre kiterjedő kedvezményrendszer. A további pénzintézetek bekapcsolódásával szinte bizonyos, hogy tovább erősödik a verseny, mert látni kell, hogy minden banknak szüksége van arra, hogy hitelezzen. Ehhez pedig − túl a háztartások helyzetének (foglalkoztatottság, reáljövedelem) javulásán − olyan termékek kellenek, amelyek felkeltik az érdeklődést. Az évtizedes jelzáloghitelek esetében jól látható, hogy egy számjegyű kamat kell ahhoz, hogy az ügyfél egyáltalán bele merjen vágni − a támogatott konstrukció ezt még az utolsó támogatási ciklusban is képes biztosítani. A piacon 250 milliárd forint körül volt tavaly a kihelyezett lakáshitel, amelyben benne volt mintegy 60 milliárdnyi lakástakarék-pénztári kihelyezés is. Mi az FHB-nál úgy számolunk, hogy az új támogatott hitel jövőre a legpesszimistább forgatókönyv szerint is legalább 50 százalékkal meglódíthatja az új kihelyezéseinket.

Gyorsul a NET

− A megállapodás harmadik elemét, a Nemzeti Eszközkezelőt (NET) is komoly kritika érte a lassú szerződési folyamat miatt. Jogos a bírálat?

− A kormányzatnak egy sor feltétel módosítását kellett átvezetnie, ám az jól látszik, hogy júliustól − a jogszabály megjelenésétől − gyorsultak a folyamatok. Az FHB az első volt, amely az új típusú szerződést megkötötte a NET-tel, a hátunk mögött hagyott néhány hét alatt több mint tízszer annyi lakást irányítottunk a NET-be, mint a megelőző hét hónap alatt. Az új feltételekkel valóban gyorsul majd a rendszer.

− Sokan ugyanakkor úgy vélik, hogy addig, amíg a lakosok azt látják, hogy a bank nem tudja eladni a szomszéd hiteladó ingatlanát a sokadik árverésen sem, addig nekik sem érdemes bérlőként fizetniük...

− A hitelt vissza kell fizetni, vagy a fedezeteken keresztül érvényesítheti a bank. A betétesek, megtakarítók pénzét helyezzük ki, alapvető feladatunk, hogy vissza is szerezzük. Nincs értelme kivárásra játszania senkinek, működjön együtt a bankjával, találjanak együtt megoldást. Az említett viselkedés vége csak árverezés lehet, előbb vagy utóbb. Az adósoknak azt kell mérlegelniük, hogy a NET − ameddig a kvóta tart − reális lehetőséget jelent, hogy lakásukban maradjanak, sőt akár vissza is vásárolják. Ezzel szemben áll az, hogy a bank "elengedi" a lakást, és akkor a piac prédájává válik az adós. A nagyobb városokban vagy a fővárosban ez a mobilitás nem is lehet kérdés, itt már most is a lakáspiac egyik mozgatórugója a problémás adósok lakásainak forgalma. Még egyszer tehát: a közös megoldáskeresés mindenkinek az érdeke és nem a kényszer-értékesítés, ebben a szociálisan legrászorultabbak számára a NET jó megoldás, mely végre megindulni látszik.

− Ez még jobban leveri az ingatlanárakat?

− Összességében nem olyan jelentős ez a hatás, ráadásul miután ezen településeken "érdemibb" a kereslet, az értékesítés is magasabb árakon valósul meg. Ami pedig az ingatlanárakat illeti, nos az éppen most lezárt felmérésünk szerint miközben a forgalom további csökkenését tapasztaljuk, elszórtan már áremelkedésre is van példa − a fővárosban, a Dunántúlon. Az idei második negyedévben az FHB lakásárindex 0,7 százalékos átlagos áremelkedést mért az első negyedévhez képest, igen alacsony forgalom mellett. Ez ugyanakkor csak olyan mértékűnek tudható be, amely azt jelezi, hogy valóban elértük a lokális mélypontot, de ez nem zár ki további kisebb áresést sem, azt fenntartjuk azonban, hogy további földcsuszamlás nem lesz a lakásárakban. Magyarországon a lakáspiaci mobilitás hiánya miatt nem lehet azt várni, hogy egy-egy területen teljesen leáll a forgalom, nálunk tehát az árakban mutatkozik meg leginkább a piaci mélypont.

Az ingatlanpiac kezd éledezni

− Mennyire mérőszám az új ingatlanok piaca?

− Itt is vannak kedvező jelek, annak ellenére, hogy az új építések és engedélyek száma évszázados mélypontot jelez. A válság elmúlt pár éve után először az idei első félévben fordult elő, hogy több új építési engedélyt adtak ki, mint amennyi építkezés megvalósult, vagyis a piac kezd éledezni, még ha ez a gödör alján is zajlik, nem mehetünk el mellette. A használtlakás-piac lesz a fő lakmuszpapír az új építések prognózisában is. E tekintetben például bármilyen jónak is tartjuk a támogatott hitelnél a telekérték nélkül 30 milliós határt − amely akár 38-40 milliós építésre is lehetőséget biztosít −, igazi áttörés az, hogy immár használt lakásra is él a konstrukció. Visszatérve az új lakások piacára: kipörögnek lassan a korábban épített, ám át nem adott lakások, így viszont újra lehet kereslet, és a fejlesztőknek is élniük kell valamiből, ha mostanáig életben maradtak és el tudták adni lakásaikat.

− Mennyiben változott az építtető partnerek hozzáállása?

− A felelősen gondolkodó cégek mára már tudomásul vették, hogy nem a 2000-s évek elején vagyunk, nem tudnak már olyan magas megtérülést elérni egy fejlesztésen, tőke-, tudás-, minőség- és marketingigényesebb lett ez az iparág. A vevők öntudata is sokkal erősebbé vált: nemcsak komoly kedvezményt várnak az építtetőtől (és a banktól), hanem minőséget akarnak. Az e feltételeket elfogadó cégekkel lehet és kell is együttműködnie a banknak − már csak azért is, mert bár az új lakások 65-70 százaléka készpénzért megy el, de a maradék 30 százaléknyi hitelezhető ügyfélért érdemes küzdenünk.

Az idei kibocsátási terv lényegében teljesült

− Ez a piaci helyzet miként hat az FHB-ra mint bankra?

− A gyorsjelentésünk ismert, az 53,7 millió forintos második negyedéves nettó profit nem túl felvillanyozó adat, a hitelezési veszteség és a problémás hitelek miatti értékvesztés növekedése szektorszintű probléma. Eközben az üzleti modell átalakításának pozitív jelei már láthatóak, a vállalati üzletág hozzáadott értéke már materiális és a feszesebb költségkontroll is jól nyomon követhető a beszámolón. Azonban az eredmény jól mutatja: sok munka van még előttünk, remélem, biztatóbb és kiszámíthatóbb üzleti környezetben.

Sok szempontból a banktól független hatások eredőjeként kirajzolódó kép ellenére komoly befektetői bizalom övezi az FHB-t. A finanszírozási oldalról a forintkötvények és jelzáloglevelek forgalma biztosított, az idei kibocsátási tervünket lényegében teljesítettük. Bár 2008−2009-ben valóban volt 10 olyan hónap, amikor a bank elhagyta a piacot, azóta stabilan itt vagyunk, s a piaci szereplők már számítanak az FHB által kibocsátott instrumentumokra. Az elvárt spread az állampapír-referenciahozam felett jelenleg 130-140 bázispont körüli, ez is a megfelelő bizalmi szintet tükrözi.

Az elmúlt időben számos intézményi befektető keresett meg minket speciális zártkörű kibocsátás igényével. Azonban azt is látni kell, hogy forrásaink szerkezete a válság előtti helyzethez képest lényegesen diverzifikálódott, a tőkepiaci kitettségünk csökkent, a közvetlen ügyfélforrások, a betétek szerepe megnőtt. Az ügyfelek és a piac is látja: az FHB már nem specializált jelzálogszereplő, hanem lakossági és vállalati kiszolgálásra berendezkedett, lakossági szolgáltatásaiban családközpontú, innovatív hazai bankcsoport.