Veszélyes határon mozgunk: ahhoz hogy innen el tudjunk mozdulni, ahhoz gazdaságpolitikai fordulat szükséges, annak hitelességéhez az IMF/EU-megállapodás kell, eközben pedig a mérlegalkalmazkodás (deleveraging) lassítása és a növekedés beindítása érdekében a belső források élénkítése a feladat - fogalmazott az alelnök. Hozzátette: baj van, látunk kiutat, de az nagyon keskeny.

A túlzott eladósodás növekedésre gyakorolt hatása negatív, a fejlett országok esetében a GDP-arányos államadósság tekintetében ez a kritikus szint 90, a nettó külső adósságállomány tekintetében pedig 60 százalék körül van, a fejlődőkben ez alacsonyabb. Ez egyben azt is jelenti, hogy Magyarország a maga 80 és 50 százalék körüli értékeivel a kritikus szinteknél jár. A nettó külső adósságállomány lefaragását az államadósság és a lakossági hitelek csökkentésével kell megoldani, hiszen a vállalkozásoknak szüksége van a hitelekre, egyébként nincs gazdasági növekedés.

Kapcsolódó

Király Júlia aláhúzta: a potenciális növekedést, az ország finanszírozásának kamatszintjét és az elsődleges egyenleget kell figyelni. Jelenleg a kockázati felár olyan hosszútávú kamatterhet jelent - 8 százalék felettit -, ami mellett a jelenleg reálisnak tartott 1,5 százalékos potenciális növekedés és 3,5-4 százalékos elsődleges egyenleg teljesítése volna szükséges ahhoz, hogy a jelenlegi 80 százalékos szinten maradjon az államadósság, azaz csökkentésről még szó sincs. Király hangsúlyozta: a 3,5 százalékos pozitív egyenleg irreális, legfeljebb 1-1,5 százalék jöhet szóba, a 1,5 százalékos potenciális növekedés pedig csak akkor érhető el, ha megváltozik a magyarországi beruházási klíma, amihez viszont gazdaságpolitikai fordulat kell. Elemi feladat tehát az ország kockázati felárának csökkentése, ezért meghatározó a Fellegi Tamás által is megpendített gazdaságpolitikai fordulat, aminek hitelességét támaszthatja alá az IMF/EU-megállapodás, így az valóban biztonsági hálóként szolgálhat.

Szembe kell néznünk azzal, hogy az anyabankok meg akarják újítani modelljeiket, a kérdés az, hogy milyen időtávon. Ha hitelessé tudjuk tenni a hosszú távú pályát, és hitelessé tudjuk tenni, hogy arra felé tartunk, lassítani lehet a mérlegalkalmazkodást (deleveraging) úgy, hogy ne sérüljön tovább a potenciális növekedés. Király Júlia a Citigroup vezető elemzőjének korábbi szavaira utalva hangsúlyozta: nagyon kemény az a mérlegalkalmazkodás, ami Magyarországon jelenleg zajlik, mert az már a potenciális növekedés sérülését eredményezheti.

Ebben a helyzetben csak egy gazdaságpolitikai fordulat tud érdemi eredmény elérni, az MNB eszközei korlátozottak. Király felidézte, hogy a jegybank a közelmúltban bővítette a monetáris eszköztárat a hitelezés élénkítése érdekében. Lesznek továbbá eszközei az MNB-nek a forráskivonás lassítására is, a devizamegfelelési és likviditási mutató a gyors mérlegalkalmazkodás lassítását szolgálja. Ezen túl informális lehetőségekkel is él a jegybank: az osztrák bankokkal folytatott beszélgetések során abban állapodtak meg, hogy a forráskivonás nem gyorsan történik, hanem monitoring időszak után, illetve a bécsi kezdeményezés második köréről a jövő héten zajlanak majd az egyeztetések. (Az első bécsi kezdeményezés lényege az volt, hogy anyabankok vállalták, fenntartják tevékenységüket a magyar piacon, ennek kifutásával gyorsuló banki forráskivonás indult el.)

Kérdés, hogy a lakosság viselkedésében milyen változásra van szükség a belső források mozgósításáért. Az alelnök kiemelte: a háztartások megtakarítását csak egyetlen intézkedéssel, az öt éven túli kamatadó-mentességgel ösztönözték, miközben a magánnyugdíj-pénztárak felszámolása, a bankadó, a 70 százalékban megtakarításokból finanszírozott végtörlesztés, továbbá az önkéntes nyugdíjpénztárakat hátrányos helyzetbe hozó 2012-es cafeteria-változás épp ellenkezőleg hatott.