A Napi Gazdaság hétfői számának cikke

A hazai állampapírpiacon továbbra is a nemzetközi fejlemények tűnnek meghatározónak. Ezen a fronton pedig semmi tartós biztató jel nem látszik, a problémák változatlanul fennállnak, a megoldás terén pedig valahogy minden ötlet rendre gellert kap.

Kapcsolódó

A fókuszban a görögöknél jelentkező csődveszély áll, de mivel más eurózóna-tagállamok is komoly adósságproblémákkal küzdenek, a tét tulajdonképpen az eurózóna jövője. Mivel e tekintetben még a széthullás sem kizárt, a befektetők meglehetősen tartózkodóak az uniós befektetéseknél. Érdekes módon ez fokozottabban igaz a feltörekvő kategóriába sorolt, nem eurót használó uniós tagállamokra (így hazánkra) nézve, mint a stabil gazdasági helyzetű euróövezeti tagokra.

A magyar papírok sem kellenek

A befektetők mintha két csoportra osztanák az eurózónán kívüli uniós országokat − az egyikbe azok tartoznak, akiknél azért nem az euró a fizetőeszköz, mert ezt nem igazán akarták-akarják, a másikba pedig azok, akik idáig nem voltak képesek teljesíteni az ehhez szükséges kritériumokat.

Míg az előző csoportba tartozókra gyakran menedékként tekintenek (például Svédország), a második csoportba tartozó országokkal szemben igen kritikus a piac. Ezeket a befektetők az eurózóna stabil gazdaságú országainál veszélyesebbnek tartják, s talán kissé túl is becsülik csődkockázatukat, ami állampapír-piaci szempontból az egyik legfontosabb indikátor. Pedig akár olyan forgatókönyv is logikus lenne, hogy a befektetők azon országok saját devizában kibocsátott eszközeiben (leginkább állampapírjaiban) keresnek menedéket, amelyek nem a bizonytalan jövőjű eurót használják, függetlenül ennek okától. Ha ugyanis az euró megszűnne − amivel a legborúlátóbbak számolnak −, a zónán kívül eső országok papírjait ez nyilván kevésbé súlyosan érintené.

A befektetők azonban most másképp gondolkodnak − jó példa erre, hogy mennyire visszaesett a kereslet a magyar állampapírok iránt a borotvaélen táncoló euróövezeti helyzet hatására.

Aggasztó a tendencia

Nagy gond azonban nincs, legalábbis egyelőre, hiszen az aukciókon a kincstárjegyek és kötvények rendre elfogynak, legfeljebb a mennyiség csökkentése árán lehet elfogadható szinten tartani a hozamokat.

Így volt ez a mostani kötvényaukciókon, ahol a hosszabb lejáratok (öt és tizenöt év) iránt csak szerény mennyiségben mutatkozott kereslet. Ezen lejáratokból a benyújtott ajánlatok volumene éppen hogy meghaladta az eredetileg tervezett mennyiséget. A csökkentés hatására 7,31 és 7,92 százalékos átlaghozamok alakultak ki, amelyeket ilyen keresletszegény körülmények között jónak is nevezhetünk. A tizenöt éves papírnál − amelyet nagyjából másfél-kéthavonta aukcionálnak − érdemes megjegyezni, hogy ez volt sorozatban a negyedik aukció, ahol mennyiséget csökkentettek, tehát április óta ez vált szokássá. A kéthetente kibocsátott ötéves papír még csak a második eleme volt a sorozatnak.

A tendencia viszont aggasztó. Noha jelenleg nincs gond az államadósság kötvénykibocsátással való finanszírozásával, a kereslet gyengeségének újabb jelei a jövőre nézve akár ilyesmit is előrevetíthetnek. A három hónapos futamidőnél ugyan semmiféle probléma nem látszik (az átlaghozam is stabil, most 6,03 százalék lett, akárcsak egy héttel korábban), azonban a rövid műfajban azt sem árt észrevenni, hogy az ad hoc jelleggel aukcionált hathetes kincstárjeggyel június elején találkozhattunk utoljára.

Kamatemelés jön?

Az állampapír-piaci kereslet tehát érezhetően gyengül, s tendenciájában inkább a rövidebb futamidők felé tolódik, ami adósságfinanszírozási szempontból kedvezőtlen. Ebben változás alighanem csak akkor állhat be, ha valami ütősebb dolog történik a nemzetközi porondon: akár valami hathatós intézkedés az eurózóna adósságválságának kezelésére, akár egy olyan kellemetlen esemény az euró háza táján, ami automatikusan az eurótól különböző uniós devizákra s az ezekben kibocsátott állampapírokra irányítja a befektetők figyelmét.

Ezen kívül elvben történhet persze valami olyan belgazdasági esemény vagy intézkedés, ami a befektetői érdeklődést kifejezetten Magyarországra vonzza, azonban most inkább ennek az ellenkezője (például a végtörlesztési ügy) a jellemző. A hazai lehetőségeknél maradva tehát reálisan legfeljebb a kamatemelés meglehetősen kétélű fegyvere jöhet szóba.

Ádám Zsigmond