Business Talks '24

Üzleti konferencia

Ne maradjon le az év
üzleti konferenciájáról!

Szerezze be
jegyét most.

A magyar labdarúgó-válogatott 4-0-ra kikapott a belga csapattól az Európa-bajnokság vasárnap esti nyolcaddöntőjében, Toulouse-ban, s ezzel búcsúzott.

A magyarok ellen 58 éve veretlen belgák első gólját Toby Alderweireld szerezte a 10. percben egy bal oldali szabadrúgást követő fejessel. Bernd Storck szövetségi kapitány csapata az utolsó negyedóráig jól tartotta magát, de akkor előbb Michy Batshuayi, majd Eden Hazard és Yannick Carrasco is betalált.

Belgium a folytatásban július elsején Wales csapatával találkozik a lille-i negyeddöntőben.

A belgák elképesztő elánnal vetették magukat a mérkőzésbe. Rögtön a kezdetektől nagyon komoly nyomás nehezedett a magyar kapura, Bernd Storck tanítványai ezúttal alig tudták megtartani a labdát. A belgák fölényét elsőként a rendkívül agilisan futballozó De Bruyne fölé szálló lövése jelezte. Erre még Lovrencsics válaszolt, de Courtois könnyedén védett. Az első magyar akció nem törte meg a rivális lendületét, nem sokkal később Királynak kétszer is mentenie kellett, előbb Lukaku közeli, majd De Bruyne távoli lövésénél.

A belga gólra sem kellett sokat várni, egy bal oldali szabadrúgás után csúnyán lemaradt az egész magyar védelem a középre berobbanó Lukakuról és Alderweireldről, utóbbi pedig könnyedén fejelt a kapuba. Ezt követően sem változott a játék képe, Király lábbal védett De Bruyne kiugrásánál. Az első negyedóra legveszélyesebb magyar helyzete az volt, amikor egy hazaadásnál Courtois elcsúszott, így a labda továbbgurult, de az alapvonalon hagyta el a játékteret.

A huszadik perctől az ellenfél visszavett a tempóból, így a magyarok már képesek voltak - játékstílusuknak megfelelően - hosszan járatni a labdát és néhány akcióval eljutni a kapuig, egy ilyen támadás végén Dzsudzsák próbálkozását védte Courtois. Noha ebben az időszakban a belgák nem erőltették a letámadást, a sok pontatlan passz - ami Gerára és Langra különösen jellemző volt - több ízben megbosszulta magát, az ellenfél, amely az Eb-n elsőként tudta könnyedén átjátszani a magyar középpályát, elképesztően gyors és veszélyes támadásokat vezetett végig, néhányszor négy támadó indult két védő ellen.

A szünet előtt Király bravúrjai tartották versenyben a magyar csapatot: előbb De Bruyne szabadrúgását követően tolta keresztlécre a labdát, majd Mertens lövését védte bravúrral. Eközben a magyaroknak is volt két kecsegtető távoli kísérlete: a bátran futballozó Lovrencsics húsz centivel fölé, Dzsudzsák ugyanennyivel a bal kapufa mellé lőtt.

A folytatás azonnal egy belga helyzettel és újabb Király-bravúrral indult, a magyar kapus ezúttal Hazard bombáját tolta a keresztléc fölé. A magyar csapat viszont ezt követően először tudott két-három percig folyamatosan a támadó szekcióban lenni, s ezt elsőként egy közelről mellé szálló Szalai lövés jelezte, majd az addigi legszebb magyar akció végén az ő megpattanó fejese ment nem sokkal mellé.

Ezt a rövid periódust leszámítva maradt a belga fölény, de az ellenfél már inkább a magyarok hibájára építve indult meg gyors játékosaival. Egy ilyen akció végén Mertens hibázott ziccerben. Ahogy telt az idő, úgy volt kénytelen egyre többet kockáztatni a magyar csapat, amely egyre gyakrabban vette célba a kaput, egy megpattanó Pintér lövésnél Courtois például bravúrral védett. Nem sokkal később pedig egy bal oldali szögletnél Juhász lövése mindössze néhány centivel szállt a jobb alsó sarok mellé.

A hajrára fordulva azonban Belgium eldöntötte a találkozót és a továbbjutás kérdését. A csereként beállt Batshuayi közelről nem hibázott és azonnal jött az újabb találat Hazard nagyszerű szólójából. A magyar válogatott ugyanakkor tartásból ismét jelesre vizsgázott, mert mindent beleadva támadott a becsületgólért, amire volt is lehetősége, mert Szalai és Elek is nagy helyzetben tévesztett célt. A bátor játéknak viszont végül kegyelemdöfés lett a vége egy újabb gyors belga kontra végén. Az eredmény ellenére a magyar szurkolótábor hangosan énekelte az Eb magyar dalának választott Soho Party slágert, amely szerint az Éjjel soha nem érhet véget.

A lefújást követően a magyar drukkerek kétszer is kihívták magukhoz a válogatott tagjait, ezzel megköszönve játékukat, végül közösen elénekelték a Himnuszt a futballistákkal.