Az általában mumusként - ritkábban megváltóként - emlegetett Bokros-csomag maradandó nyomokat hagyott sokak emlékezetében, "születésnapja" körül is rendszeresen felemlegették. Most viszont - a megszorítások 15. évfordulóján - még a választási év sem volt elég ahhoz, hogy pártok ezzel riogassák a választópolgárokat.

A csomag bevezetését számos kényszerítő körülmény váltotta ki, amelyeknek egyes elemei  akár ma is ismerősen csenghetnek, hiszen jelenleg is válságos időket él át az ország. A pakkot pontosan 15 éve, március 12-én jelentették be.

Útban az államcsőd felé

Horn Gyula akkori miniszterelnöknek A Hét című tévéműsorban közölte, hogy az ország az államcsőd felé halad. Magyarország GDP-je 1990 és 1993 között 20 százalékkal, az ipari termelés 35, a mezőgazdasági pedig 45 százalékkal csökkent. A magánfogyasztás, illetve a jövedelmek és átlagkeresetek reálértéke esett, a munkanélküliségi ráta 10 százalék fölött állt, az inflációs várakozások pedig meghaladták a 25 százalékot.

A magyar gazdaság gyors egyensúlyromlását 1992-93 között a gazdaság élénkítését és az infláció letörését egyidejűleg megcélzó gazdaságpolitika okozta az akkori elemzői vélemények szerint. A folyó fizetési mérleg hiánya 1994-ben az éves GDP 9 százalékára rúgott, de ezzel párhuzamosan emelkedett a külső eladósodás mértéke is, amely 1994-re elérte a GDP 45 százalékát.

Az egyensúly megbomlása az államadósságban is tükröződött, amely 1993-94-ben meghaladta a GDP négyötödét. A helyzetet súlyosbította, hogy az állam finanszírozási igénye úgy duzzadt fel, hogy csak rövid lejáratú állampapírok kibocsátásával tudták fedezni, hosszabb távú papírokat képtelenség volt eladni.

Magyarországnak ebben az időben a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) nem volt megállapodása, és a Bokros-csomag bevezetésére erős kényszerítő körülményként hatott, hogy a magyar kormánynak nem sikerült tető alá hoznia a készenléti hitelmegállapodást. Ez a befektetőknek is negatív üzenetet küldött, ami 1995 elején már azzal a kockázattal járt, hogy Magyarország nem lesz képes megújítani a külföldi hiteleit, és esetleg nem tudja teljesíteni a fizetési kötelezettségeit.

Bizalomépítés, bármi áron

Egyes vélemények szerint azonban az 1995 tavaszára összeállt intézkedéssorozat jellegét és szigorúságát nem a hazai gazdaság teljesítménymutatói, hanem elsősorban olyan külső tényezők diktálták, mint a mexikói pénzügyi válság kirobbanása, amely többek között a kelet-európai régió iránt is megrengette a befektetők bizalmát.

A bizalomvesztés azonban a hazai lakosságnál is megmutatkozott, amit a devizabetétek gyors kiáramlása jelzett. Ebben a helyzetben nem maradt más választás sokak szerint, mint egy olyan gazdaságpolitikai irányváltás, amely egyszerre orvosolta a bajokat és építette vissza az ország iránti bizalmat.

Bokros-csomag bevezetésével azt akarták elérni, hogy az export növelésével többlet-devizabevételhez jusson az ország. Ez alapozta meg a gazdasági növekedést a pénzügyi egyensúly javításával, a növekedés motorjává pedig ugyancsak az exportot tették.


Az intézkedések során a kormány az egyensúly rövid távú helyreállítására érdekében leértékelte a forintot kilenc százalékkal és bevezette a csúszó leértékelést, amelynek során további három hónapig 1,9 majd havonta 1,3 százalékkal csökkent a nemzeti valuta értéke.


Ideiglenesen - 1997-ig - bevezették a 8 százalékos importvám-pótlékot, a belföldi kereslet féken tartása érdekében pedig az állami vállalatoknál és a költségvetési intézményekben befagyasztották a fizetéseket.

Tandíjat vezettek be a felsőoktatásban és átalakították a szociális ellátások rendszerét. A rászorultság elve alapján leszűkült a családi pótlékra, a gyesre és a szülési segélyre jogosultak köre. Megszűnt a fogászati ellátás általános és teljes ingyenessége. Csökkent és célzottabb lett a gyógyszerek költségvetési támogatása. Felemelték a kötelező nyugdíjkorhatárt. A pénzügyminisztérium mindezektől az intézkedésektől 170 milliárd forintos költségvetési hiánycsökkenést várt.


Mégis milyen áron?

A Bokros-csomag - bár később számos szociális jellegű intézkedést az Alkotmánybíróság megsemmisített - egy éven belül hozta az elvárt makrogazdasági hatásokat. Az egyensúly már rövid távon javulni kezdett, leginkább a fogyasztás visszaesésének, az export bővülésének és a kiugróan magas privatizációs bevételeknek köszönhetően. 


A gazdasági növekedés 1997-től felgyorsult, és a 90-es évek második felében a bővülés az európai átlagnál jóval magasabb ütemű volt, elkezdtek nőni a jövedelmek és a fogyasztás, gyors ütemben csökkent az infláció. A javult a külső és belső egyensúly, lecsökkent adósság, amely lehetőséget teremtett arra, hogy a gazdaság növekedése tartóssá váljon.

Ennek ára viszont egyrészt az átmenetileg lassuló gazdasági növekedés, továbbá az éves 28,2 százalékot elérő gyorsuló infláció volt. Ez a periódus súlyos társadalmi áldozatokat is követelt. A megszorítások ugyanis a bérből és nyugdíjból élőket sújtották leginkább. A társadalmi áldozatvállalás - egyes vélemények szerint - a pénzügyi deficitet nem szüntette meg, csak szociális deficitté konvertálta.

A csomag bevezetése nemzetközi szinten sikernek bizonyult: ennek köszönhetően egy évvel a bejelentés után sikerült megállapodást kötni a Valutaalappal, és Magyarország még 1996 tavaszán az OECD tagjává vált. Utóbbi jelentősége, hogy enélkül sem a NATO-felvételben, sem a várható európai uniós tagságban nem reménykedhettünk volna.

Belpolitikailag viszont a csomag nem aratott osztatlan sikert. A Bokros-csomagot ellenzők véleménye szerint a kormányzat 1995-ben választott stratégiája téves diagnózison alapult, közgazdaságilag rossz irányba indult el. Az 1995-ös évet követő időszak gazdasági fellendülése szerintük nem "a csomagnak" köszönhető, hiszen az recesszióval és egyes lehetőségek elmulasztásával járt. Az e táborhoz tartozók kétségbe vonják azt is, hogy az intézkedéssorozat tartós makrogazdasági stabilizációt hozott volna.

Számos közgazdász azonban úgy véli, jóval súlyosabb áldozatokat követelt volna, ha a kormány 1995 márciusában nem szánja rá magát a drasztikus kiigazító lépésekre.



Játszd újra, ...!

Bár Magyarország jelenleg is egy brutális megszorítási intézkedésen kénytelen keresztülmenni, amelyben szintén benne van egy globális válsághatás, a jelenlegi recesszióért a nemzetközi környezetet azonban nem lehet teljes mértékben felelőssé tenni.  A már meglévő problémákat ugyanis a gazdasági világválság a sokszorosára nagyította, mivel pont egy megkezdett egyensúlyjavítás közben érte az országot. Ennek következtében szintén csőd felé száguldott az ország, amelytől egy 20 milliád eurós IMF-EU-Világbank mentőöv mentette meg.


A magyar gazdaság már a válság előtt is gyengélkedett, és már a régiós versenytársakhoz képest így is sereghajtók voltunk, de 2008-ban - az év egészét tekintve - még 0,3 százalékos növekedés volt. A Lehman Brothers bedőlése után elindult válsághullám azonban ezt a kis pluszt viharos gyorsasággal eltörölte.


Mivel az ország a nagy külső adósságállománya miatt a leggyengébb láncszemnek tűnt a válság kitörésekor, most sem kímélték a spekulánsok. A forint ellen indított támadást a jegybanknak és a kormánynak ezúttal azonban sikerült nemzetközi pénzintézetektől kért hitellel és egy 300 bázispontos kamatemeléssel elhárítania átmenetileg, de a nemzetközi pénzintézetek segítsége illetve az ország pénzpiacokról történő finanszírozhatatlansága miatt viszont a megszorító intézkedések most sem maradtak el.


A Bajnai-csomag

A magyar deviza 2009. márciusi 317 forintos euróárfolyama a lakosság nagy részével elhitette, hogy elkerülhetetlenek a válságintézkedések. A Bajnai-kormány által prezentált mintegy ezer milliárd forintos megszorító csomag ezúttal is a szociális juttatásokat és a közalkalmazottak bérét célozta leginkább.

A kabinet egyebek mellett befagyasztotta a családi pótlék összegét és a közalkalmazottak bérkeretét két évre. Az érezhető növekedés beindulásáig a megszűnt a 13. havi nyugdíj folyósítása és egyúttal (lépcsőzetesen) 62-ről 65 évre emelik fel a nyugdíjkorhatárt.


A Bajnai-csomag része volt továbbá a vagyonosokat sújtó ingatlanadó is, amelyet viszont az Alkotmánybíróság elkaszált. Ennek a csomagnak volt azonban annyi pozitív eleme, hogy a munkabérekre rakódó terheket csökkentette.


Az ipari termelés tavaly 17,7 százalékkal, a mezőgazdasági pedig mintegy 10 százalékkal csökkent. A keresetek reálértéke több mint 2 százalékkal esett, és emellett csökkent a nyugdíjak és több más szociális juttatás reálértéke is, azaz a belső kereslet számottevően visszaesett, a munkanélküliségi ráta most is 10 százalék fölött jár, az infláció viszont „csak" 4,2 százalék volt 2009-ben.


Az államháztartás nettó finanszírozási igénye nőtt: 2009-ben a GDP 4,4 százalékára emelkedett a 2008-as 3,7 százalékról, az államháztartás bruttó, konszolidált, névértéken számított adóssága pedig a GDP 78,3 százaléka volt 2009 végén.


Újra túlhúztuk a nadrágszíjat?

Bár a Bajnai-csomag valószínűleg nem hagy majd olyan mély nyomokat a lakosság emlékezetében, közös vonásként már most is megemlíthető, hogy a komoly társadalmi feszültségekkel is járó szigorításokat egyes szakvélemények most is túlzásnak tartanak.

A közelgő választásokra való tekintettel olyan populista kijelentésekben sincs hiány, amelyek a jelenlegi szigorítások lazítására utalnak és azt sugallják: nem is kellene ennyire meghúzni a nadrágszíjat.

Elemzők viszont nem tarják valószínűnek, hogy a jelenlegi költségvetési konszolidációs programot a következő kormánynak módjában állna módosítani, hiszen a mozgásteret a piac, a hitelminősítők és a Magyarországnak hitelező nemzetközi pénzintézetek figyelme is jelentősen korlátozza. A mostanában elhangzó fiskális lazításról szóló kijelentéseket tehát a választási kampány részeként kezelik - egyelőre.