Csontvázak hullanak az Orbán-kormány új tagjára

Válságtanácskozás levezénylésével kezdhet az új egészségügyi államtitkár, információink szerint a régóta sok sebből vérző budapesti ügyeleti ellátásban kell azonnal komoly problémákat kezelni.
Szepesi Anita, 2015. október 5. hétfő, 07:18
Fotó: Napi.hu

Egy évvel ezelőtt a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet (GYEMSZI), jelenlegi nevén Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK),  idén októbertől pedig - a Magyar Idők című napilap szerint - az egészségügy vezetésével bízták meg Ónodi-Szűcs Zoltánt. Az orvos, menedzser, egészségügyi szervező, kutatói gyakorlattal rendelkező új egészségügyi államtitkár nevéhez olyan, nagy port felvert elemző publikációk fűződnek többek között, mint a 2011-ben megjelent  "A Semmelweis Terv margójára", majd 2013-ban nyilvánosságra hozott  "Egy elmaradt vita margójára" című dolgozatok,  2015 májusában pedig az "Újabb "vitairat" Mennyi? ...... 150! Mi 150? ...... Mi mennyi?" címmel olvashattuk mélyreható helyzetértékelését a hazai egészségügyről. Ónodi-Szűcs eddigi utolsó feladata a kisgömböccé vált GYEMSZI átalakításának  levezénylése volt. Megjelent elemzéseiben az ellátórendszer átalakítását a nem működő és nem a valós betegellátást szolgáló részek leválasztása mentén képzelte el.

Az új államtitkárnak egy alulfinanszírozott, semmilyen szinten nem hatékonyan működő, válságos szintet elérő humán erőforrás krízistől szenvedő, szolgáltatásaival szemben általános elégedetlenséget kiváltó, széteső egészségügyet kell menedzselnie, s mindjárt a kezdet kezdetén egy olyan összetett és sok szálon futó problémahalmaz kibogozásával kezdhet, mint a budapesti sürgősségi ügyeleti ellátás, amelyben szakmai körökből származó értesülésünk szerint válsághelyzet alakult ki, miután a rendszer egyik elemeként működő kórház csak I. progresszivitási szintű ügyeletet kíván adni a budai agglomerációnak és a Csepel-szigetnek.

Honnan indultak a bajok?

A budapesti ügyeleti ellátás anomáliáiról már korábban itt írtunk, most végigvesszük, milyen körülmények vezettek a jelenlegi helyzethez.

Ezelőtt 20-25 évvel az volt a természetes, hogy utcai baleseteknél, rosszulléteknél az Országos Mentőszolgálat intézkedett, lakáson észlelt rosszulléteknél a háziorvost kellett értesíteni, aki kisietett a beteg otthonába, és ha szükségesnek látta, beutalta vagy mentővel beszállíttatta a pácienst a lakóhely szerint illetékes kórházba. A kórház elvégezte a lehetséges beavatkozásokat, vagy ha erre nem volt módja, továbbküldte a beteget abba a nagyobb, vagy a konkrét esetre jobban felkészült kórházba, ahol a beteg állapota sikeresebben volt rendezhető.

E rendszer szerint szinte bármelyik kórház bármelyik osztályára szinte bármikor érkezhetett sürgős ellátást, nagy erőforrások bevetését igénylő beteg. Néhány nagyobb kórház felvételi osztályt szervezett, ahol a hét minden napján felkészülten várták a sürgősséggel beutaltakat. A gyakorlatban azonban e felvételi osztályok nem váltották be a hozzájuk fűzött reményt, és szép csöndben meg is szűntek.

Teljes átalakítás kellett...

A jó tíz évvel ezelőtt kidolgozott regionális elvű progresszív betegellátási modell, a térségi és súlyponti kórházrendszer elméleti kialakítása, az összevont háziorvosi ügyeletek megszervezése, illetve számos vidéki kiskórház megszüntetése a hazai sürgősségi ellátás teljes rendszerének átalakítását kívánta. A sürgősségi ellátás természetesen nem csak a baleseti ellátást, hanem a váratlan sebészeti, belgyógyászati, urológiai, nőgyógyászati és egyéb ellátások szakszerű és haladéktalan elvégzését is magában foglalja. A sürgősségi ellátás új - számos okból azonnal sokak által kritizált - hazai modellje szerint a megmaradó kórházakban sürgősségi ellátó egységeket kell létrehozni. A szakmai kritikák a képzett orvosok és a képzett személyzet hiányára, illetve a bonyolult, sok esetben nem is egyértelmű feladatokra és hatáskörökre (területi és progresszivítási problémák) utaltak leginkább.

....de nem vált be teljesen az új modell sem

E sürgősségi ellátó helyeket - részben uniós támogatásból - számos vidéki kórházban létrehozták. A megyei kórház-rendszer adottságaiból fakadóan a viszonylag könnyen átlátható területi ellátási kötelezettség mellett a megyeszékhely kórházaiba koncentrálódott a legsúlyosabb, legnehezebb sürgős esetek azonnali ellátása. A sürgősségi osztályok gyakorlati működése azonban koránt sem problémamentes, a (területenként eltérő mértékben) szépen lassan válságba kerülő háziorvosi rendszer és központi háziorvosi ügyeletek miatt is a sürgősségi osztályokon megjelenő esetek 40-60 százaléka a tapasztalatok szerint nem igényel valódi sürgősségi beavatkozást. (receptírás, hosszú ideje fennálló, nem fenyegető jellegű panaszok, egyéb).

Budapesten ráadásul minden máshogy van

A budapesti helyzet azonban teljesen sajátos. Míg egy megyeszékhely vezető kórházában valamilyen szinten megtalálható a baleseti sebészet, a sebészet, és minden egyéb, a korrekt sürgősségi ellátáshoz szükséges társszakma, addig Budapesten nem ez a helyzet. A teljesen eltérő szakmai spektrummal, bonyolult, egymással is összefüggő ellátási területekkel rendelkező kórházak az eddigiekben az ÁNTSZ által kiadott, a kórházak együttműködésére épülő ügyeleti rendszerben végezték a sürgősségi feladatokat.

A mentők sem tudják sokszor, hova is vigyék a beteget

Az egyenlőtlen szakmai szerkezetből fakadva azonban például a Szent Imre kórház traumatológiai osztály nélkül végez sürgősségi ellátást, a Semmelweis Egyetemen klinikákra bontva  szervezték meg a budapesti ügyeleti ellátásban való részvételt, viszont a Szent János kórház balesetei sebészete vagy a Péterffy Kórházhoz csatolt Országos Baleseti Intézet szinte folyamatos ügyeletet ad. Gyakori az ügyeletekről történő lemondás, gyakran az utolsó pillanatban. Rendeletileg a közvetlen betegirányítási feladatok a sok évtizeden át működő Központi Ágynyilvántartótól az Országos Mentőszolgálathoz kerültek, a napi tapasztalat szerint sokszor szinte senki sem tudja, hogy a konkrét beteget akkor hova is kéne vinni ellátásra.

Kódolt a veszteség

A sürgősségi ellátás ráadásul az esetek nagy számában nem gazdaságos a kórházak számára. Ahol sok a nem tervezhető, nagy erőkoncentrációt, élőmunkát, felszerelést és eszközfelhasználást igénylő, de egyáltalán nem jól finanszírozott beavatkozás aránya, az a kórház könnyen lesz veszteséges.  Nem véletlen, hogy az egyik legnagyobb kórházadósságot az Országos Balesetei Sebészeti Intézetet rejtő Péterffy utcai Kórház görgeti maga előtt.

A jelenlegi problémák tulajdonképpen a Semmelweis Egyetemen uniós pénzből felépített sürgősségi központ feladatainak a képlékenységéből, illetve a kicsiny Károlyi Kórház nem is túlzottan nagy sebészeti tevékenységének a megszüntetéséből fakadnak. Ma még nem tudjuk, hogy milyen budapesti ügyeleti feladatokat fog felvállalni a Semmelweis Egyetem Korányi tömbje. Van, aki úgy tudja, három, jelenleg működő budapesti baleseti sebészeti intézmény orvosaiból, felszereléséből, területeiből és finanszírozásából szerveződik meg a Korányi projekt, más szerint pedig a budapesti agglomeráció néhány településének fog I. progresszivitású (azaz alapszintű) sürgősségi ellátást nyújtani.

Leszáll a helikopter, de nincs üres műtő

Nyitott kérdés az is, hogyan fogja kezelni a jelenleg is 40 százalékos sürgősségi műtét-aránnyal dolgozó Honvéd kórház sebészete a megszüntetett Károlyi Kórházból rámaradt, területi sebészeti beavatkozásokat, mikor már most is van olyan nap, hogy minden műtőben operálnak, de már száll le a helikopter az újabb beteggel. És még nem beszéltünk a speciális esetekről, a 200 érsebész szakvizsgával rendelkező hazai orvos közül a műtőkben már csak 60 - 70 orvos található meg, kevés a tüdősebész, az idegsebész, és persze az altatóorvos és a mindenkor, minden esetben bevethető műtősnő is.

HOZZÁSZÓLÁSOK