A strasbourgi pert 2012-ben eredetileg 160 bíró indította (igaz, időközben sokan elálltak a követelésüktől). Véleményük szerint a nyugdíjkorhatár leszállításának módja sérti az Emberi jogok Európai Egyezményének a tisztességes eljárásról, a diszkrimináció tilalmáról és a magántulajdon védelméről szóló cikkeit. A bíráknak ugyanis nem volt módjuk a bírói jogorvoslatra, az életkoruk alapján hátrányos megkülönböztetés érte őket és jövedelemtől estek el.

A strasbourgi bíróság még 2014-ben úgy döntött, hogy egy korábbi precedens nyomán nem e cikkek megsértését vizsgálja, hanem hogy sérült-e a kérelmezők joga a háborítatlan magánélethez. A logika az, hogy az ember életének nagyon fontos részét képezi a munkája és a munkahelyi kapcsolatai, és ha külső kényszerítő ok miatt nem dolgozhat tovább, ezek megszakadnak, így sérül a magánélethez fűződő joga - írta a portál.

Elsősorban ez alapján mondták ki most, hogy nem sérültek a kérelmezők jogai, ugyanakkor a döntés a többi cikk sérelmére is kitér. A strasbourgi bíróság szerint a kényszernyugdíjazás 2013-ban bevezetett szabályrendszere nem sérti az egyezményt.