Elege lett a túlórákból? Íme, minden tudnivaló!

Megtagadhatja-e a munkavállaló a túlóra teljesítését? Enyhébb kötelezettségszegés-e az elrendelt túlóra elmulasztása, mint ha a rendes munkaidő alatt hiányzik valaki igazolatlanul? Az Adó.hu szakértője körüljárta, mit kell tudni a rendkívüli munkaidő visszautasításáról.
K. Kiss Gergely, 2018. március 21. szerda, 09:42
Fotó: Shutterstock

Abból kell kiindulni, hogy a rendkívüli munkavégzés elrendelése éppen úgy utasítás, mintha rendes munkaidőt osztana be a munkáltató. Ezért azt a munkavállalónak teljesítenie kell. Tekintettel a rendkívüli munkaidővel járó bérpótlékokra, számos munkáltatónál éppen hogy a túljelentkezés a szokásos, ha rendkívüli munkavégzés kerül szóba - magyarázta a portálon Kártyás Gábor munkajogi szakértő.

Bizonyos esetekben azonban a munkavállaló szívesebben maradna ki a túlórázásból. Erre, azaz az utasítás megtagadására akkor van lehetősége, ha az jogszabályba (vagy kollektív megállapodásba) ütközik. Például, joggal utasítható vissza a túlóra elrendelése, ha ezzel a munkavállaló túllépné a napi, vagy heti munkaidő legmagasabb mértékére vonatkozó szabályokat (például egy napon 12 óránál többet dolgozna).

Ugyanígy korlátozott a rendkívüli munkaidő éves mértéke is, amely nem haladhatja meg a 250 órát (kollektív szerződés alapján a 300 órát). Szintén nem kötelezhető túlórára a munkavállaló, ha ez a pihenőidő szabályait sértené, például nem lenne meg a napi munka vége és a következő munkanapi munkakezdés között egybefüggő 11 óra pihenőideje. Korlátozott a rendkívüli munkavégzése a kisgyermeket nevelő szülőknek is.

Van, ami nehezebben értelmezhető

Kevésbé egzakt korlátot állít a rendkívüli munkavégzés elrendelése elé a méltányosság elve. Eszerint nem adható olyan utasítás a munkavállalónak, ami számára aránytalan sérelmet okozna. Így például megtagadható a túlóra teljesítése, ha a munkavállalónak sürgős orvosi vizsgálaton kell részt vennie, vagy a gyermekeire kell vigyáznia, és nincs lehetősége más felvigyázóról gondoskodni.

Az "aránytalan sérelem" megállapítása szempontjából nagy jelentősége van a rendkívüli munkaidő elrendelése idejének. Minél rövidebb idővel a teljesítendő túlóra kezdete előtt adja ki az utasítást a munkáltató (például két perccel hamarabb), annál nagyobb az esélye, hogy annak teljesítése a munkavállalónak aránytalan sérelmet okozna. Rövid idő alatt ugyanis aligha tudja átszervezni a magánéletét ahhoz, hogy a munkáltató rendelkezésére tudjon állni.

Az új kiadás feldolgozza a munka törvénykönyve időközben bekövetkezett módosításait, és a Kúria jogalkalmazási tevékenységét. Részletesen áttekinti a Ptk. munkajogban is alkalmazandó rendelkezéseit, valamint tárgyalja a régi Pp. hatályban lévő és az új Pp. 2018-tól alkalmazandó munkajoggal kapcsolatos szabályait.

Amikor már csak erőltetni lehet

Az Adó.hu szakértője emlékeztet: sokszor előfordul, hogy a munkavállaló azért nem tud túlórát teljesíteni, mert annak elrendelésekor nincs munkára képes állapotban. Például, a munkavállaló a szombati pihenőnapján, délelőtt kap telefonon utasítást, hogy egy kolléga betegsége miatt mégis be kellene jönnie a délutáni műszakra. A munkavállaló ezt joggal tagadhatja meg azon az alapon, hogy aznap már fogyasztott alkoholt, vagy a munkavégzés helyétől távolra utazott, ahonnan nem tud gyorsan visszatérni, vagy éppen végigmulatta az éjszakát, és teljesen kimerült, éppen alszik.

Mivel a munkaidőn kívül vagyunk, a munkavállalónak nem kötelessége munkára képes állapotban lennie, a munkáltatónak ezért ezeket a kifogásokat el kell fogadnia (ha valósak). A munkára képes állapot munkaidőn kívüli megőrzése csak készenlét vagy ügyelet elrendelésével tehető kötelezővé, ezek időtartamára viszont külön díjazás jár.

Ha a fenti keretek mellett a munkavállaló nem volt jogosult a rendkívüli munkavégzés megtagadására, akkor kötelezettségszegést követ el. A rendkívüli munkaidő elmulasztása ugyanis éppen olyan igazolatlan távollétnek minősül, mintha a munkavállaló a beosztás szerinti munkaidőben nem állna rendelkezésre az előírt helyen. Ráadásul a rendkívüli munkaidő elmulasztásával éppen hogy súlyosabb károkat tud okozni a munkavállaló, mintha a beosztás szerinti munkaidejében nem jelenne meg, feltéve, hogy tényleg valamilyen rendkívüli körülmény tette szükségessé az elrendelését.

Összegezve, a rendkívüli munkaidő előírására jóval szigorúbb korlátok vonatkoznak, mint a rendes munkaidő beosztására, hiszen ilyenkor fogalmilag olyan időtartamban kell dolgoznia a munkavállalónak, amire nem szerződött, vagy amikorra magánéleti tevékenységet szervezhetett. Ha azonban az elrendelés törvényi feltételei fennállnak, annak teljesítése kötelező, és az utasítás megszegésének súlyos szankciói lehetnek, beleértve a munkaviszony (akár azonnali hatályú) megszüntetését.

HOZZÁSZÓLÁSOK