Vekerdy Tamás 1935. szeptember 21-én született Budapesten. Kamaszkorában hobónak, azaz írónak és világcsavargónak készült, de apja kívánságára 1958-ban jogászdiplomát szerzett. "Bedugtam a fülemet viasszal, és olvastam a pad alatt Galsworthy Forsyte sagáját" - mondta a HVG hetilapnak három évvel ezelőtt.

Egyetemi tanulmányait az ELTE jogi karán folytatta, majd a BTK pszichológia szakát is elvégezte. Járt Mérei Ferenc és Nemes Lívia szemináriumaira. Volt házitanító és a Nemzeti Színház statisztája, illetve a Színház- és Filmművészeti Főiskola óraadó pszichológia tanára.

1983-tól az Országos Pedagógiai Intézet főmunkatársa, később tudományos tanácsadója, majd szeniora volt. Tanított a Miskolci Egyetem neveléstudományi tanszékén is - írja megemlékezésében a hvg.hu.

Nevelési tanácsadókban, gyermekpszichológiai rendelőkben szerzett tapasztalatai nyomán érett meg benne a felismerés: a magyar óvoda- és iskolarendszer "gyilkolja a gyerekeket". A nyolcvanas években kezdte tanulmányozni a külföldi Waldorf-gyakorlatot; részt vett a solymári Waldorf-iskola megalapításában. Munkája nyomán létrejött a Waldorf-tanárképzés is.

Vekerdy Tamás élete során számos díjat nyert, többek között Kiváló Munkáért díjjal jutalmazták 1985-ben, Budapestért díjat kapott 2000-ben, 2014-ben pedig Hazám-díjas lett.

Vekerdy Tamás sosem rejtette véka alá a kritikáit az oktatási rendszerrel kapcsolatban. Úgy vélte, az iskola tehet arról, ha az átlag műveltségi szint csökken, mert a tantárgyakból nem lehet művelődni. Az új, idén nyáron elfogadott, a közoktatást tovább államosító köznevelési törvényről szólva Vekerdy Tamás azt mondta, szerinte "tévúton jár az egész magyar közoktatás, ha a gyerekek vagy a nemzet - hogy én is használjam ezt a szót, bár nagyon lejáratták - érdekét nézzük".

Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.
Indamedia Csoport