A Semmelweis Terv végrehajtásának előkészületei alatt előbb az új alaptörvény, majd a tb-endszer alapjait képező járulékkötelezettség módosítása világosan jelezte: a kialakulóban lévő új hazai egészségügyi rendszer nem a közvetlen politikai behatásoktól védett, konszenzusra épülő, társadalombiztosítási alapokon nyugvó, hosszú távra tervezett szolgáltatás, hanem az állam által nyújtott, direkt politikai vezérlési elemekkel is kontrollált juttatás - szögezi le írásában Poller doktor.

Mint kifejti, az elérhető adatok szerint a 2012. július 1-től elviekben már működő térségi rendszerben a közép-magyarországi térség kórházainál nem látszik semmiféle összefüggés a kialakított új ellátási területek, a rendelkezésre álló ágyszám és az ellátandó lakosság száma között, s immár bizonyos, hogy a közhiedelemmel ellentétben nem a közép-magyarországi térségben jut egy főre a legnagyobb éves kórházi finanszírozási összeg.

Ebből fakadóan a következő hónapokban jelentős problémát jelent a Közép-Magyarországhoz csatolt, saját ellátó rendszerükben tovább gyengített megyék lakosságának az ellátása. Ugyanakkor jó néhány budapesti kórház is olyan csekély ágykapacitással rendelkezik az ellátandó lakosság számarányához képest, hogy ez a finanszírozási problémáktól függetlenül is ellátási korlátot fog képezni a főváros egyes területein - fogalmaz Poller. Az ágyszámhoz mérten kritikusan nagy ellátási terület jutott például a Szent Imre vagy a Szent János Kórháznak, míg igen kedvező például az Uzsoki utcai kórház feladatainak a meghatározása a rendelkezésre álló ágyaihoz képest.

A számokat böngészve felteszi a kérdést:  egyáltalán hogyan is készülhetett a Semmelweis Terv operatív végrehajtási terve, a példaként bemutatott esetek kapcsán észlelt extrém aránytalanságok alapján elkerülhetetlen a kérdés: egyáltalán optimalizálták-e valamilyen módon a rendelkezésre álló ágyak számát az ellátandó lakosság számához?

Egyenlő hozzáférés?

A térségi felosztással létrejövő hozzáférésbeli különbségeket a GYEMSZI által működtetett internetes adatbázis alapján, az összevont közép-magyarországi térség kapacitáselosztásán mutatja be.

A közép-magyarországi összevont régió kórházaiban általános belgyógyászati feladattal 2011. december 31-én 2571 ágy működött, a 2012. július 1-én bevezetett új rendszerben ezek száma közel 800-zal csökkent, 250 belgyógyászati ágyat teljesen kivontak a rendszerből, így egy aktív belgyógyászati ágyra átlagosan 2405 lakos ellátási feladata jut.

Maguknak a kórházaknak és konkrét ellátási feladataiknak a vizsgálatakor kiderül, a térségben működő 27 aktív belgyógyászati osztály közül csupán három olyan osztályt találunk, ahol az egy betegre jutó ágyszám megfelel a térségi átlag +/-10 százalékának (egy rendszeren belül azonos feladatra az erőforrásokat illetően +/-10 százalék eltérést fogadnak el a nyugat-európai biztosítási rendszerek), ez pedig az Uzsoki utcai kórház, a salgótarjáni kórház és a kerepestarcsai kórház.

Az eltérő megbetegedési gyakorisággal esetenként talán még magyarázható +/-30 százalékos eltérést mutató zónába pedig további kilenc kórház kerül, ezek közül 6 esetében jóval átlag alatti ("beteg terület"), háromnál pedig jóval átlag feletti ("egészséges terület") az egy ágyra jutó ellátandó lakosság száma.

További kórházakban az egy ágyra jutó lakosság száma viszont már a térségi átlag fele, más kórházban viszont ugyanez az érték a térségi átlag kétszerese.

Hol a legkritikusabb az alapellátás?

Összességében kritikus helyzetűnek ítélhető a lakosság belgyógyászati alapellátásának lehetősége Székesfehérváron, Tatabányán, Vácon valamint a Budapesten a Szent Imre kórházhoz, a Bajcsy Kórházhoz és a Szent János kórházhoz rendelt résznél.

E területeken a lakosság ágyhoz jutási esélyei kimagaslóan és megmagyarázhatatlanul rosszabbak más területek lakosságához képest, egy ágyra négyezertől tizenötezerig terjedő az ellátandó lakosság száma. E kórházak ellátási területein összesen másfél millió lakos él. A közép-magyarországi térségen belüli legjobb lakosság/belgyógyászati ágy arány (Magyar Honvédség Honvédkórház) és a legrosszabb lakosság /ágy arány (Szent Borbála Kórház, Tatabánya) között 18-szoros a különbség, az egyikben 97 ágy jut 80 ezer lakosra, a másikban 15 ágy 228 ezer lakosra...

Kórházi háttér nélkül szigorodhat a cukorbetegek gyógyszerelése

A speciális belgyógyászati ellátások terén sem sokkal kiegyensúlyozottabb a helyzet. Miközben az analóg inzulinok adásának a szigorított ellenőrzését tervezik - az előírt feltételek betartásának alapfeltétele a jól működő endokrinológiai osztály-szakrendelés segítsége és közreműködése -, addig nincsen endokrinológiai/diabetológiai profilú önálló belgyógyászati osztály például a székesfehérvári, a tatabányai, és a salgótarjáni megyei kórházban.

Magában a fővárosban 305 ágy van endokrinológiai feladatokra fenntartva, a Péterfy Sándor utcai Kórházban tizenegyezer lakosra, az Uzsoki utcai Kórházban tizenkilencezer lakosra, a Nógrád megyét is ellátó kerepestarcsai kórházban pedig 31 ezer lakosra jut egy endokrinológiai/diabetológiai ágy.

Hamarosan mutatkozhatnak az abszolút hiánygazdálkodás jelei

Amennyiben a kialakított beutalási rendet valóban a leírtaknak megfelelően "zárt rendszerként" akarják működtetni - és a beteg a területileg közvetlenül nem illetékes kórházban csak térítés ellenében juthat ellátáshoz - akkor néhány hónap múlva a közép-magyarországi térség egyes részeiben az alapvető belgyógyászati ellátás során az abszolút hiánygazdálkodás jegyei fognak mutatkozni.

Az ellátások alig lesznek tervezhetőek, számos súlyos akut megbetegedés esetében egyszerűen nem lesz ágy a beteg számára, miközben a térség más kórházaiban, ugyanabban a szakmában relatív ágybőség lesz tapasztalható, mely "ágybőség" - az ágyak térségen belüli alacsony kihasználtságára hivatkozva - akár újabb negatív ágykorrekciókra adhat okot.

Hol jobb, ha nem kap stroke-ot?

A stroke ellátáshoz országosan elkülönített 701 ágy közül 248 található a közép-magyarországi összevont térségben, ami az országos ágyszám 35 százaléka. Ez messze kevesebb, mint az ellátandó lakosság 43 százalékos aránya. Az országos átlag szerint 14 ezer lakosra jut egy stroke ágy, Közép-Magyarországon pedig 17 ezer lakosra.

A közép-magyarországi régióban az átlaghoz képest +/-30 százalékos eltérést mutat négy kórház, viszont hét kórházban a térségi átlagot messze meghaladó számú lakost kell ellátni az öt-öt ágyas stroke részlegeken. A "legjobb" intézményben 2865 lakosra jut egy stroke ágy (Uzsoki utcai kórház 15 ágy 42 979 lakosra), a"legrosszabb" intézetben, a Dél-pesti kórházban pedig 99 839 lakosra jut egy ágy (5 ágy 499 196 lakosra).

Azaz, amíg a közép-magyarországi térségben a "legjobb" és a "legrosszabb" kórház között a belgyógyászati alapellátásban "csak" 18-szoros különbséget észlelhettünk az egy ágyra jutó ellátandó lakosság számában, addig a stroke ellátás területén 34-szeres a különbség.

Problémás lehet, ha itt kell szülni

Más szakmákban sem látszik sokkal arányosabb ágyszám elosztás. A Betegápoló Irgalmas Rend kórházában 2900 lakos, a Szent Imre kórházban 6100 lakos, a Jahn Ferenc Kórházban 7 ezer lakos második szintű sebészeti ellátására jut egy ágy. Míg a Szent László kórházban 4200 lakosra jut egy szülészeti ágy, addig ez az érték a Szent János Kórház ellátási területén 16 ezer.

Hol jut a legtöbb pénz a kórházakra?

Poller szerint a Semmelweis Terv részeként funkciót váltó kórházak közül a legtöbb finanszírozást a közép-magyarországi kórházak vesztették (éves szinten 1,5 milliárd forintot), míg a legkevesebb finanszírozási veszteség - éves szinten 207 millió forint - az észak-alföldi térségben mutatható ki. 2012. július 1-től egy észak-alföldi lakos kórházi ellátására éves szinten 38 ezer forint áll rendelkezésre, a Dél-Dunántúlon 33 500 forint, míg Közép-Magyarországon ugyanez az érték 29 750 forint.

A legkevesebb az egy főre jutó fekvőbeteg finanszírozási összeg a nyugat-dunántúli térségben, itt 24 700 forint az egy lakosra jutó évi kórházi finanszírozás összege, ami a 65 százaléka az egy lakosra jutó Észak-Alföld térségbeli kórházi finanszírozásnak.

További kórházakat tüntethetnek el a rendszerből

A minimum feltételek betartatása, esetleges szigorú számonkérése ma még nem ismert osztályokat, illetve akár teljes kórházakat "tüntethet el" az ellátó rendszerből, tovább terhelve a még működőképeseket. Ma még nem nyilvánosak azok az előírások, amelyek a progresszivitási szintek szerint elkülönített feladatokat meghatároznák. Egy dolog azonban biztos, a 2012. július 1-től a (valójában még nem definiált) progresszív ellátási szintek alapján is meghatározott ellátási feladatok az előző eljárási rendben kialakult és bebetonozódott intézményi finanszírozási keretek között - melyek a 2012. július 10-én kiadott új intézményi finanszírozások alapjait képezik - nem lesznek elvégezhetőek - hangsúlyozza Poller.

A jelenlegi megkötött, korlátok közé szorított finanszírozási rendszer fenntartásával minél inkább meg akarna felelni egy kórház az új, bővített feladatainak, annál inkább gazdasági csődbe kényszeríti magát. Ugyanakkor minél inkább ki akar bújni új feladatainak egy része alól, annál több számára szabadon felhasználható, kedvenc tevékenységeire fordítható finanszírozása marad meg.

A "szerencsések" látszólag példásan működhetnek

Azaz, a cikk szerint az általános és progresszív ellátási feladatok konkrét meghatározása, és a kórházi finanszírozás feladatokhoz hangolt korrekciója nélkül a hazai fekvőbeteg-ellátó rendszer, mint összehangolt, célszerűen működő, feladatait megosztó betegellátó rendszer önmegsemmisítő üzemmódba kerül, miközben egyes "szerencsés" és "sikeres" egységei gazdasági értelemben stabilizálhatják működésüket és látszólag példásan és rendben működnek. Az író végül felteszi a kérdést: vajon erre a csapdára ki és mikor jön rá, és mit lehet akkor még tenni?