Nagy mozgástere nem lesz az MNB-nek a jegybankelnök cseréjét követően sem. A legfontosabb feladata viszont az lesz, hogy segítsen valahogy stabilizálni a hazai vállalati hitelállományt, ami a régióban egyedüliként még mindig zsugorodik - emelte ki keddi előadásában Trippon Mariann. A CIB vezető elemzője ezért a monetáris politika terén nem számít ámokfutásra. Az MNB valószínűleg valamilyen kedvezményes (akár kamattámogatott) közép-hosszú lejáratú hiteleket fog nyújtani a kereskedelmi bankoknak, hogy azok kezdjék meg a hitelállományuk növelését - tette hozzá.

A probléma ugyanakkor az, hogy bizalmatlan a vállalati szektor, ezért nincsenek beruházások, vagyis nehéz lesz pusztán kínálati oldalon orvosolni a hitelezést, ha kereslet sincs a bankok termékei iránt. További veszélyt jelentene, ha az MNB nem közvetlenül juttatna forrást a kereskedelmi bankoknak, hanem állami pénzintézetek költségvetésen keresztüli finanszírozását támogatná. Ebben a veszély az Trippon szerint, hogy a kormány próbálná úgy beindítani a vállalati hitelezést, hogy közben fenntartja a kereskedelmi bankokra nehezedő terheket, és kiszorítja azokat a piacról.

A nagyok eszközével nem élhet az MNB

Mindezek miatt jelentős az állami forrásigény is és emiatt megy a találgatás a monetáris finanszírozásról. Az elemző ugyanakkor hozzátette: azt látni kell, hogy amit megtehetnek a nagy jegybankok nem-konvencionális eszközökkel, azzal nem élhet az MNB, főleg egy kiszámíthatatlan gazdaságpolitikai környezetben. Utóbbival kapcsolatban azt is kiemelte, hogy a fiskális politika tavaly jelentős mértékben élt az adósság elinflálására irányuló eszközökkel, ezért a fejlett piacokkal szemben Magyarországon van érzékelhető infláció.

Nyugaton ugyan felmerült a kérdés, hogy minden körülmény között érdemes-e fenntartani a jegybanki függetlenséget, de részben azért, mert a válságkezelésben a monetáris politikára háruló extra szerepek miatt a korábbi inflációs célkövetés ma már lényegében halott.

Az értékpapírpiacokon való masszív beavatkozás azokban az országokban működhet, ahol a magánszektor finanszírozásában nagy a tőkepiac súlya, vagyis az angolszász országokban. A kontinentális Európában a banki finanszírozás a meghatározó (Magyarországon is) így vállalati kötvények, vagy más értékpapírok vásárlása csak igen korlátozottan hathat a növekedésre. A fejlett jegybankok agresszív állampapír piaci vásárlásai pedig csak abban az esetben működnek, ha hiteles a gazdaságpolitika, stabilak az inflációs várakozások, alacsony az adósság állomány és/vagy jó az ország hitelbesorolása. Magyarországon ezek a feltételek alig teljesülnek, így az állampapírok másodpiaci vásárlása a hozamok csökkentése céljából kockázatos lehet, a beavatkozás könnyen a szándékolttól ellentétes hatást eredményezhet.

Mi lesz a devizatartalékkal?

Az új jegybanki vezetés számára fontos kérdés lesz még a devizatartalékok kezelése. Bár túl nagy mozgástere itt sincs az MNB-nek, Trippon szerint lehetséges, hogy a tartalékok kárára finanszírozza az ország a devizaadósságát. Másra viszont nem lehet használni a tartalékot. A CIB-nél úgy látják, hogy jelenleg bőséges a tartalékszint, hiszen az összes éven belüli devizalejáratot fedezi, ám a következő 12 hónapban nőni fog ezeknek a rövid lejáratú követeléseknek az állománya, aminek fedezésére akkor már csak éppen hogy elég lesz a tartalékszint.

Trippon szerint adott esetben akár ki is kerülhető a dollárkötvény kibocsátás, persze nagy kérdés, hogy milyen áron. Az látszik, hogy forintból kiváltani a devizát, drága. De a külkereskedelmi többletből, a Pemák kötvényekből származó devizából, adott esetben pár nem likvid eszköz értékesítéséből (például a Mol-pakettből) vagy a kormány saját devizabetétjén meglévő 3,5 milliárd euróból szinte akármeddig fedezhető az ország éves átlagosan nagyjából 5 milliárd eurónyi devizaigénye. Mindenesetre a választásokig könnyen ki lehetne húzni akár IMF, akár kötvénykibocsátás nélkül is, csak ez annyira drága, hogy emiatt - Trippon szerint - a befektetők üdvözölnék, ha most sikeresen zárulna a roadshow, és el lehetne adni a dollárkötvényeket.

Az edp lezárása politikai kérdés

A CIB-nél azt hangsúlyozzák, hogy a túlzottdeficit-eljárás lezárulása alapvetően politikai kérdés lesz, csak a számok alapján márciusban akár ki is kerülhetünk a 8 éve tartó eljárás alól. A fenntarthatóságba és a 2013-at követő hiánylefaragásba azonban beleköthet az Európai Bizottság. Erre is figyelnie kell majd a márciusban felálló új jegybanki vezetésnek.

Trippon szerint minden kamatcsökkentéssel szűkül a tér a további vágásra, ezért a CIB a konszenzusnál jóval visszafogottabb prognózissal számol. Szerintük az év végéig 5,25 százalékon megáll a kamatcsökkentési sorozat. (A konszenzus 4,5-5 százalék közé teszi a kamatpálya alját). A CIB ugyanakkor kedvező forintpiaci környezetet jósol, év végére 282 forintos szinten látják majd stabilizálódni az eurójegyzést, míg a 2013-as kurzusátlag 284 forint lesz.