Ennek a mézesmadzagnak vége lehet hamarosan

Magyarországon az elektromos gépjárművek közterületen való töltése jellemzően egyelőre ingyenesen, az egyes szolgáltatók és önkormányzatok közcélú töltőpontjain keresztül történik. Nyilvánvaló, hogy ez nem maradhat így - véli a DLA Piper szakértője. Vajon melyik üzleti modell lesz a befutó?
Szabó Zsuzsanna, 2017. augusztus 29. kedd, 12:00
Fotó: Reuters

A közelmúltig publikált adatok alapján a Magyarországon használatban lévő elektromos töltőállomások száma 200 körüli. Nemrégiben a kormány támogatási programot indított a töltőinfrastruktúra fejlesztése érdekében, melynek körében az önkormányzatok és állami tulajdonú intézmények normális és nagykapacitású töltőállomások létesítésére, valamint elektromos gépjárművek beszerzésére pályázhatnak. A közzétett kormányzati tervek szerint az autópályák mentén, illetve a megyei jogú városokban telepített mintegy 150 villámtöltő berendezés fogja képezni a hazai elektromobilitási töltőinfrastruktúra alapját.

Az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának kiépítéséről szóló uniós Irányelv alapján az itthon telepített töltőállomásoknak kompatibilisnek kell lenniük az Európai Unió más országaiban működő töltőkkel annak érdekében, hogy az európai rendszer "roaming" szolgáltatások keretében is igénybe vehető legyen a felhasználók által.

A DLA Piper jogi blogja, az Advocatus ezzel kapcsolatban arra hívja fel a figyelmet, hogy míg a fosszilis üzemanyagok esetében az ár- és mennyiség könnyen összehasonlítható és így a felhasználók számára is könnyen azonosítható eligazódási pontot jelent, az elektromos autók töltése esetén azonban korántsem ilyen tiszta a kép.

A szakblog szerint jelenleg többféle üzleti megoldás él egymás mellett. Később viszont valószínűleg a felhasználói preferenciák alapján fog eldőlni, hogy melyik üzleti modell lesz az uralkodó ebben a piaci szegmensben.

Világszerte jelenleg az alábbi elszámolási módozatokkal találkozhatunk a közúti elektromos gépjárművek töltése körében:

  • az óra vagy perc alapú elszámolás, amely nem veszi figyelembe, hogy az adott elektromos gépjármű mennyi villamos energiát vesz fel egységnyi idő alatt;
  • a kWh alapú elszámolás;
  • töltésenkénti díjazás (‘per session fee');
  • havi vagy éves előfizetési díj, melyet követően korlátlan mennyiségű villamos energia tölthető a gépjárműbe (‘all-you-can-eat model');
  • külön díj felszámolása a töltőhely elfoglalásáért;
  • ingyenesen használható töltőállomások, amelyek használatához gyakran egy kötelezően alkalmazandó mobil applikáció kapcsolódik.

A DLA Piper a fentiek fényében megjegyzi, hogy valamennyi alternatíva közül a felhasználó számára nyilvánvalóan az ingyenes töltés lenne a legkedvezőbb, de természetesen ez nem maradhat így, hiszen a piaci szereplők csak abban az esetben vesznek majd részt a töltőállomások villamos energiával való ellátásában, amennyiben ennek körében profitot tudnak realizálni.

Hogy az "ingyenes" modellekben hol bújhat meg a fizetés, példaként a Tesla Supercharger töltőállomásokat említi, amelyek ingyenesek a Tesla gépjárművek tulajdonosai számára, itt viszont a tulajdonosok a gépjármű árában, illetve adott esetben a nagyobb teljesítményű akkumlátor (85 kWh) árában előre megfizetik a Supercharger töltőállomás használatának díját.

Vagy arra is van példa, hogy a közműszolgáltató éjszaka adja ingyen az áramot elektromos gépjárművek töltésének céljára. Magyarországon eddig egyes önkormányzatok, illetve a nagyobb villamosenergia-szolgáltatók létesítettek ingyenesen használható elektromos töltőket.

HOZZÁSZÓLÁSOK