Magyar adóügyekben döntött az Európai Bíróság

Ellentétes az uniós joggal az a magyarországi gyakorlat, amely nem teszi lehetővé a gazdasági szereplőknek olyan károk megtérítését, amelyek a ki nem fizetett beszerzésekhez kapcsolódó áfa visszatérítését az uniós joggal ellentétesen kizáró magyar jogszabályból erednek - derül ki az Európai Bíróságnak a Sole-Mizo és a Dalmandi Mezőgazdasági Zrt. egyesített ügyekben hozott ítéletéből.
Szabó Zsuzsanna, 2020. április 23. csütörtök, 20:01
Fotó: Napi.hu

Az ügy előzményéről az Európai Bíróság közleményében emlékeztet, hogy egy 2011. július 28-án meghozott ítéletében (C-274/10.) a bíróság kimondta, hogy a ki nem fizetett beszerzésekhez kapcsolódó áfa visszatérítését kizáró magyar adójogi szabályozás nincs összhangban az uniós joggal.

A magyar jogalkotó ezután ugyan módosította a kifogásolt jogszabályokat, de nem rendelkezett az adóalanyok kárpótlásáról azokért a gazdasági hátrányokért, amelyeket a ki nem fizetett beszerzéseikhez kapcsolódó áfa késedelmes (csak a beszerzés ellenértékének kifizetése utáni) visszatérítése miatt szenvedtek el. E szabályozási mulasztás és a témában kialakult hatósági gyakorlat miatt pedig az adóalanyok nem tudták a késedelmesen teljesített visszatérítésekkel összefüggő késedelmikamat-igényeiket érvényesíteni - mutat rá az Európai Bíróság közleménye.

A 2014. július 17-én, a Delphi Hungary ügyében (C-654/13.) meghozott végzésében az Európai Bíróság megállapította, hogy a kamatfizetés lehetőségét kizáró magyar szabályozás és hatósági gyakorlat ellentétes az uniós joggal.

A mostani ügyekben a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság (C-13/18), illetve a Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság (C-126/18) megkeresésére arról kellett döntenie az Európai Bíróságnak, hogy összhangban van-e az uniós joggal a Delphi Hungary ügyben meghozott végzést követően kialakult azon magyar adóhatósági és bírósági gyakorlat, amely az Európai Unió Bírósága által megállapítottan az uniós jogba ütközően visszatartott héatúlfizetésre (a hozzáadottérték-adó - héa- az áfa uniós jogi megfelelője) tekintettel esedékes adóvisszatérítés
vonatkozásában az érintett adóalanyok javára a jegybanki alapkamattal azonos mértékű kamat megfizetését írja elő.

Az EU Bíróság a szerdán meghozott ítéletében mindenekelőtt emlékeztet arra, hogy olyan esetekben, amikor a tagállamoknak az uniós jog megsértésével beszedett adókra tekintettel kamatfizetési kötelezettségük keletkezik, uniós szabályozás hiányában az egyes tagállamok belső jogrendjének feladata meghatározni e kamatok fizetésének feltételeit, különösen e kamatok mértékét és számításának módját. E feltételeknek azonban tiszteletben kell tartaniuk a tényleges érvényesülés és az adósemlegesség elvét, amelyek megkövetelik, hogy az uniós jog megsértésével visszatartott levonható héatúlfizetés visszatérítése iránti kérelem esetén esetlegesen fizetendő kamatok számítására vonatkozó nemzeti szabályok ne fosszák meg az adóalanyt az érintett összegek rendelkezésre nem állása által okozott gazdasági veszteségek megfelelő megtérítésétől.

A bíróság azonban rámutatott, a visszatartott héatúlfizetésre esedékes adóvisszatérítés az érintett adóalanyok javára a jegybanki alapkamattal azonos mértékű kamat megfizetését írja elő, amely megegyezik az MNB által az irányadó refinanszírozási műveletekre alkalmazott kamatmértékkel. A bíróság hangsúlyozza, hogy amennyiben az adóalanyoknak az uniós jog megsértésével visszatartott levonható héatúlfizetés visszatérítésének elmaradásából eredő likviditási hiány kiegyenlítése érdekében a levonható héa összegének megfelelő összegű kölcsönt kell felvenniük valamely hitelintézetnél, úgy a magyar jegybanki alapkamat mértékénél magasabb kamatot kell fizetniük.

Márpedig a bíróság szerint a fenti gyakorlat alkalmas arra, hogy megfossza az adóalanyt az érintett összegek rendelkezésre nem állása folytán okozott gazdasági veszteségek megfelelő megtérítésétől, ebből következően pedig nem tartja tiszteletben a tényleges érvényesülés, valamint az adósemlegesség elvét.

Emellett a bíróság rámutat arra is, hogy e jogelvekkel ellentétes az a magyarországi gyakorlat is, amely szerint az adóalanyokat megillető említett kamatokat csupán egy adott bevallási időszakra terjedően kell megfizetni, olyan kamat felszámítása nélkül, amely arra szolgál, hogy ellensúlyozza az adóalany számára az e bevallási időszakot követően az e kamatok tényleges kifizetéséig az idő múlása által okozott, az érintett összeg értékét befolyásoló monetáris értékvesztést.

Egy, a Dalmandi Mezőgazdasági Zrt. (C-126/18.) ügyében felmerült kérdéssel kapcsolatban pedig a bíróság kimondta, hogy az a magyarországi gyakorlat viszont nem sérti az uniós jogot, hogy az egyébként uniós joggal szembemenően visszatartott levonható héakülönbözet után járó kamatok kifizetése iránti kérelmekre ötéves elévülési időt határoz meg, amelynek a kezdő napja az e többletre vonatkozó visszatérítési eljárást bevezető nemzeti szabályozás hatálybalépésének időpontja.

HOZZÁSZÓLÁSOK