Bár már 13 hónapja biztosít gumicsontot az elemzőknek annak latolgatása, hogy Budapest akar-e, illetve tud-e hitelmegállapodást kötni a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) és az Európai Bizottsággal (EB), mindez ma már aligha fontos. Sokak szerint már a bejelentés időzítése sem volt indokolt − az NGM még 2011. november 17-én tudatta szűkszavúan, hogy "az IMF szokásos éves gazdaságpolitikai konzultációjának keretében megkezdjük a tárgyalásokat egy új típusú együttműködésről". Azóta sem cáfolt feltételezés szerint a kormány ezzel a bejelentéssel egy közelgő leminősítést szeretett volna megelőzni − nem jött be, másfél hónapon belül mindhárom nagy nemzetközi hitelminősítő a befektetésre nem ajánlott, azaz bóvlikategóriába tette át a magyar besorolást.

Azóta nem sok eredményt tudott felmutatni a magyar fél, holott a tárgyalásokat tárca nélküli miniszter katalizálja, jelenleg Varga Mihály fideszes alelnök, az utolsó fideszes pénzügyminiszter  személyében. Az IMF−EB páros képviselői Budapesten jártak július 17−26. között és szakértői egyeztetéseket tartottak, valamint az MNB és a kormány vezetőivel is találkoztak, de a valódi folytatás elmaradt, a levélváltások közepette Budapest továbbra is adós elképzelései részletes kifejtésével. Mivel pedig egy IMF-hitel felvételéhez vezető első hivatalos lépés a kölcsönre vágyó fél részéről a szándéklevél megfogalmazása, úgy is lehet fogalmazni, hogy a tárgyalás el sem kezdődött. Sokatmondóak Gerry Rice-nak, a IMF külkapcsolatokért felelős igazgatójának többször elhangzott szavai, miszerint az előrelépéshez és a következő tárgyalási időpont kitűzéséhez az kellene, hogy az Orbán-kormány világosan jelezze: az IMF-et és az EB-t partnernek tekinti a reformkiigazítási folyamat tervezésében. Egyelőre a Valutaalap delegációja 2013. január 16−28. között a szokásos gazdasági konzultáció és a 2008-as hitelprogram harmadik utólagos felülvizsgálata okán lesz majd Budapesten.

Piaci vélemények szerint eredményes volt eddig a magyar kormány halogató taktikája − igaz, ez elsősorban a kedvező nemzetközi pénzügyi helyzetnek köszönhető. Varga Mihály a lapunknak adott interjúban úgy fogalmazott, hogy a Fed és az ECB monetáris politikáját látva egyelőre nem tart attól, hogy a körülmények gyorsan romlanak, a magyar állampapírok 2013 első felében valószínűleg biztonságosan eladhatók lesznek (Napi Gazdaság, 2012. december 7.). Ezt az optimizmust tükrözi az ÁKK közelmúltban publikált 2013-as finanszírozási terve is. Ehhez képest másodlagos az a probléma, hogy az IMF a saját szabályai alapján csak olyan hitelt nyújthat, amilyet a magyar fél nem szeretne, hacsak nem jön egy komoly nemzetközi válság és azt követő hitelkiszáradás.

Egyelőre kedvezően hat a magyar állampapírok megítélésére, hogy az Orbán-kormány naponta hitet tesz: a GDP 3 százaléka alatt marad az áht-hiány. A cél az, hogy megszűnjön az ország ellen az EU túlzottdeficit-eljárása (TDE) − a piacok ezt a törekvést értékelték az utóbbi hónapokban a forint erősítésével. Csakhogy ha ez sikerül, akkor gyors fordulat jöhet a választások előtt, az osztogató gazdaságpolitika jegyében. A 2013 márciusától fokozatosan hivatalba lépő új jegybanki vezetés minden bizonnyal lojális lesz a kormányhoz, elemzők szerint azonban az alapkamat és a devizatartalékok csökkentésének, illetve belső keresletélénkítésre fordításának piaci korlátai vannak, ráadásul az árfolyam esetleges gyengülése újra kiélezi a devizahitelesek helyzetét. Mindeközben továbbra sem látszik, hogy mikor és mitől indul be a gazdaság (a potenciális növekedés jelenleg 0−1 százalék között mozog), márpedig enélkül nem lesz érdemi változás.