Business Talks '24

Üzleti konferencia

Ne maradjon le az év
üzleti konferenciájáról!

Szerezze be
jegyét most.

A Napi Gazdaság pénteki számának cikke

− Milyen intézkedésekkel növelhető a jegybanki transzparencia?

− Én nem hiszek a totálisan független monetáris politikában, hiszen mindenhol a politikai többség akaratával szavazzák meg a monetáris tanácsok tagjait. Ráadásul a világon valójában mindenhol kettős célt követnek a jegybankok, az árstabilitás mellett igenis céljuk a gazdasági növekedés támogatása. Az MNB-vel kapcsolatos szabályozás is tartalmazza a növekedési célt, ha nem is elsődlegesen, tehát a monetáris politika szakmai alapjai is többesek, nem lehet fekete-fehér dimenziókra levetíteni. Ahogy Xenophon Zelotas egykori görög jegybankelnök mondta: "növekedés nélkül nincs stabilitás, de stabilitás nélkül sincs növekedés". Ez azért fontos, mert a jegybanki transzparencia alatt én elsősorban nem jogi kötelezettséget, hanem a gazdaságpolitikai közbeszédhez kapcsolódó szakmai színvonalat értek. Ez konkrétan azt jelenti, hogy a jegybank szakmai alapon igenis számon kérhető a döntéseiért, előrejelzéseiért. Márpedig minden szakmai hiúsága ellenére a jegybank növekedési előrejelzéseinek pontossága alig volt jobb a kormányénál. Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban a törvényhozás különböző bizottságaiban folyamatosak és magas színvonalúak a szakmai viták a monetáris politika céljairól, működéséről.

− És mi a helyzet Magyarországon?

− Alapvetően a jogi szabályozással nálunk sincs baj, hiszen a jegybank rendszeresen közzéteszi az ülésein készült jegyzőkönyvet, a döntéseit alátámasztó háttértanulmányokat. Sokkal nagyobb probléma viszont, hogy a monetáris politikát övező viták teljesen átpolitizálódtak, tisztán szakmai érvekkel aligha lehet találkozni.

− Mi lehetne a megoldás?

− Itthon is jó lenne felállítani egy szakmai műhelyt a parlamenti bizottság támogatására, ami színvonalas dokumentumokkal segítené eligazítani a képviselőket ezekben az egyébként viszonylag bonyolult témákban. A transzparenciát ugyanis úgy lehet legjobban növelni, ha a parlamenti képviselők között vannak nagyon felkészült szakemberek, akik képesek nagyon magas szakmai alapon beszámoltatni a jegybankárokat a döntéseikről. A legtöbb képviselő erre nem képes, de nem is várható el tőlük, túl sok mindenhez kéne érteniük. Az amerikai szenátus vagy kongresszus körül is szakértők és tanácsadók ezrei dolgoznak.

Pogátsa Zoltán (forrás: MTI)

Ha megfelelő felkészítésben részesülnének a bizottságokban ülők, akkor esély lenne arra, hogy szakmai kritériumok alapján kérjék számon a jegybank működését, például a kamatpolitikával vagy az inflációs célkitűzéssel kapcsolatban. A hónapok óta folyó kamatcsökkentések tapasztalatai, illetve az éveken át folytatott infláció-targetálás sikertelensége azt mutatja ugyanis, hogy szakmai alapon is lehet kritizálni az ortodox jegybanki politikát, ha ez a vita nem értelmeződik azonnal pártpolitikai térben.

Ráadásul az egész, a jegybanki alapkamattal kapcsolatos vita súlytalan volt, hiszen a vállalati hitelezést tulajdonképpen sokkal inkább az állampapírhozamok határozták meg. Nem előremutató nekimenni az új jegybankelnöknek csupán azért, mert ennek kiiktatására, a vállalati hitelezés elősegítésére olyan új eszközökön töri a fejét, mint a mostani "funding for lending" program. Kockázatos, de ha bejönne, az tényleg megindíthatná a beruházásokat, amelyek nemcsak a kiszámíthatatlan üzleti környezet miatt alacsonyak, hanem a magas kamatszint miatt is.

Én például azt is számon kértem volna az MNB korábbi vezetőin, hogy miért nem sikerült korábban elérni az inflációs célt. Az MNB Inflációs jelentése rendszeresen a nemzetközi energia- és élelmiszerár-emelkedések begyűrűződésével magyarázta a magasan megragadt magyar inflációt, miközben ennek a régió többi országára is hatnia kellett volna, de nem hatott. Mindeközben a magasan maradt inflációnak valószínűleg az is oka volt, hogy a forint a régiós versenytársakkal szemben nem értékelődött fel, illetve hogy évről évre adóemelések növelték az inflációt. Márpedig fiskálisan generált inflációra nem érdemes monetáris politikai választ adni.

− Milyen nemzetközi tendenciák figyelhetők meg a jegybanki szerepvállalás növekedésével párhuzamosan a transzparencia területén?

− Nincs nagy különbség a korábbiakhoz képest. Tény, hogy a szerepnövekedéssel komplexebbé vált a monetáris döntéshozatal, ami elvileg nehezítheti a szakmai számonkérést. De Nyugaton továbbra is szakmai alapon támadják a jegybankot, ami emiatt politikailag nem megosztó. Alan Greenspant is Ronald Reagan alatt nevezték ki, mégsem sorolódott be republikánusnak, a demokrata Clinton pedig kitűnően együtt tudott vele dolgozni. Most, a válság idején pedig a jegybankok könnyen − a kormányok támogatásával − váltanak át az unortodoxiára mindenhol a világon. A pénzmennyiséget érintő programok például továbbra sem pártpolitikai alapon osztják meg a közvéleményt. A lengyelek a válság kezdetén leértékelték a zlotyt, és éveken át óriási anticiklikus költségvetési hiányokat csináltak, ami sikeres volt, de ellentétes az euróbevezetés ortodox filozófiájával. Magyarországon viszont egyre inkább az a helyzet, hogy a közszereplők nem maradhatnak a politikailag semleges területen, hanem előbb vagy utóbb a csoportharcok részeivé válnak.