Azt a kérdést, hogy mitől lesz új munkahely, érdemes megfordítani: miért van ekkora munkanélküliség? Ennek egyik oka a válság ugyan, de csak részben, hiszen már a válság előtt is látható volt az egyebek mellett az USA-hoz, Japánhoz, vagy az OECD tagállamokhoz képest is magas munkanélküliségi ráta az EU-ban - mutatott rá Andor László, az Európai Bizottság foglalkoztatásért, szociális ügyekért és társadalmi összetartozásért felelős biztosa.

Andor szerint a válság több hullámban, további csapást is jelentett a munkaerőpiacra. Szerinte 2009-től Európa kezd ketté válni: a válság sokkal jobban sújtja a periféria országokat. Az elmúlt 2,5-3 évben a legdrasztikusabb munkanélküliségi megugrás az úgynevezett programországokban látható (Görögország, Írország és Portugália), ahol a trojka jelenléte miatt megszorításokat kellett végrehajtani.

A másik országcsoport, Németország és szerencsésebb szomszédai, azért tudnak jobban teljesíteni, mert egyrészt rendkívül erős és intézményesített a párbeszéd a szociális partnerek között, illetve különböző aktív munkaerőpiaci programok léteznek. Előbbi a sokkok áthidalására is lehetőséget ad egyebek mellett - mondta Andor.

A biztos szerint mára azonban eljutottunk oda, hogy a deflációs spirál kezd átgyűrűzni a stabilabb országokba is a belső keresleten keresztül, amelyre példaként az elmúlt időszakban több EU tagállamban - Franciaország, Németország - bejelentett jelentős autóipari leépítéseket említette.

A jelenlegi uniós munkanélküliségi szint és dinamika nagyon szorosan összefügg a válsággal, de a kezelésének sikeressége nagy mértékben összefügg azzal, hogy milyen gyorsan sikerül a szükséges lépéseket megtenni (bankunió, fiskális unió) és a gyakorlatba átültetni - jegyezte meg.

Uniós szintre kerül az osztrák módszer

Andor az EU 2020 stratégia keretében a munkaerőpiac javítására tett javaslatcsomagból három elemet emelt ki: egyrészt más egyensúlyt kell találni a munkaerőpiac keresleti és kínálati oldal beavatkozásra. Eddig ugyanis döntően kínálati oldalon volt a hangsúly a munkahelyteremtés ösztönzésénél. A munkaerő-piaci beavatkozásra szolgáló korábbi stratégia viszont különösen recessziós időszakban jelentős korlátokba ütközik - mutatott rá a biztos, ugyanakkor kiemelte, hogy az USA-ban például a jelenlegi válság során keresletélénkítéssel próbálták kezelni munkanélküliségi helyzetet, ami - úgy tűnik - sikeresebbnek is bizonyult, mint az uniós.

Az EU 2020 stratégia az EU-n belüli asszimmetriákra is reagál, arra, hogy miként lehet a válság által polarizálódó uniót kezelni, milyen lépéseket lehet tenni az EU munkaerőpiacának elmozdítása érdekében (mobilabb munkaerő, duális képzés).

Harmadik elemként a biztos az uniós gazdasági kormányzás foglalkoztatási pillér megerősítését emelte ki, amelynek érdekében javaslatot tettek a szociális partnerekkel való együttműködésre. Az uniós szint egy koordinált folyamatot jelentett eddig anélkül, hogy az EU részt vett volna benne. Ez most változna - erre példaként a bérdinamika figyelését emelte ki a biztos, miután ennek szerepe volt a jelenlegi egyensúlytalanságok kialakulásában.

Andor a súlyosbodó fiatal munkanélküliség kezelésével kapcsolatban elmondta, hogy az EU a fiatalok foglalkoztatására egy 10 milliárd eurós forrást csoportosított át a strukturális alapokból. Emellett azoban arra is javaslatot tettek, hogy az Ausztriában működő úgynevezett ifjúsági garancia programot uniós szintre emeljék. Ez a biztos szerint 20-21 milliárd eurós költséget jelentene, aminek a forrásai meglennének, de ez attól is függ, hogy az Európai Tanács a hosszú távú pénzügyi keret elfogadásakor az Európai Szociális Alap megerősítése mellett dönt-e.

A magyar kormány uniós forrást is kért a közfoglalkoztatáshoz

Kérdésre válaszolva Andor a magyar közmunkaprogrammal kapcsolatban elmondta, hogy a magyar kormány is várt támogatást a Szociális Alapból ehhez a programhoz, ezért az Európai Bizottság (EB) is foglalkozott vele. A biztos megjegyezte: a közmunka lehet jó irány, de a sikeressége attól függ, miként valósítják meg. A Bizottság - mint mondta - fontosnak tartotta, hogy legyen egy közép távú terv arra, hogy miként lehet a közfoglalkoztatottakat visszaterelni a munkaerőpiacra. Azt vizsgálták, hogy mi az a távlati terv, ami miatt ez csak egy átmeneti eszköz a foglalkoztatás javítása érdekében. Ugyanakkor azt is hozzátette: kétségtelen, hogy ahol koncentrálódó problémák vannak (alacsony termelékenységű, alacsony képzettségű munkaerő), ott csak támogatott formában lehet javítani a helyzeten, ami származhat uniós forrásból is.

A családi vállalkozások másként élik meg

Rudas László, Felelős Családi Vállalkozásokért Magyarországon szervezet elnöke a kisvállalkozások szempontját ecsetelve arra mutatott rá, hogy a családi vállalkozások alapvetően másként élik meg a válságot és az egyéb gazdasági problémákat, ugyanis a cégben lévő vagyon az elsődleges érték és a méretből fakadó gondolkodás miatt kissé rugalmatlanabbul és lassabban reagálják le a válságot - csak jóval később nyúlnak például elbocsátáshoz, mint a nagyobb cégek. De mint mondta, nem elég, hogy legyen a kormányzat által ígért munkahelyteremtő támogatás, hitel, működő piac nélkül nem megy a munkahelyteremtés.

Rudas azonban arra is felhívta a figyelmet, hogy a jelenlegi helyzetben még az uniós pályázatok elnyerése is komoly terhet jelent a kisvállalkozásoknak, hiszen a kiscégeknek az önerőt a cash flowból kellene kivennie, miután nagyon nehéz a bankoktól erre finanszírozást szerezni. Erre azonban a jelenlegi helyzetben nincs lehetőség, hiszen ebben a forráshiányos időszakban nem lehet elvárni a cégektől, hogy a szükséges finanszírozást kivegyék a cégeikből, mert összedőlnek a még működők is.

A helyzet javítása érdekében Rudas szerint garantálni kellene a Magyarország rendelkezésére álló mintegy 5000 milliárd forintnyi uniós forrás jó elköltését, a bankoknál az önrész finanszírozásának ösztönzését, és garantálni kellene, hogy ne csak a "baráti cégek" jussanak forráshoz.

A szervezet elnöke problémának nevezte, a kiszámíthatatlan jogi és gazdasági környezetet, ami szerinte már tolerálhatatlan, úgy, ahogy a kormányzat és az önkormányzatok bevételi éhsége illetve az, hogy az állam beleszól a vállalkozások belügyeibe, amelynek a következményeit ráadásul nem is mérik fel.

Ha nem működik a piac - márpedig nem működik -, akkor nem tudnak alkalmazni munkaerőt, még akkor sem, ha ezt a kormány támogatná - tette hozzá Rudas, aki annak az aggodalmának is hangot adott, hogy elfogy a türelem és elfogynak a tartalékok. A kisvállalkozók szeretnék, ha nyugalmuk lenne és csendben fejleszthetnék a vállalkozásaikat - ez azonban most nem adott - tette hozzá.

Csillag István, volt gazdasági és közlekedési miniszter szintén a jogbiztonság, a biztonság és a párbeszéd hiányát emelte ki. A volt tárcavezető szerint a jóléti állam megreformálását nem lehet diktatórikus módszerrel megteremteni. Ezzel kapcsolatban ugyanakkor megjegyezte: minden intézkedésnek van kedvező és elkerülhetetlen kedvezőtlen hatása. A szerencsés az, ha a kedvezőbbek hamarabb jelentkeznek, mint a kedvezőtlenek. Ezt is szem előtt kellene tartani az intézkedések meghozatalakor.

Nagy feladat előtt állnak a szakszervezetek

Székely Tamás, a Vegyipari Dolgozók Szakszervezete (VDSZ) elnöke a konferencián elmondta: a szakszervezetek az elmúlt 20 évben nem nagyon változtak, de az érdekérvényesítő képességük jobb volt, mint ami a méretükből adódott volna. Ennek oka, hogy az előző kormányok fontosnak tartották az érdekegyeztetéseket, ami mára megszűnt. Mára a szakszevezeteknek három csoportja alakult ki: van a "bölény", a baráti szakszervezeti csoporot, amelyik a simulékonyságot és a kiszolgálást helyezi előtérbe, van a szakmai munkát végző, de csendben lévő szakszervezeti csoport és van olyan, amelyik csendben, a háttérbe húzódva próbál megoldást és partnereket találni, de egyre nehezebben.

Székely szerint az elmúlt két évben megszűnt az érdekegyeztetés, teljesen kikerültek a szakszervezetek és a hat konföderáció az érdekegyeztetésből és mostanra az érdekvédelem helyett már munkahelyvédelmi tevékenység helyeződött előtérbe. A VDSZ elnöke szerint az a folyamat is kezd kialakulni, hogy a kormány - egyre intenzívebben - különböző cégeket kiszemel, és megállapodásokat köt, uniós források ígéretével és egyebekkel próbálja őket együtműködésre bírni. Ez a folyamat viszont lehetőséget teremthetne Székely szerint arra is, hogy egy olyan szövetség alakuljon ki, amely a közszféra mellett a versenyszférát képviseli. Megújításra van szüksége a szakervezeteknek - hangsúlyozta -, egy generációváltásra, szemléletváltásra.

Baj, hogy elmegy a képzett munkaerő

Mind Rudas, mind Székely sajnálattal jegyezte meg ugyanakkor, hogy a jól képzett munkaerő elmegy. Ennek okát Székely részben abban látja, hogy a szakképzési bázist teljesen szétverték. E helyzet javítására jó megoldás lenne, hogy egy intézmény kezelje ezt a kérdéskört, de szerinte ezt a kamaráknál szélesebb alapra kellene helyezni és vissza kellene tenni állami hatáskörbe. A minimálbér differenciálását viszont Székely elfogadhatatlannak tartja, mert szerinte még jobban szétszakíthatják az országot.

Székely emellett kiemelte: az idő előtti nyugdíj lehetőségére is kell valamilyen megoldást találni - akár a kollektív szerződésben, de fontos lenne a korengedményes nyugdíj intézményének visszaállítása is.

Mit tehetne a kormány?

Arra a kérdésre, hogy mi az a három legfontosabb dolog, amit a magyar kormány tehetne a munkahelyteremtés terén, a konferencia kerekasztalbeszélgetésén felszólaló Csillag István, volt gazdasági minszter, Arató Krisztina, az ELTE docense, Artner Annamária az MTA Világgazdasági Intézetének tudományos főmunkatársa egybahangzóan az adórendszer átalakítását (progresszív szja), a társadalmi párbeszéd erősítését emelték ki. Csillag István emellett a jogbiztonságot, Arató Krisztina és Artner Annamária az oktatás fontosságát hangsúlyozta.