Ezért veszítheti el a lábát sok magyar akkor is, ha nem kellene

Az amputációért többet fizet a biztosító, mint a végtagmentő érműtétekért, e finanszírozási anomália mutatja, mennyire prioritás az egészégügy. Ugyanakkor az orvosok így is mindent megtesznek az amputáció elkerülése, a beteg végtag megmentése érdekében, még akkor is, ha ezzel anyagilag hátrányosabb helyzetbe kerül az ellátó intézmény - írja közleményében a Rezidensek és Szakorvosok Szakszervezetének (ReSzaSz).
Napi.hu, 2016. november 2. szerda, 17:56

A finanszírozási anomália kifejezetten alkalmas, hogy bemutassa azt, hogy mennyire nem prioritás az egészségügy, és azon belül az érbetegek ellátása, hiszen ez a probléma régóta ismert felsőbb szakmai és igazgatási szinteken is, de mégsem történt érdemi változás. Mivel az ellátó intézmények anyagilag a rossz finanszírozási konstrukció miatt nem érdekeltek korszerű angiológiai és érsebészeti centrumok létrehozásában, ilyen egységek kevés számban alakultak ki hazánkban - írja a ReSzaSz.

A közlemény szerint a túlságosan magas amputációs számért több, egymásra épülő és egymással összefüggő tényező felelős, úgy mint:

  • Betegedukáció hiánya: nincsenek olyan átfogó, gyakorlati haszonnal bíró prevenciós, közfinanszírozott programok, amelyek alkalmasak lennének arra, hogy a társadalom széles rétegeivel megismertessük a (elsődleges és másodlagos) megelőzés feltételeit, ebből kifolyólag a társadalom döntő többsége nincs tisztában azzal, hogy mit kell tennie egészségének megőrzése érdekében.
  • Az alapellátás hiányossága: a kevés és túlterhelt háziorvos képtelen a népbetegségnek számító érbetegeket megfelelő minőségben menedzselni.
  • Az érbetegek ellátásának hiányosságai: a kevés és túlterhelt angiológus/érsebész/radiológus képtelen a szakellátás szintjén megfelelő minőségben ellátni az érbetegeket.
  • A kórházi rendszer hiányosságai: angiológiai centrumok hiánya - beszédes adat, hogy a primer amputációk (azaz az olyan amputációk, amelyek esetén a megelőző évben nem történt érműtét/végtagmentésre kísérlet) aránya meghaladja a 70 százalékot. Ennek okai nem egyértelműek, de feltételezhető, hogy a beteg nem alkalmas már rá (megelőzés, időbeni felismerés hiánya), és/vagy a végtagmentés/érműtét kapacitás nem elegendő, és/vagy nincsenek meg a megfelelő feltételek (szakemberképzés, finanszírozás. Az amputációk száma nagy különbségeket mutat területenként, ami arra enged következtetni, hogy az adott régió egészségügyi struktúrája (illetve annak hiányosságai) nagyban befolyásolják a betegek esélyeit.

HOZZÁSZÓLÁSOK