Az ausztrál Galaxy Research közelmúltban bemutatott felmérésének eredményei szerint sok helyi álláskereső állít valótlanságokat önéletrajzában, remélve, hogy saját kvalitásainak "korrekciójával" nagyobb eséllyel hívják be állásinterjúra, és kapja meg a vágyott álláshelyet. A kutatás szerint az álláskeresők harmada ír vagy mond kisebb-nagyobb hazugságokat célja elérése érdekében. A leggyakrabban a korábbi munkatapasztalatukkal kapcsolatban állítanak hamisat: mintegy 17 százalékuk túlozza el a valóságot. Emellett 16 százalékuk szerez be ismerősöktől referenciákat, 10 százalék lódít korábbi fizetése összegéről, 6 százalék küld teljesen hamis ajánlásokat, 3 százalék pedig képzettségéről hazudik. Szakértők szerint a túlzó és hamis önéletrajzok jelentősen megnehezítik a munkaadók számára, hogy a meghirdetett pozícióra a legalkalmasabb embert megtalálják. Az interjún még meg is kell győzni a leendő munkaadót arról, hogy a jelölt valóban alkalmas az állás betöltésére. A munkaerő-piaci tanácsadással és álláskereséssel foglalkozó amerikai CareerBuilder felmérése szerint azonban a rossz testbeszéd könnyedén ronthatja az álláskereső esélyeit. A megkérdezett mintegy 2500 hr-es szakember 67 százaléka szerint a szemkontaktus hiánya, 38 százaléka szerint a mosolytalan arc, harmada szerint a nyugtalan testhelyzet is olyan viselkedés, ami csökkenti annak valószínűségét, hogy az interjú után a jelöltet alkalmasnak minősítse. A szakemberek harmada szerint a rossz testtartás, 26 százaléka szerint a túl gyenge kézfogás is rontja az álláskereső esélyeit. Az interjúztatók 21 százaléka zavarónak és helytelennek találja, ha az interjúalany keresztbe fonja a karját a mellkasán, illetve ha zavarában a hajával játszik vagy az arcát piszkálja, 9 százalékuk pedig azt sem szereti, ha az álláskereső túl sokat gesztikulál.