A rendszerváltoztatás gazdasági menedzselésének érdekében a Nemzetközi Valutaalaptól (IMF) 1991 februárjában az Antall-kormány 557 millió SDR-t hívott le a rendelkezésre álló 1,114 milliárd SDR-es keretből; visszafizetése 1998-ban fejeződött be (időközben, a Bokros-Surányi-stabilizáció egyfajta elismeréseként, 1996 márciusában kétéves készenléti hitelcsomagot hagyott jóvá az IMF, amelynek összege 387 millió dollár volt, de ezt nem hívtuk le). Egy évtized múltán, a világgazdasági válság idején Magyarország újra komoly bajba került, finanszírozhatósága érdekében az alap igazgatósága 2008 novemberében 10,5 milliárd SDR összegű (12,5 milliárd euró), 2010 márciuság igénybe vehető készenléti hitelkeretet nyitott meg, amihez - a 2004 májusában megszerzett magyar EU-tagságnak is köszönhetően - az Európai Unió további 6,5 milliárd euróval járul hozzá.

Az 1990-es választások után a teljes politikai elit egyetértett abban, hogy Magyarországon meg kell teremteni a piacgazdaságot - ennek egyik fő eleme a privatizáció volt. Az Antall-kormány a korábban beindult spontán magánosítás helyett az államilag vezényelt mellett tette le a voksát, a hazai befektetők előnyben részesítése érdekében különböző hitelkonstrukciókat (Start-hitel) és programokat (kisbefektetői részvénytulajdonosi program) dolgoztak ki - nem túl nagy sikerrel. A gazdasági rendszerváltást az ipar nagyon megsínylette, a magyar GDP 1990-1993 között folyamatosan zsugorodott, a legnagyobb zuhanást (-12 százalék) 1991-ben szenvedte el. Az első érezhető javulást az 1994-es választási év hozta meg.

A privatizációban a Horn-kormány új irányt talált - a külföldi tőke minél nagyobb bevonását. Az energiaszektor teljesen a külföldiek kezébe került, de az iparban is erősen csökkent az állami tulajdon aránya. A multinacionális vállalatok megjelenésével több iparágban világszínvonalú termelés települt be, jellemzően zöldmezős beruházások keretében. Mindennek egyik legfontosabb megalapozását a 1995. tavaszi kiigazítás jelentette: a Bokros Lajos pénzügyminiszter és Surányi György jegybankelnök nevével fémjelzett csomag a jövedelemkiáramlás visszafogására helyezte a hangsúlyt - csökkent a reálbér, javult az államháztartás egyensúlya, megnőtt a külföldi tőke érdeklődése. Az 1998-ban hivatalba lépett Orbán-kormány alatt a gyorsuló gazdasági növekedés fennmaradt, a patrióta gazdaságpolitika pedig egyrészt 2001-től elindította a Széchenyi-tervet a kkv-k helyzetének javítása érdekében, másrészt 2001-2002-ben megduplázta a minimálbér összegét, harmadrészt kedvezményes hitelekkel igyekezett felpörgetni az építőipart.

Rossz magyar szokás szerint a választások évében mindig fellazul az államháztartás - 2002 és 2006 e tekintetben minden korábbin túltett. A győztes MSZP ugyanis jórészt betartotta választási ígéreteit, a költekezést pedig a felgyorsított sztrádafejlesztés is megdobta. Az először 2004 nyarán, majd 2006 tavaszán is kormányt alakító Gyurcsány Ferenc eleinte folytatta az előd deficitnövelő politikáját, ám 2006 júniusában világossá vált: ez nem folytatható. A konszolidációs csomagok megterhelték a magyar társadalmat, a 2008-ban megérkező világgazdasági válság pedig prolongálta a stabilizációs kényszert. Az új műsorhoz új férfiak érkeztek 2009 tavaszán: azóta Bajnai Gordon vezeti a kormányt, a fontosabb posztokra pedig szakértőket verbuvált. A most eddigi legkeményebb vizsgájára, a költségvetés elfogadtatására készülő kabinet intézkedéseivel már csökkentette az államháztartás hiányát és az ország pénzügyi függőségét, emellett több, hosszabb ideje nem változó területen is lépett, hogy beindítsa és növekedési pályára állítsa a gazdaságot.

Domokos László