A Napi Gazdaság pénteki számának cikke

Az elmúlt húsz évben az egészségügyi magánkiadások reálértékben megnégyszereződtek, miközben az egészségügy GDP-n belüli súlya 6,6 százalékról 5,1 százalékra csökkent - mondta Zsolnai Gábor.

A közkiadások összege 1300-1400 milliárd forint, aránya a teljes egészségügyre vetítve 70 százalék körül ingadozik, ami azt jelenti, hogy a magánszektor éves szinten hozzávetőlegesen 600-700 milliárd forinttal járul hozzá közvetlenül az egészségügyi rendszer működtetéséhez. Ezek a számok nem tartalmazzák a gyógyhatású készítményeket és az egészséges életmód szélesebb értelemben vett kiadásait.

Több piackutató cég egybehangzóan állítja, hogy a magyar lakosság éves szinten mintegy 2000-2200 milliárd forintot fordít az egészségére. A szakértők 3000 milliárd forintra becsülik azt az igényt, ami az egészségüggyel kapcsolatos elvárásokban megjelenik, de az állam nem képes finanszírozni. Egy másik felmérés szerint a lakosság több mint 50 százaléka hajlandó fizetni a professzionális egészségügyi ellátásért, és a magánszolgáltatásokat igénybe vevők száma évente 17−35 százalékkal nő − sorolja Zsolnai Gábor a magánszolgáltatók felé fordulás jeleit alátámasztó számokat.

Az egészségipar szinte az egyetlen szektor, amely − a világtendenciáknak megfelelően − a válság éveiben is jelentős növekedést produkált, évről évre 19, illetve 34 százalékot. Piaci szempontból jó indikátornak tekinthető az egészségpénztári tagok száma, amely 2005-höz képest több mint a duplájára növekedett. A Magyar Biztosítók Szövetsége 2011-es adatai szerint pedig 2,9 millió életbiztosítási szerződés van érvényben, melyből 416 milliárd forint bevétele származott a biztosítóknak. Mindez egyértelművé teszi, hogy a lakosság körében folyamatosan növekszik az öngondoskodó, tudatos egészségvásárló magatartás, mely többek között a paraszolvenciára fordított összeget terelné másik csatornákba − fogalmaz Zsolnai.