Amikor rezsiköltségekről beszélünk, a kormány retorikája gyakran a villamosenergia, a földgáz, a távfűtés, a víz- és csatorna szolgáltatások árára korlátozódik. Ezzel szemben még számtalan tétel van, amelyekre azonban nincs direkt hatása a kabinetnek. Ilyenek például a szilárd tüzelőanyagok, a közös költség, a bérleti díj - állapítja meg elemzésében a kutatóntézet.

A KSH által közölt inflációs adatok alapján látszik, hogy 2016 augusztusáig hogyan változtak átlagosan az elmúlt hat évben - a mostani kormány hatalomra kerülése óta - az egyes tételek

A kormány által rezsicsökkentéssel "befolyásolt" tételekben 2010 óta átlagosan 6 százalékkal csökkentek az árak. Ezzel szemben a fenti, a csökkentéssel nem érintett "szegmensekben" 16 százalékos növekedés volt az elmúlt hat év során.

A jövedelmi helyzetektől, életviteltől függ, hogy mely tétel érinti az adott háztartást, és melyik nem. A kistelepüléseken élőknél nyilvánvalóan jelentős a szilárd tüzelésű fűtési mód, amely esetében nem valósult meg a rezsicsökkentés, igaz ezt nem is ígérte a kormány.

Ez a kormány titka

Jól mutatja a rezsicsökkentés ellentmondásosságát, hogy 2010-ben a létminimum alatt élő háztartások a személyes kiadásaik 15 százalékát fordították háztartási energiára. Említésre méltó, hogy ez az adat 2015-ben is lényegében ugyanekkora volt, azaz a nehéz helyzetben lévők számára a rezsicsökkentés a fogyasztási kiadásaikat nézve nem jelentett változást.

A Policy Agenda szerint az is tény, hogy azokon a területeken, ahol csökkentek a költségek (villamos-energia, gáz, távhő, vízdíj, csatornadíj), valóban nem is változtatott ezen a kabinet, azaz nem emelte az árakat. Ez persze nem azért történt, mert megvédték Brüsszeltől a rezsicsökkentést. Ez sokkal inkább azt jelenti, hogy nem hoztak olyan döntést, amely miatt emelkedett volna az ár. Az árak alakítása ugyanis kizárólagosan a kormány kezében lévő árszabályozási lehetőség.

Miért nem csökken a rezsi?

Korábban több elemzésben is utalt rá a Policy Agenda, hogy a rezsicsökkentés programjának volt egy szükséges velejárója, ez pedig a közműszolgáltató cégek állami szabályozásának erősítése. A kormány retorikája arra épült, hogy a multik kizsákmányolják a fogyasztókat, extraprofitra tesznek szert. Ebből következett az a "szükségszerűség", hogy állami kézbe kell venni ezt a szektort. Ezért például október 1-től lakossági ügyfél lényegében csak az államtól tud földgázt vásárolni, mivel a szolgáltatókat felvásárolta a kormányzat.

Ugyanez a folyamat megkezdődött a villamos energia ipar területén is, de megtorpant. A távhő esetében pedig - az Első Nemzeti Közműszolgáltató tájékoztatás alapján - egyelőre a hódmezővásárhelyi távhőszolgáltató cég megvásárlására van szándéknyilatkozat, hiszen valójában az állam egyelőre nem tud ezen a területen szolgáltatni.

Ugyanakkor az állam a cégek felvásárlására elköltött pénzeket csak akkor tudja politikailag igazolni, ha ezáltal tovább csökkennének a szolgáltatások költségei. Egyelőre azonban a rezsicsökkentés programjának esetleges folytatásának lebegtetésén túl, konkrét gyakorlati lépésekig nem jutott el egyik kormányzati szereplő sem. Márpedig a lakosság szempontjából lényegében mindegy, hogy kitől kapja a szolgáltatást, hiszen az árszabályozás joga a kormány kezében van. Ha azonban az adófizetők pénzéből milliárdok mentek el cégek felvásárlására, nehezen igazolható az, ha nincs további érezhető rezsicsökkentés.

Van egy másik "ütőkártya"

Láthatólag a kormány keze egyelőre meg van kötve a kérdésben. Mivel még nem végzett az állami közműszolgáltató kiépítésével, ezért nincs is áttekintése a piac helyzetéről, nem látja, hogy az ígéreteknek megfelelően képes lenne-e veszteség nélkül (ahogy a miniszterelnök évekkel ezelőtt megfogalmazta: non-profit alapon) azt működtetni. És az is nyilvánvaló, hogy amíg menekült-ügyel megtölti a politikai napirendet - és a napi híradókat -, addig nincs is szüksége újabb gázár, vagy villanyár csökkenésre.