Sajnálja Simor András jegybankelnök, hogy az Állami Számvevőszék munkatársai nem tartották érdemesnek, hogy "A monetáris politika költségvetési kockázatai, különös tekintettel az adósságszabályra" című tanulmány megállapításairól kollégáival előzetesen konzultáljanak - derül ki a Magyar Nemzeti Bank (MNB) honlapján közölt nyílt levélből. Az MNB vezetője szerint ez hozzájárulhatott volna ahhoz, hogy a tárgyi és szakmai tévedéseket elkerüljék, és hogy a tanulmány következtetései árnyaltabbak legyenek. A jegybankelnök mindössze a sajtóból és a sajtóanyagból értesült arról, hogy az ÁSZ tanulmányt készített a monetáris politikáról.

Simor András "mélységesen egyetéret" Domokos László ÁSZ-elnök azon kijelentésével, miszerint a tanulmánnyal nem üzenni szeretnének a jelenlegi vagy a jövőbeli jegybankelnöknek és nem is javaslatot tesznek - hiszen az ÁSZ-ról szóló jogszabályok semmilyen formában nem teszik feladatává, hogy a jegybank alaptevékenységét, ezen belül a monetáris politikát vagy a devizatartalék kezelését véleményezze, vagy annak kapcsán javaslatokat fogalmazzon meg. ha így lenne, ezzel az ÁSZ túllépné hatáskörét és ellentmondásba kerülna az Európai Unió működéséről szóló szerződéssel, illetve a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvénnyel. "A kijelentést hallva csak még furcsábbnak tűnnek azok, a tanulmányban foglalt javaslatok, amelyek közvetlenül a monetáris politika eszközeire, illetve a devizatartalékok szintjére vonatkoznak" - teszi hozzá.

Kapcsolódó

Minimálisan szükséges együttműködés

"Az állami intézmények közötti minimálisan szükséges együttműködés jegyében" azonban Simor megosztja az MNB véleményét a tanulmány fontosabb állításaival, különösen javaslataikkal kapcsolatban.

Az ÁSZ tanulmánya szerint "a jegybanki veszteségessé válás kockázatának ismeretében különösen fontosnak látszik annak átgondolása, hogy a monetáris eszközök alkalmazásánál nem kellene-e a kamatköltségeket mérséklő eszközöket alkalmazni (..) más európai országok jegybankjai esetén is jellemző, hogy igyekeznek minél költséghatékonyabban megvalósítani a monetáris politika célkitűzéseit. Ennek egyik elterjedt eszköze a rövid lejáratú jegybanki kötvényekhez való hozzáférés mennyiségi korlátozása.."

Simor András összefoglaló válasza szerint, a jegybank által kibocsátott kéthetes kötvény állományának korlátozása egy jegybank céljainak teljesítésével jelenleg összeegyeztethetetlen monetáris lazítást jelentene és semmivel nem járulna hozzá a költségvetés vagy a gazdaság bőségesebb finanszírozásához.

Az Állami Számvevőszék múltheti tanulmánya szerint "a költségvetési egyensúly hosszú távú fenntarthatóságára tekintettel fel kell tennünk azt a kérdést is, hogy a devizatartalékok jelenlegi, biztonságos nagyságrendje mellett indokolt, hogy a nemzetgazdasági szintű költségtakarékosság szempontjai erősebb prioritást kapjanak az államadósságot finanszírozó döntések meghozatalakor."

A folyamat már elindult

Az MNB szerint a devizatartalék jelenlegi szintje nem haladja meg a Monetáris Tanács által meghatározott kívánatos mértéket. A tartalékok csökkentésére a jövőben úgy és olyan mértékben van lehetőség, ahogy az ország külföldi adóssága és sebezhetősége is csökken. Ez a folyamat már elindult, és ennek megfelelően a tartalékszint fokozatosan mérsékelhető.

"2011-ben a devizatartalék növekedését alapvetően a hazai gazdasági szereplők megtakarításai finanszírozzák" - fogalmaz az ÁSZ tanulmánya.

Való igaz, hogy a tartalékokat a jegybank más gazdasági szereplők megtakarításaiból finanszírozza, de ehhez az állításhoz azt is hozzá kell tenni, hogy a tartalékok ilyen magas szintjére éppen azért van szükség, mert az ország fejlődését az elmúlt húszegynéhány év alatt éppen külföldiek megtakarításaiból finanszíroztuk, ennek következménye magas külső adósságunk - egészíti ki a jegybank a megállapítást.

"A devizatartalékok 2009 és 2011 között bekövetkezett jelentős növekedése önmagában is fokozza az MNB eredménye negatívvá válásának kockázatát, hiszen minél nagyobb a devizatartalék mértéke, annál nagyobb összegű lehet a devizatartalék kihelyezésének kamatbevétele és a devizatartalékokat finanszírozó források kamatkiadásainak különbözete" - állítja az ÁSZ.

A devizatartalékok alacsonyabb és az azokat finanszírozó forint források magasabb kamatszintje közti különbség valóban kamatveszteségként jelenik meg a jegybank mérlegében - reagált az MNB. Ugyanakkor a jegybank devizatartalékaihoz a devizát az ÁKK devizakötvény kibocsátásai biztosítják, vagyis a költségvetés egyidejűleg élvezi a forintnál alacsonyabb kamatozású devizaadósság kamatköltségét. A költségvetést és az MNB-t konszolidáltan, az államháztartás közös egységeként tekintve, tehát az államháztartás szintjén a devizartalék tartós valós költsége nem a deviza és forint kamatok különbsége, hanem a devizatartalékon elért kamat és a magyar állam által kibocsátott devizaadósság kamatának különbsége. A tartalék tartásának költségének csökkentése tehát a magyar állam által fizetett kockázati prémium csökkentésével érhető el a leghatékonyabban - fogalmaz a jegybank.

Hiteles és kiszámítható gazdságpolitika kell

A tanulmány releváns, az MNB által is kiemelt fontossággal kezelt témát vet fel - ismeri el a jegybank. Különösen fontos a téma, hiszen a jegybanki eredmény alakulása döntheti el az ország szempontjából kiemelt jelentőségű fisklális célkitűzések - az EU-val szemben vállalt célok, az adósságszabály, stb - teljesülését. A kérdéssel tehát foglalkozni kell, eközben viszont törekedni kell arra, hogy a monetáris politika célkitűzései se sérüljenek. Általánosságban elmondható, hogy a jegybanki veszteség tartós csökkentésének leghatékonyabb eszköze a hiteles és kiszámítható gazdaságpolitika, amely az országkockázati prémium és az infláció mérséklésén keresztül lehetővé teszi a jegybanki alapkamat fenntartható csökkentését, mérsékelve az MNB forrásköltségeit - állapítja meg a jegybankelnöki válaszlevél.

Simor András válaszában hangsúlyozza, hogy a vezetése alatt a jegybank számára az Országgyűlés által meghatározott célok elérésének veszélyeztetése nélkül reálértéken közel 40 százalékkal csökkentették működési költségeiket és több mint 50 százalékkal bankjegy és érme ráfordításaikat. A 2006-os állapothoz képest így hat év alatt elért megtakarítások összege reálértékben közel 50 milliárd forintra rúg.

Annak érdekében, hogy a fentieken túlmenően az ország finanszírozásának és a devizatartalék tartásának költségeiben is érdemleges eredményeket érhessünk el, az érdekelt felek párbeszédére, együtt gondolkodására és együttműködésére van szükség - fogalmaz. Ebben segíthetne, ha már az Állami Számvevőszék a jegybank illetékességébe tartozó kérdésekben ír tanulmányt, amivel nézetünk szerint túllépi hatáskörét, akkor legalább annak publikálása előtt azok megállapításait megvitathatná a jegybank szakértőivel, így kisebb lenne a valószínűsége a téves, esetlegesen a közvéleményt félrevezető információk nyilvánosságra kerülésének - fogalmaz Simor András MNB-elnök levelében.