Business Talks '24

Üzleti konferencia

Ne maradjon le az év
üzleti konferenciájáról!

Szerezze be
jegyét most.

A KSH jelentése szerint idén januárban 4,6 százalékkal, februárban pedig 4,4 százalékkal drágult az élet a nyugdíjasok számára - ez azt jelenti, hogy 2020 első két hónapja átlagában 4,5 százalékos volt a drágulás.

Ez pedig 1,7 százalékkal magasabb, mint az idei éves nyugdíjemelés 2,8 százalékos mértéke. Az utóbbi érték úgy alakult ki, hogy a januári nyugdíjemelést az inflációhoz igazítja a kormány, azonban nem utólag korrigálnak, hanem egy becsült inflációs érték alapján döntenek. Márpedig nagyot változott a világ 2019 május-június óta, amikor a 2020-ra vonatkozó inflációs becslés napvilágot látott.

A 2020. februári adatok alapján a nyugdíjasok által leginkább vásárolt termékek (azaz a nyugdíjas inflációs kosár elemei) kitartóan drágulnak.

A nyugdíjasokra vonatkozó fogyasztóár-index is országos átlagos mutató. A KSH a mutató kiszámítása során a termékek és szolgáltatások köréből elhagyja a speciális, tényleges fogyasztáshoz nem köthető tételeket, azaz az úgynevezett imputált lakbért (ez 2012-től pedig már eleve nem része a fogyasztói árindexnek) és a gyermekneveléssel, gondozással kapcsolatos tételeket. Az utóbbiak közé tartoznak az olyan fogyasztási cikkek és szolgáltatások, mint az iskolai étkezés, óvodai, bölcsődei étkezés, gyermekruházat, tankönyv, tanszer, írószer, oktatási szolgáltatás. 2020-ban a nyugdíjas fogyasztóiár-index számításához a 2018-as nyugdíjas fogyasztási szerkezetet használják a statisztikusok.

Inflációs súlyok (2020-ban, százalék)
FőcsoportTeljes inflációNyugdíjas infláció
Élelmiszer26,40129,309
Szeszes ital, dohányáru10,2728,919
Ruházkodási cikk3,7952,574
Tartós fogyasztási cikk7,7034,887
Háztartási energia6,5388,386
Egyéb cikk, üzemanyag, gyógyszer
17,97619,127
Szolgáltatás27,31526,798
Összesen100,0100,0
Forrás: KSH

A nyugdíjasok szempontjából kitüntetett csoport, a gyógyszerek, gyógyáruk részaránya a fogyasztóiár-indexben 2,7 százalék, míg a nyugdíjasok kiadási szerkezetében 5,8 százalék.

Márpedig a nyugdíjasok fogyasztói kosarában az átlagosnál nagyobb súllyal szereplő termékek közül az élelmiszerek 2020. január-februárban 7 százalékkal drágultak, a háztartási energia viszont csak 0,4 százalékkal. Az egyéb cikkeknél pedig az átlagos áremelkedés idén 5,4 százalékos volt. Az utóbbin belül szerepel a jármű-üzemanyagok 10,6 százalékkal drágultak, míg a gyógyszerek 2,5 százalékkal kerültek többe.

Tavaly ősszel az átlagnyugdíj 135 ezer forint körül mozgott. Ehhez jött 2019. novemberében a 8,4 százalékos egyszeri kiegészítés, majd 2020. januártól a 2,8 százalékkal emelés - így idén az átlagos nyugellátás csaknem 139,8 ezer forint lehetett. Ez azt jelenti, hogy az első kéthavi inflációs adat alapján havonta 2,4 ezer forintot nem kap meg az átlagnyugdíjas. Bár elvileg - ha ilyen magas marad az infláció - ezt az összeget majd novemberben majd egy összegben (11*2,4 ezer forint, azaz összesen  26,4 ezer forint) kifizeti az állam, addig is ekkora kamatmentes hitelt nyújt minden egyes magyar nyugdíjas az államnak. Csekély vigaszt jelent tehát az a vissza-visszatérő állami kinyilatkoztatás, hogy a nyugdíjak reálértékének megtartására törekszik a kormány.

Nem csoda, hogy egyre több nyugdíjas szervezet követeli a vegyes emelés (a svájci indexálás) valamilyen verziójának visszaállítását. Egyelőre azonban kevés eredményt tudtak felmutatni.

A legtovább eddig talán a Nyugdíjas Szervezetek Egyeztető Tanácsa (Nyuszet) jutott. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma ugyanis megígérte a testületnek, hogy a jövőben az időseket érintő kérdésekről időnként megbeszéléseket folytatnak velük. A Nyuszet korábban bejelentette: a szervezet a nyugdíjemelés módszerének és mértékének megváltoztatása mellett elvárja a 2020-ra kalkulált 3 százalékos infláció mértékének megfelelő, jóval 3 százalékos nyugdíjemelést, majd 2021-re az igazságosabb vegyes indexálású - a béremelésekkel és a gazdaság növekedésével arányos - számítási rendszer bevezetését. A szervezet azt is elvárná a kormánytól, hogy a jelenlegi GDP arányos 0,3 százalék helyett legalább az EU átlagának megfelelő 0,5 százalékot fordítsa a szociális- és idősellátásra.