Némi túlzással akár kisebb forradalomnak is értelmezhető az, amit Gyurcsány Ferenc blogbejegyzésében felvet, nevezetesen, hogy a politikusok nem tudják önmagukat a saját hajuknál fogva kihúzni abból a gödörből, ahova a tisztázatlan pártfinanszírozás és személyes jövedelmi viszonyaik, illetve a korrupciós botrányok miatt kerültek. Ha ehhez külső segítségre van szükség, az minimum erős nyomásgyakorlást jelent a közvélemény, azaz a nép részéről az elitre. „Minden ciklusban felmerülnek korrupciós ügyek, politikához kapcsolódó visszaélések – írja a kormányfő. – Nem lehet nem észrevenni, hogy az egyedi ügyek mögött van egy általánosabb jelenség. De ahhoz, hogy ezen az úton végigmehessünk, segítséget kell kapnunk a választóktól, a közvéleménytől, a nyilvánosságtól. Kétségtelenül nagyon nehéz, nagyon konfliktusos út lesz. Mi, politikusok, csak saját erőnkből, külső támogatás nélkül erre képtelenek leszünk. Nyilván sok vita lesz, úgy gondolom, konfliktus is akad majd szép számmal. Sokan el fogják magyarázni, hogy kár volt a kérdéseket előhozni, jobb volt addig, amíg szőnyeg alatt maradtak. Én nem értek ezzel egyet. (...) Ha valamikor szükségünk volt külső támogatásra, akkor ez most az a pillanat! Ha ezt megkapjuk, képesek leszünk nagy dolgokat véghez vinni. (...) A politikusi lét nem azonos a gazemberséggel, de ehhez egyfajta „tisztítótűzre” van szükség. Még akkor is, ha helyenként ez a tisztítótűz éget." - írja blogjában a kormányfő.