A magánszemély még 2004-ben kölcsönt vett fel egy (az anonimizálás miatt meg nem nevezett) hitelintézettől. A kölcsön fedezetéül értékpapírokat helyezett el a hitelezőnél, azzal a feltétellel, hogy az utóbbi kezeli is ezeket a papírokat (befektetéseket). Miután magánszemély ügyfélről volt szó, a szerződésben kikötötték, hogy csak kis- és közepes kockázatú befektetéseket eszközölhet a hitelintézet. A szerződést évente hosszabbították és nem is volt gond a 2008-as válság beköszöntéig. Ekkor a fedezet értéktelenedni kezdett, a hitelintézet pedig hiába szólította fel az ügyfelét pótbefizetésre, ő erre nem volt képes, így a hitelintézet a befektetéseit értékesítette. A befolyt összeg azonban nem fedezte a kölcsönt, így újra felszólította az ügyfelet, hogy fizessen be még 80 ezer eurót, de ő erre sem volt képes.

Az ügyfél végül úgy vélte, hogy másfél millió forint kára keletkezett és ennek a megítélésére kérte a szerződésben szereplő választottbíróságot, amely azt meg is ítélte a számára. Az ítéletben kifejtette a választott bíróság, hogy az ügyfél kára ennél több volt, de csak ennyit kért. A hitelintézet felelőssége abban állt, hogy a szerződés utolsó hosszabbítása után (2007-től) már magas kockázatú eszközökbe is fektette az ügyfél nála lévő vagyonát, holott ezt nem tehette volna meg. Ha a szerződés szerint marad a kis- és közepes kockázatú befektetéseknél, akkor az ügyfél kára is elmaradhatott volna.

Kapcsolódó

Az ügyfél ezt követően a rendes bírósághoz fordult, és 39 millió forintot követelt a hitelintézettől. Az első fokú bíróság úgy ítélte meg, hogy nem jár neki semmi, ha többre gondolt, akkor azt a választott bíróságon kellett volna érvényesítenie. Az ügyfél természetesen fellebbezett és a másodfokú bíróság meg is ítélt neki 1,3 millió forintot. Az ítélet indoklása szerint az ügyfél a hitelintézet által kezelt vagyonának értéke és a hiteltartozása közötti különbözet megtérítésére tarthat igényt. Ezzel a kárigénnyel azonban nem fordulhatott a rendes bírósághoz, mert ezáltal vitássá tette volna a választottbírósági ítéletet (amely a jogerős bírósági ítélettel azonos hatályú).

A jogerős ítélet indoklása kiemelte: a választottbíróság az ügyfelet ért tényleges kárból a hitelintézet jogellenes magatartásával okozati összefüggésben álló kárként azt tartotta megtérítendőnek, amely abból adódott, hogy az alperes egy elvileg kockázatosabb befektetést eszközölt számára. Az 1,3 millió forint pedig úgy jött ki, hogy a hitelintézet az ügyfél befektetési jegyeit 2,8 millió forintért értékesítette. Ennyi járt volna vissza az ügyfélnek, de ha ebből levonjuk a választott bíróság által megítélt 1,5 milliót, akkor marad az 1,3 millió forint.

Az ügyfél ezt kevesellte, ezért felülvizsgálatot kért a Kúriától, amely a jogerős ítéletet hagyta helyben. Ebből az ítéletből derül ki az, hogy a válság előtt a hitelintézet az ügyfél 93,5 millió forintos vagyonát kezelte, ezzel állt szemben az 53 millió forintos hitel. A kettő különbözete 40,5 millió, amiből a választott bíróság 1,5 milliót ítélt meg. Az ügyfél ezért követelt még a hitelintézettől 39 milliót, de nem tudta bizonyítani, hogy a hitelintézet jogellenes magatartása okozta ezt a kárát, így elégedjen meg a jogerős ítéletbe foglalt 1,3 millió forinttal.